Kedves Autófília blogot olvasó barátaim! Fogadjátok szeretettel Tibor barátom beszámolóját, a kissé félre, de így számunkra érdekesre sikerült vakációjáról. Tiborról előzetesen annyit jegyeznék meg, ő az az "elvetemült", akivel Május 1-én, a minimotoros kalandtúrát elkövettük.
Kora őszi nyaralást terveztünk Horvátországban, de az időjárás tréfája okán heveny autóbuzi orgia következett...
Vasárnap éjjel indultunk párommal, Arival, Székesfehérvárról a napfényesnek vélt horvát Primosten felé. Reggeli érkezés, gyors és könnyű szálláskeresés után már saját szobánk ablakából néztük az egyre jobban háborgó tengert. Keddre a felhők is megérkeztek, a viharos szél nem csillapodott. Párom nélkül merészkedtem csak a vízbe, neoprén ruhában egész kellemes volt. :) Szerda reggel kinéztem az ablakon és megláttam a fekete vastagra duzzadt felhőket – azonnal rám tört a „frazeológiám”. Gyors egyeztetés olasz ismerősömmel és már indultunk is északnak. Kihalt horvát sztráda, szlovén erdei utak, majd olasz zsúfolt autópályák után kora este érkeztünk Caorle-ba, ahol természetesen szakadt az eső... Elfogyasztottuk az ilyenkor kötelező tengeri szörnyeteg vacsorát és megbeszéltük, itt sem maradunk tovább, ez a tengeri buli megdöglött.
Mit találhatott ki egy autófüggő? Hát persze. Porsche Museum Stuttgart - Zuffenhausen. Irány Ausztria, szerpentinezés Innsbrucknál, át Németországba ahol egy éjszakát töltöttünk Münchenben, így péntek délelőtt érkeztünk a Stuttgart külvárosában található Porsche szentélybe. Mélygarázsban lehet parkolni, beérkezve azt hittem, már a múzeumban vagyunk, annyi Porsche volt és patika tisztaság. A pénztárat lifttel közelítettük meg, onnan egy bitang hosszú mozgólépcső vitt fel a kiállított autókhoz. A látványtól lábunk a fölbe gyökerezett – főleg az enyém.
Miközben honvágyunk teljes egészében megszűnt, időrendben haladtunk tovább Ferdinand Porsche megvalósult álmai között. A modelleket nem részletezem, a képeket már úgyis korábban hányásig néztük az autós weblapokon. Számunkra érdekes volt, hogy a múzeum nem a Porsche által képviselt életstílus felől közelítette meg a látogatók érzékszerveit, hanem teljes egészében lexikálisan, műszaki oldalról. Ez így a hölgykísérők számára kevésbé érdekes.Maradt egy napunk, közel volt Sinsheim, ott pedig a Technik Museum. :) Páromat sikerült meggyőzni, hogy az már más jellegű, nem csak autók vannak. Szombat reggel érkeztünk a tetthelyre, melyet már az autópályáról lehet látni. Egy felszálláshoz készülődő Concorde és egy TU-144 a látvány, nem lehet eltéveszteni. Na itt aztán tényleg minden van: IMAX mozi, minden elképzelhető márka és típus, repülőgép, motorkerékpár, autó, harci járművek, mozdonyok, korabeli ruhákkal és használati tárgyakkal kiállítva. Ez már páromnak is jobban tetszett, egy nap nem is volt elég rá. Minden tömegével, nagy csarnokokban – így rossz időben is jó program. Ezt egyszer minden Autófílnek látnia kell!
Késő délután indultunk haza, kb. 900 km volt hátra. A tengerparti nyaralásból az időjárás segítségével így alakult ki a 3800 km-es Közép-Európa túra melyet jobban élveztünk a sziklás borús viharos tengerpartnál, és benzingőzzel feltöltődve emlékekkel tele érkeztünk haza.
Beszóltak