Avagy egy kezdő audista sirámjai.

Rocko vagyok, budapesti, fiatal férfi, és Audi fan.

Ezzel rögtön meg is bélyegeztem magam. Igazából nem is Audira gondolok konkrétan ezzel, hanem egy konkrét sztereotipia csokorra. Van annyi minden, kalapos skodás, női sofőr, suzukis, mind-mind egy kategória, amivel beskatulyázzuk az embereket, ismeretlenül is. Holott talán a fele se igaz rájuk, mégis, egyszerűbb ezeket elsütni, mint a dolgok mögé nézni.

Hogy ne menjünk messze, vegyük magamat. Szeretnék egy Audit. Milyen legyen? Itt van példál milumanéké.

Látatlanul is csak egy kivagyi wannabe Audisnak mondanának, mert nincs pénzem újra. Kicsivel több pénzért már ott a bubiseggű A6-os vagy az első szériás A8-as. Egy fokkal jobb, máris '90-es évekbeli maffiózóvá léptünk elő. Garantáltan megkulcsozzák elégtételkét a kocsit egy rosszul sikerült parkolás után. Tételezzük fel: van pénzem a legújabb A8-asra.

Rögtön pökhendi gyárigazgatóvá léptünk elő, aki a kocsira a pénzt összesikkasztotta. Vagy ha nekem csak a szivar 100-as tetszik, akkor rögtön 3 szintet lépek vissza, egy csóró vagyok, wannabe Audista, aki még hitelt se tud felvenni. Hát köszönöm, ezeknek nagy részéből nem kérek.

Nem csak ezzel a márkával van ez így. Vegyünk egy élvezetes, tetszetős autót, pl. Merci kupét. Maffiózó jellem szintén beficcen, de ha csak telekre kéne egy megbízható kombi, akkor szombat hajnalban a 300D felé botorkálva biztosan elhangzik egy jó izű köszöntés: Jó reggelt szomszéd, hogyé a krumpli?

És ha egy jó hátsókeres kanyarvadász BMW-t szeretnék? Tulaj nélkül ez is csak egy boyracer kocsinak látszik.

Azt hiszem, ezzel a pár példával sikerült érzékeltetni, hogy mire is célzok. Ne ítélj, hogy ne ítéltessék. Higyjük el: sokan azért veszik azt, és pontosan azt a kocsit, amit akartak, mert kinek jobban kinek kevésbbé de a szívében él az autófília. Sokan pusztán csak megbízhatóságot, kényelmet, biztonságot keresik ezekben az autókban, vagy olyan dolgot, ami megfogja őket. Nem mindenkinek fontos a külvilág, hogy mennyire nagy a presztízse az autónak. Van akinek például egy sokat szidott Suzuki az ideális megoldás, és ő így szereti. Megint más meg Trabantozik, mert azt jobban élvezi, mint egy TT coupét. És egy dolgot megfogadtam: ha lesz Audim, a lehető legszabályosabban fogok közlekedni vele. Hogy ellenpéldát mutassak, még ha egyedül is leszek vele. Legalább annyira lesz feltűnő, hogy ezen mások is elgondolkozzanak. Mennyire jó lenne, ha az ember kint hagyhatná az utcán a kocsiját, hogy ne kelljen ilyen szterotipától rettegnie. Hogy az utakon nem a márka vagy méret miatt tekintenék egyenlőnek. Higyjük el nyugodtan, ha megmozdul jobban egyikük, az nem feltétlenül azért van, mert versenyezni akar, hanem mert ilyen a dinamikája. Vagy csak szimplán szeretné a sofőr kiévlezni a motor erejét és/vagy hangját.

Hogy ezek a sztereotipiák léteznek-e? Természetesen, hogyisne. Csak teljesen feleslegesen.

Örök dolog. Az unos-untalan körbe-körbe pörgetett, hazai blogok által olyannyira kedvelt téma. Szeretik az emberek olvasni, ahogy az örök Hofi Géza mondta: magyar ember nem érzi magát jól, ha nem szaros a szája.
Pedig a képlet nagyon egyszerű. A rendszerváltás után, mint minden "jóléti" "kezdő" demokráciában, itt is megjelent az ügyeskedők, gazemberek és a tisztességes munkával meggazdagodók rétege. Lett piaca a prémiumságnak, és ahol kereslet van, ott kínálat is előbb-utóbb lesz. Az újkorukban is drága (általában német persze) felsőkategóriás autókat pedig csak ez a réteg tudta kifizetni, megvenni. Ehhez persze biztosan hozzájárult a tény is, hogy viszonyítási alap hiányában az autó is az egyén társadalomban elfoglalt helyének tükre lett.
Persze a sztereoptípia sosem alakul ki magától, alaptalanul. A munkától elszokott, a pénzt és az azzal járó hatalmat imádók gyors sávban éltek. És általában röviden. A villantáshoz és a mindennapi emberek kényszerű alárendeltségének kivívásához pedig -ezt már Sun Tzu óta tudjuk- a megfélemlítés az egyik legegyszerűbb eszköz. Tisztelet hiányában. Sajnos sok - amúgy kitűnő- modell vált ennek eszközévé. Így alakult ki a "fekete fólia-nagy felni-magic black fényezés-fóbia" szinte az egész ex-szocialista blokkban. Hogy melyik társadalom hogyan, mi módon dolgozta fel ezt a fenomént, az már más kérdés.
De a sztereotípia már kialakult, és meg is ragadt, úgy tűnik. Drága, nagy autó=sok pénz, hatalom, "elfordítomafejem". És ez a hiba, birkaságunk már csak ilyen. És sajnos sok esetben azok is ilyen morális vonalak mentén mozognak, akiknek nem kéne. Ezzel csak megerősítik a bunkót abbéli hitében, hogy ő több, mint a forgalomban résztvevők 99 százaléka, hiszen lám, a rendőr sem meri megállítani, mindenki beengedi ha pofátlanul index nélkül tolakszik.
Mi pedig átkozódunk, anyázunk és köcsögbéemvésezünk, buziaudisozunk, faszmercisezünk. Pedig mi tehetünk róla, kineveltük saját barmainkat, elhitettük velük, hogy nekik lehet.

Ők pedig valószínűleg sosem olvasssák majd Lao-Ce sorait:

Aki az emberek uralkodóját az Út által
Segíti, nem akarja megfélemlíteni
A Birodalmat fegyvercsörgetéssel.
Mert ez olyasvalami, ami visszaüt.

Persze a másik oldalon ott vannak azok is, akik szimplán használati cikként és logikus mérlegelés alapján vettek (kaptak) ilyen-olyan, addigra már sajna "gengszterverdát", tisztességesen megkeresett pénzből.
Aztán ott vannak azok, mint itt Rocko kolléga is, akiket hívogat a luxus és a köznapitól eltérő menetteljesítmények, a forma, a kényelem, vagy bármi más és a hétköznapokból való menekülés útját látják egy-egy régebbi prémium-modellben. Ha tényleg ezt keresik.

Hogy melyik csoport a legnépesebb, azt mindenki döntse el saját magában. A téma szép, komplex és nehezen felszívódó. Mint a sztereotípiák általában. Remélem, egyszer majd valaki tényleg ír egy jó kis szociográfia tanulmányt erről. (Jó ötlet ugye?!)
És végül, de nem utolsósorban a tény: sosem az autó nem dönti el, ki ül a kormánya mögött.

Sztereotípia, ami mindaddig táptalajra lel, amíg az emberek szemében az autó lesz a fontossági mutató. Nőjjenek ki belőle, remélem, nekem már sikerült.

omm

És íme bentről Lowtyo véleménye:

Immáron exautónkká előlépett Audi 80-asunk sok kedves percet szerzett. Egyszer egy srác megkérdezte milyen autóm van. Mondtam, Audi. Elismerően bólogatott, hogy „Az igen". Aztán amikor meglátta a parkolóban lesajnálkozóan vetette oda a 15 éves autó láttán, „ja ilyen". Aztán elindultunk és picit kikormoltam a szekeret, mire rögtön jött, hogy „ juj, ez ilyen".

Nehéz. Pár perc leforgása alatt sikeres yupeeból, szánalmas wannabe lettem, majd pár pillanat múlva ínyenc.

Sosem érdekelt ki, mit mond az autómról, ki mennyire tartja ésszerű döntésnek, vagy, hogy mire asszociálnak, hova sorolnak, ha látnak kiszállni belőle. Szeretem az autókat, számomra több kell legyen egyszerű használati tárgynál. Ha tetszik valamelyik, sosem nézem, ki milyen sztereotípiát társít hozzá.

A jelenlegi családi autónk egy terepjáró. Próbálok előzékeny lenni, kihúzódok a külső sávba, megállok a zebránál, ha gyalogost látok, kiengedem a buszt a megállóból. Nem értik az emberek. Elmúlt már az az idő, mikor a gengszterek kedvenc típusa volt ez az autó, de valahogy mégis félnek tőle. Elég kiraknom az indexet, ha be akarok sorolni és máris üres mellettem a sáv. Sokszor akkor is elengednek, ha nem nekem lenne elsőbbségem, okoztam már dugót amiatt, hogy a jobbról érkező egyszerűen nem mert átmenni előttem. Fura.

Lowtyo