Defekt. A héten már a második és még csak kedd van. A javított gumin még szinte meg sem száradt a szerelőpaszta és szedhetem le újra. Anyát hátraküldtem a háromszöggel, nehogy valami bamba balfék elkaszáljon, amíg ezt a retket babrálom. Persze a gumis jó magyar szokás szerint légkulccsal húzta meg a csavarokat, hadd szenvedjen a paraszt. Hetek óta rágódom rajta, hogy esetleg valami átok ülhet rajtam. Voltam is egy javasasszonynál, hogy szedje le rólam a rontást, de valamit félreérthetett, mert miután elmondtam neki a gondjaimat, egy válóperes ügyvéd névjegykártyáját csúsztatta a kezembe. Legalább pénzt nem fogadott el, az is valami. Mert hát abból egyre kevesebb van. Mármint pénzből. A gyerekeknek új cipő kell, persze leveles-adidas, mer az a trendi. Anyának lejárt a szoláriumbérlete, fodrásznál is volt és meg sem merem kérdezni, mennyi pénzt tapsoltak el tegnap a plázába a barátnőjével. Rám meg milyen csúnyán nézett, mikor hétvégén a lidliben meg akartam venni azt a teleszkópos kerékkulcsot, pedig az most nagyon jól jönne. Mer ugye a 100% narancslé, meg a bifidusz mittoménmilyen joghurt az kell, amit én akarok az fölösleges. Neki kéne lecserélni a kereket, kíváncsi lennék, akkor is azt mondaná-e, hogy hülyeség. Istenem, ez a rohadt kerék meg mintha nehezebb lenne, mint a pótkerék volt, és milyen retkes. Remélem van kéztörlő anya táskájába. Tényleg, anya. Megnézem, hol lehet.
Jééézusom, te mi a frászt csinálsz...