Aki figyelmesen olvasta az eddigi részeket, valószínűleg rájött magától is
hogy a kiszemelt autót megvettem. Nem tehetek róla, egyik ismerősöm állapította meg a diagnózisomat:
- Péter, Te impulzusvásárló vagy.
- Az mi?
- Az hogy egy impulzus alatt döntöd el fogsz-e vásárolni vagy nem.
- Vagyis felbaszódok és megveszem a cuccot.
- Ja, így is lehetne mondani.
2008 szeptember 13-án rábuktam az első kocsira amit megnéztem.
Az ár végül 30 000 CZK lett, a pókhálós felnik nélkül, narancs indexbúrák visszaszerelve. Ezen átalakítások a helyszínen történtek, az eladó szerelőismerősei által, akik csak hosszas telefonon történő nógatás után érkeztek a helyszínre, és így morogtak kerékcsere alatt az eladó felé:
- Sokba fog ez neked kerülni, hogy szombaton ideráncigattál minket.
Természetesen rajtam kívül mindenki meg volt rökönyödve miért nem kell a pókhálós felni, és miért kell levenni azt a szép fehér indexbúrát.
15 perc szerelés után, az autó előállt, és én a standard használtautótelep-tartozékban, a lakókocsiban aláírtam a szerződést képező papírfecnit, miszerint a W123-as most már az enyém.
Megvettem életem első autóját.
Saját autóm van.
Mercedes-Benz W123 240 D automata.
Olyan amilyet 7 éves korom óta akarok.
Kifordultam a saját autómmal a bazárból és ....
(a kárörvendők tetszés szerint kitölthetik a pontozott részt pl. automjaira hullott szét a kocsi, leesett a kipufogó, elment az automataváltó stb. )
...csurig tankoltam gázolajjal az első kúton. Majd felhívtam az egyik ismerősömet hogy elvállalnám a költözést.
Az ötödik rész videófelvétele már a Brünn felé vezető úton készült.
Költözés közben elkészült az autó első nemhivatalos fotója (lesz majd hivatalos is, a következő részben):
A költözés természetesen átnyúlt szeptember 14-ébe, végül éjjel háromkor, már otthon, még alvás előtt csináltam egy képet:
Remélem a blog olvasótábora nem csökkent jelentősen, most hogy kiderült hogy megvettem az autót.
Beszóltak