...Range Roverek kergetik majd a csótányokat a nukleáris tél nyomán megmaradt kopár sztyeppéken.

Legalábbis ezt sugallja nekünk Tie, akinek minden kommentjéből a jeges nyugalommal a Niagara vízesésen egyes-alapjárat-felezővel öltönyben, nyakkendőben Range-ével felcaplató Sean Connery képe bontakozik ki.

Itt van például kirovi taxisokról szóló postomhoz fűzött kommentje:

Ilyen szokott lenni időnként Pesten is. PL. a Béke úton az aluljáróban meg szokott állni a víz, amikor hirtelen van bazinagy zuhé, aztán volt már, hogy ott állt a rendőr, hogy már több autó is leállt bent alul, mert vizet szívtak, itten nem lehet átmenni. Felhívtam a figyelmét az Ződ Szörny sajátosságaira, majd kiröhögtem, és átmentem, pedig jó 80 centis víz volt. :)

Aztán persze kihúzkodtam magammal két-három autót is, bár azoknak már tökmindegy volt, mert megitatták a motort vízzel alaposan. :)

Tie, 2009.03.20. 13:37:28

Namost, nem titok, hogy az Autófília titkos archívumai több titkot őriznek, mint a KGB levéltárának alagsorában befalazott helységek sötét hátsó sarkaiban fal felé fordított páncélszekrények felső polcának leghátsó zugába rejtett lehegesztett acélkazetták fedelének titkos rekeszében található, titkosírással kódolt levelek.

Ebből az archívumból feltárunk most nektek egyet. A dátum 1986 májusa, egy, a munka ünnepén tartott városligeti felvonulásról beszámoló blogpost kommentjei között találtuk:

Amikor 1986 tavaszán ukrán turistákat szállítottunk haza a pártértekezletről, Pripjaty belvárosában marcona, de segítőkész szovjet katonák állítottak meg frissen zsírozott Kalasnyikovokkal hátukon. Nem értettem teljesen őket, de valami problemet, meg sztojt motyogtak, és egy füstölgő, a réseken fehéren izzó betontörmelék-halomra mutogattak, amely körül buzgón sürgölködtek hólyagos arcú, fejkendős traktoristalányok.
Felfogtam, azt szeretné tudatni velem, hogy a környék nem javasolt közlekedésbiztonsági szempontból, de felhívtam a figyelmét a Zöld Szörny néhány technikai sajátosságára, kiröhögtem, és felengedtem az alapjáraton, egyes fokozatban recegő gép kuplungját.
A Range kissé megrázkódott, és angolos hidegvérrel mászta meg a néhai négyes blokk reaktorának romjait. Sajnos a valamikori tetőszerkezet egyik vastraverze belemart a hátsó diffi olajleeresztő csavarjának réz tömítőalátétjébe, és szivárogni kezdett a 12 liter hajtóműolaj.
Nem vettem észre, hogy gond lenne, így hazaindultam. Lvov környékén éreztem, hogy finom remegés fut át az autó hátulján komolyabb gyorsításnál, ezért félreálltam egy kis külvárosi benzinkúton.
Miután megittam a kávém, többször határozott sajnálkozásomat fejeztem ki a kutasnak a kerékagy-kupakkal véletlen lebontott egyetlen kútoszlopáért, amely magával rántotta az irodaépületet, a mögötte álló tízemeletes sorházzal együtt. Hagytam pár rubel borscsravalót a kutasnak, mert furdalt kissé a lelkiismeret. A slusszkulccsal arrébblöktem pár kisebb, de annál porosabb vasbeton-gerendát, amelyek az ajtókilncsre dőlve utamat állták. Egy laza vállrándítással elintéztem a matt fényezésen esett újabb karcokat, és a bicepszemet megfeszítve kinyitottam a sofőrajtót. Mivel az első szélvédőn nem láttam ki rendesen a ráborult panelháztól, első nekifutásra bekapcsoltam az ablaktörlőt, amely azonban a lakóház által elsodort elektromos távvezeték kábeleit magára tekerte, és alternáló mozgásával magára rántotta a távvezeték legközelebbi öt oszlopát.

Nem volt más lehetőségem, mint bekapcsolni a felezőt, és elindulni. Nem volt könnyű művelet, a kart ugyanis utoljára akkor mozgattam meg, mikor a tököli repülőtéren a leszállópályán túlfutott, futóműsérült Antonovot segítettem behúzni a hangárba, így kissé sercegősen mozdult. Az angol technika azonban a pokolban is angol technika, egy halk kattanással tette a dolgát.

Valahol Munkács környékén tűnt fel, hogy a tank rohamosan ürül. Gyors fejszámolással kikalkuláltam, hogy nem lesz ez így jó, kinek van kedve a 32 literrről 52-re felugrott fogyasztást szponzorálni. Félreálltam hát egy útmenti parkolóba, és a  csomagtér oldalkárpitjának EÜ-csomag elrejtésére szánt rekeszéből elővettem órásmester nagyapámtól örökölt toldható szárú, áttételes erővágó-fogómat. Feltekertem a kétméteres nyélre a plusz egyméteres menetes toldót, majd egy helyi traktoros és hű piros Belarusza segítségével elvonszoltam az autó elejéig a 650 kilós szerszámot.

Hogy biztos fogást vegyek, feltámasztottam a sárvédőn elhelyezett oldalindex búrájára, majd a vágóélek közé illesztettem a távvezeték oszlopait, és igen erősen rámarkoltam.

A szerszám tette a dolgát, és alig egy óra múlva a parkoló menti árokba dobhattam a lvovi lakótelepet, amelyet eddig a távvezetékbe gabalyodva magam után vonszoltam.

Innen már könnyű dolgom volt, az autó könnyedén repített hazáig, nyomtam is neki egészen a 90 km/h-ás tempóig.

Jóval később, egy bakonyi kirándulás alkalmával a barátom kiáltott át a másik autóból, hogy gond lehet hátul, mert lóg a futómű. Nem állltam meg rögtön, mert épp akkor közölte a GPS-em, hogy "Hajts fel a szántóföldre, majd menj tovább 50 kilométert", de hazaérve besétáltam az autó alá, és ellenőriztem a gép műszaki állapotát.

Nos, meglepve tapasztaltam, hogy immár cirka 1300 kilométeren át hordoztam magammal feltűnés nélkül a lvovi kommunális üzemet, hókotróstól, kukásautóstól, utcaseprőnénistől a hátsó hídra tekeredve. Leszedtem, pótoltam az elfolyt hajtóműolajat is, azóta nem volt gondom a Range-dzsel.

Míg egyszer el nem ütöttem a Kínai Néphadsereg egyik páncélos-hadosztályát - legközelebb talán ezt is elmesélem...

UPDATE

Video Tie-tól, de nem róla, köszi :