Ismét vendégposzt, ismét egy hölgy tollából. Megkértük a nőnapi post-versenyünkön részt vett hölgyeket, hogy egy-egy Autófília pólóért örvendeztessenek meg minket újabb írásukkal.

Boibo már meg is tette, köszönjük, alant olvasható.

- prokee -

Ez a cikk a békákról és biciklisekről szól.

Mi keresni valója akkor az Autófílián?!

Mindkét „állatfaj” egy-egy csoportjának, történetesen a lúzer békáknak is, és a rossz látási viszonyok között is kivilágítatlanul közlekedő bicikliseknek is mi, autósok vagyunk a fő predátorai.

Egy kis topográfia szűkebb hazámból. Ha Pest felől haladunk az északi parton, balról jobbra a következőt látjuk: Balaton -> vízparti nyaralók -> 71-es út -> árok -> járda -> kertek. Az árokban pedig víz van, folyamatosan, egész évben, remek szaporodóhelyet nyújtván ezáltal a békák számára. És ők élnek is ezzel a lehetőséggel, a pocsolya minden tavasszal hemzseg az ebihalaktól. Aztán mikor felcseperednek és békává válnak, kiugrálnak az árokból új élőhelyet keresve maguknak. A szerencsésebbek a járda, és az azon túl fekvő biztonságos zártkertek felé veszik az útirányt. Nem úgy a lúzerek. Ők a főút felé indulnak. Hááát...

A poszt másik célcsoportja a biciklisek. Félreértés ne essék, nem tartom eleve ellenségnek az összes bicajost, sőt, megfelelő időjárás esetén én is szívesebben járok két keréken dolgozni, mint négyen. Ami meg „mégsőtebb”: nagyon rossz tapasztalataim is vannak bicajosként az útról leszorító autósokkal kapcsolatban, vagy akik bevágnak elém, vagy akik úgy gondolják, a jobbkéz-szabály csak a gépjárművekre vonatkozik. De erről talán most ne :)

Autósként viszont a biciklisták egy speciális csoportjától kapok agyvihart: a lámpa nélküliektől. Akiket nem zavar a szürkület, az eső, a köd, de még a tök sötét se. Úgyanúgy kerekeznek rendületlenül – bár néha kissé (?) kacsázva-imbolyogva is, függően attól, mi volt a starthelyük -, biztos ami biztos, lehetőleg sötét ruhába bújva, nehogy már legalább azon megcsillanjon egy kis kósza fényecske!

Nyaranta, mikor túl nagy a hőség, este járok ki futni. Hogy legyen mivel idegesítenem magamat, időnként megszámolom, hánnyal találkozom közülük. Egy jó órányi kintlét alatt átlag 20-25 bicajost látok, 18-20-nak nincs lámpája! (A felmérés persze nem reprezentatív, de csodálkoznék, ha ez máshol, máskor, nagyon másképp lenne.)

És itt jön a párhuzam!

A lúzer békának is van éppen valami csöppnyi esélye, hogy átjusson az út túloldalára.
Az sem lehetetlen, hogy a „sötét” bicajos hazaérjen.

Na de könyörgöm, ők emberek! Annyi eszük van, mint egy békának?! Darwin atyánk tapsikolna örömében: mindkét esetben tökéletesen érvényesül az aki-hülye-haljon-meg elv. Nem tudom ugyan, van-e a békáknál lúzerség-gén, de ha van, biztos, hogy egészen kis valószínűséggel öröklődik. Ez nem is olyan nagy baj, annyira nem nagy kár értük. De a biciklist majdnem mindig hazavárja valaki, a kedvese, házastársa, szülei, gyerekei. Nem kellene ezen elgondolkodni?!

(kép: Lánglovagok)

És mit tehetsz Te, autós, ha megtörtént a baj, és elcsaptad valamelyiket?

A béka fel sem tűnik, annyi azért nincs belőlük, hogy tetemükön megcsússzon a kerék.

Ha egy biciklist ütsz el, megnézheted magadat!

Először is be kell bizonyítanod, hogy

- színjózan vagy
- a megengedett sebességhatáron belül közlekedtél
- próbáltál elsősegélyt nyújtani
- értesítetted a mentőket és a rendőröket
- a Te lámpád világított
- jó a féked
- van jogosítványod, és érvényes is
- az autód érvényes forgalmi engedéllyel rendelkezik
- van pótkereked, izzókészleted, elakadásjelző háromszöged, egészségügyi dobozod...
...és még ki tudja, mi mindent?!

Ha már mindezen túl vagy, és a Hatóság felmentett a bűnösség alól, sajnos még mindig nem nyugodhatsz meg: míg csak élsz és értelemmel gondolkodni vagy képes, mindig ott lesz valahol a tudatod alján, hogy ha teljesen vétlenül is, de mégis csak megöltél valakit.

Kedves Autófílek!

Jön a jó idő, kezdődik a szezon. Ne engedjétek a gyerekeiteket, apátokat, anyátokat, kedveseteket lámpa nélkül biciklizni!

Félek, ennél többet mi nem tehetünk az ügyben.