Jómagam, plüssállat lévén ritkán járok taxival. Pontosítsunk, még soha nem történt velem ilyen. Minek is élnék a lehetőséggel, lakáson belül gyalog is tudok közlekedni, ha pedig "szerkesztőségi értekezletre" igyekszem, mindig akad egy autofil, aki elvisz.

Így aztán jómagam, saját tapasztalataim alapján legalábbis, nemigen tudok megfogalmazni határozott véleményt a taxisokról. Azonban otthonülőként a külvilággal összekötő egyetelen kapocs a net, ahol néha igen mókás dolgokba botlik az ember.

Itt vannak például a kirovi taxisok az englishrussián.

Azt gondolom, a taxis szakma odakint sem nem feltételez komoly szellemi kapacitást. Vagy ha mégis, a városi közszolgáltatás akkora becsben lehet Kirovban, hogy a helyi személyszállító iparosok némi testképzavarra tesznek szert, és Antonovi kategóriákba helyezik magukat. Eszükbe sem jut, hogy a Volga és a Lada korántsem annyira sérthetetlen és mindenható, mint az orosz ipar néhány másik csodája.

Az én fejemben egészen konkrétan szivacs van, mint ahogy mértanilag szabályos krumpli alakú testem jó részében is - már csak ezért is kerülöm a vizet. Azt azonban, a Szertár blogon begyűjtött minimális fizikai tudásommal is belátom, hogy a gépek sem tolerálják túlzottan a komoly mértékű nedvesedést.

Na nem mindenki látja ezt így:

Az meg külön öröm, ahogy az orr alábukik, a levegővel teli far felemelkedik, ettől rögtön nem lesz hajtás, a motor meg szomjas teve módjára szipkázza magába az éltető vizet. :)

Az a mi nagy szerencsénk, hogy ilyen csak Kirovban történhet meg. A mi taxisaink ettől sokkal, de sokkal intelligensebbek. Meg kultúráltabbak. Legalábbis úgy mesélik...

Ellentétben persze a középkorú Suzukis hölgyekkel, talán emlékeztek még rá...