A karácsony nem tartozik a kedvenc napjaim közé, van hozzá nagyon szép elméletem miért nem, de ezzel most senkit sem szeretnék fárasztani. Persze az, hogy apa ennyire antiszociális még nem jelenti, hogy a pici lányom is az lenne, neki nagyon tetszett, hogy bárkihez mentünk sok-sok ajándékot kapott, a kivilágított fák, a csillagszórók és, hogy apa és anya is otthon van egész nap. Ez utóbbit mondjuk én is élveztem és azt a sok dolgot is, amit együtt tudtunk csinálni. Egyik ilyen a lassan hagyománnyá váló mézeskalácssütés.

A családban szinte senki nem rajong ezért a finom illatú, puha édességért talán csak én, mégis idén már harmadszor rendeztük meg a családi mézeskalács sütögetést. A tésztát idén nejem készítette, a lánykám és én csupán a formák készítésekor jelentünk meg, igaz ekkor én mindjárt a tésztanyújtás is megnyertem magamnak, ami a mézeskalács esetén nem épp hálás feladat. A kis formák kivágása, viszont annál inkább. Nejem a tavalyi évi móka után már tudta, hogy a gyurmakészletből elő kell vennie a kisautós, traktoros formákat, egy alapos tisztítás után ott vártak azok is minket az asztalon a fóliába csomagolt tészta mellett, kezdődhetett hát a munka. Lelkesen vágtuk ki a különböző alakzatokat a tésztából, nejem angyalkákat készített, lánykám szakajtónyi kisautót szaggatott ki, rajtam meg, miután elkészültem a mézeskalácsház oldalaival és tetejével ismét eluralkodott az elmebaj.

Egy hanyagul kikanyarított bogárral kezdődött, majd a közel méretarányos Mercedes-csillaggal folytatódott, de valahogy egyikkel sem voltam túl elégedett, a tavalyi felhozatal jóval erősebb volt, így nekiálltam egy T2-es 23-ablakosnak. Ezzel kb. fél órára sikerült is elfoglalnom magam, mialatt már két tepsi angyalka, mackó, traktor, Barkas... kisült, így további jármű nem kerülhetett a mézeskalács flottába, ki kellett sütni a kis VW buszt is. A kész művek dobozba kerültek, hogy később, kidíszíthessük őket. Aztán a karácsonyi forgatagba, még összeszerelés előtt valaki gyomrában landolt a ház egyik teteje, a szebb angyalkák mentek ajándékba, jelentős mennyiségű járművet faltam fel én is, így a vízkereszti bontási műveletek után csupán néhány leharcoltabb darab maradt mutatóba, amikkel azonban így is remekül lehetett játszani „húzza a traktor a sort” meg „bukott angyalok támadják a házat” és még hasonló elmés játékokat.