Kicsit elmaradt az új gépegység bemutatásával. Poénos videót akartunk csinálni Lowtyo kollégával, de mivel éghajlatunk erősen a ködös Albion-éhoz kezd hasonlítani, nem nagyon adódott alkalom a probléma megfejtésére. Arról nem is beszélve, hogy a csirke mostanában influenzás, és reggelente állítólag ilyen meri vagy nem meri alapon indul. Vagy nem. Állítólag.

Szóval a poén elhúzva, meg kilőve. Vettem egy Seatot. 1.0 ide. Merthogy egypontnullás. Amikor elhoztam, még 3 hengeres kiadás volt, de aztán jött az olajcsere, amiről már csicseregtem, és az is maradt. Úgy esett, hogy lévén költség hatékony jármű – én meg immáron vidéki -, az udvarunkon estem neki az olaj, olaj- és légszűrő, valamint a magas felszereltséghez tartozó egyetlen darab ékszíj cseréjének. Ekkor jött az első „döbbenet”...

...nem, nem ez. Ez a "barátaim", a fílek műve.

Figyelem! Most kemény „übergermán” fikázás fog jönni!

Szóval ezek a kretének a következő képpen oldották meg a motor felépítését – ami nekem a japán technológiai kultúrához szokott tőzegbányásznak teljességgel érthetetlen, és mellőz mindenféle logikát. A két évtizedes Mazda motorja szerviz szempontból olyan mint egy svédasztal. Odaállsz elé, és elveszed ami kell. Nem kell a majonézes tonhalsalátán átverekedned magad egy szelet kenyérért. A motortérben bármilyen egyszerű szerviz művelet megoldható 4 szerszámmal, ráadásul úgy, hogy nem kell plasticmanné válni a célobjektumok eléréséhez.

A hülye semi-németje hová teszi az olajszűrőt? Előre, ez eddig ok is lenne, de még véletlenül sem úgy, hogy ne kelljen alámászni ha már kéznél lenne. Alámászni? Konkrétan úgy bepréselték a leömlő és a generátor közé, hogy 2 cm-enként fogást kell váltani a letekeréséhez. Ezt a sárgáknál úgy oldották meg, hogy a blokk tűzfal felöli oldalára tették, jól hozzá férhető helyre. Ezt a germánok is megtehették volna, de „valszeg” gyanús volt nekik, hogy túl sok ott a hely, biztos csapdát sejtettek. Mindegy leszedtem.

Ezek után jött a generátor szíja. Rendkívül praktikus és modern módon a generátornak van egy marha erős feszítőrugója, ami – gondolom – a szíj folyamatos feszítését hivatott megoldani. Ez mind szép, de akkor mi a g*cinek frásznak kell egy csavarral – a generátort három darab csavar rögzíti a helyére összesen, ugyanennyi kulcs is kell hozzá – azt fixálni? Ja, persze, kettőzött biztonság. Ebben igazából az a szép, hogy a szíjcseréhez a rugó ellenében le kell feszíteni az áramszolgáltató blokkot, ami egyszerűen hangzik, de a fizika az fizika, és ezek szerint az európai szabvány autószerelő 85 kiló felett van, mert nekem bizony „erőkart” (aka. vascső) kellett igénybe vennem.

Japánban ezt egy 13-as fejű csavarral és egy skálázott ívpályával oldották meg. Akkora helyen hogy a Mókus örs napokig számháborúzhatna. Ennyi. Három mozdulat. Lazít. Beállít. Meghúz.

Túléltem, rá ment némi idő, de megvolt. Megvolt. Megvolt, de csak a csere. A negyedik henger pulzusa még mindig elveszve valahol az örök krumpliföldeken. Rendben, legyen, akkor kezdjük mondjuk gyertyacserével – miután megtudtam, hogy egy kábelkészlet a szabad piacon mintegy 20.000 azaz húszezer Forintot taksál. Beszereztem hát a szintén nem túl olcsó gyújtógyertyákat, és egy ködös estén a szemerkélő esőben nekiestem. Kitekertem az elsőt. Közben konstatáltam, hogy ezek még a gyáriak lesznek – azt mondtam már hogy 73.000 km van a kocsiban? – mert megszenvedtem vele. Lényeg a lényeg, kint volt. Legyezem magam elől a ködöt, és közben nézem, ahogy a lecsapódott párán át valami jelvények jelennek meg. Audi. Fószvágen. Szeát. Skoda. Hogy lehet valakinek annyi esze, hogy egy Luke Skywalker nagynénjéről elnevezett alkatrészt teker a terméke tetejébe? Mindegy. Kapott rendes Denso gyertyákat. Mert az NGK túl drága volt. Költséghatékonyság. Érted?!

És lássatok csodát. Megkerült az elveszett betyár, meg a két ökröcske helyett vagy tizenkét és fél lovacska.

Szóval most itt tartunk. A járgány halk mint a nyuszitappancs, bent igazából én nem is hallom ha jár a motor. Ez mondjuk szokatlan, mert a fordulatszámmérő helyén is egy büszke „QUARTZ” típusú kakukkos óra feszít. Bár igazából 50 lónál, ez talán nem is szempont.

Szóval immáron fasza. Van öt ajtaja, zsír új téli kerekei, meg a Mazda 17-esei mellett nyárra egy készlet 13-as a szamárnak. Belül makulátlan. Kívül majdnem, leszámítva pár apró karcot, és kisebb horpadást, szemet gyönyörködtető „strandkorlátkék” színben pompázik.

Ez lesz a helyi forgalomra szakosodott egység, hivatalosan pedig a párom autója. 5 litert fogyaszt, bajt csinálni ekkora teljesítmény mellett (amúgy 695 kiló) gyakorlatilag lehetetlen. Városban meg cseszegessék. Egyrészt ki nem sz*rja le, másrészt úgy kell annak aki ilyen színt akar a dukkójára.

Az eredetileg gyári "fényezéssel" ellátott lökhárítók elleni matt fekete támadás elkövetője, még a hajdani - és igazoltan idős - tulaj volt.

Szóval nem hozza át teljesen az autó emósziont, de gazdaságilag tökéletes lépés volt. 1.0 ide.

Ui.: Végül is sosem ez a lényeg, de mondtam mennyibe került? 100 ropi :) - és mint megtudtam Gőzsy Kati is ment rá, de két perccel nyertem. Sorry, de itt is jó helye lesz.