Boldog voltam. Végre megvettem a BMW-t.

Hanssal és Klaus-Jürgennel órákon át bújtuk az ebay.de-t a tuningmotyókért.

Hónapok munkáját fektettük bele az átépítésbe.
Ültetve, keményítve, hergelve, szépítve.

Később kész lett, alig vártam a lehetőséget, hogy ringbe szálljak.

Amikor az első kanyarba estem be a Nordschleifén, még féltem, aztán lassan összeszoktunk. Egyre értem be a többi lúzert, a Saxos srácot, meg az Astrás Karstent. Egy villanás voltam a visszapillantójukban, aztán ők az enyémben.

Mit tagadjam, erekcióm volt. Enyém volt a világ, engem ünnepelt a kerítés mögött a nép. A fizikai törvényeit magam alá gyűrtem.

Szinte úgy éreztem, Eike mellettem ül, és orálisan kényeztet, annyira élveztem. Erről persze valójában szó sem lehetett, minden felesleges súlyt a garázsban hagytunk.

Üvöltve, szervezetemben elképzelhetetlen adrenalinbombával tekergettem a tekergetnivalót, és tologattam a tologatnivalót.

Aztán feltűnt egy fehér folt. Mire feldolgoztam volna a látvány, zöld folttá változott. Aztán eltűnt, és felbukkant előttem fehéren, aztán zölden.

Aztán eltűnt.

Lelankadtam.

Azt hiszem, felteszem a BMW-t a mobile.de-re...

(köszi a videót Wizardusnak!)