Emlékszem, '80-as évek elején "csikó" fejjel kellett döntést hoznom mi legyek ha nagy leszek. Már akkor is nehéz volt ez a feladat, segítségképpen különböző fórumokon jött az agitáció. Könyvek, plakátok, filmek próbálták bemutatni a szakmák rejtelmeit. Talán az összes közül a gyárlátogatás volt a csúcs, így lehetett a legközelebb kerülni az adott területhez és nem elhanyagolható indok volt arra, hogy ezeken a napokon ne rontsuk a levegőt a suliban.

Akkori sorstársaim más más oldalról közelítették meg ezt a döntő választást, voltak akik a kenyérgyárat választották a friss kifli reményében de mi "mechanikusok" már akkor is forgó morgó dolgok mellett tudtuk elképzelni a jövőt. Szerencsére lehetőségem volt több gyárban is járni ebben az időszakban, sőt diákként néhány hetet dolgoztam is ezekben az üzemekben.

Amikor megláttam ezt a filmet, ami a '60-as évek elején készült a Porsche 356 összeszerelő üzemében - nem gyártó sor - rögtön dezsavű érzés fogott el. Emlékek jöttek elő a műhelyekről, a szakikról és gépeket, műszereket ismertem fel a filmkockákon. Pedig a két történet között van 20-25 év, ennyivel járt előttünk a technika és a nyugat. Azt már el sem merem képzelni, ha pályaválasztóként egy ilyen szentélybe tévedek, a sokk miként alakította volna a jövőmet. Míg korunk technológiája megköveteli a pormentes, szinte laboratóriumi környezetet, a filmen látható munkafolyamatok merőben más körülmények között zajlanak, akkor ez elég volt a német gyártónak. A Porsche már a '60-as években egy etalon volt, ami feltételezett egy igen magas színvonalú - német - gyártási folyamatot, de mai szemmel mégis olyan kézzelfoghatóvá és emberközelivé válik a képsorok látván. Mire gondolok? Medence helyett pemzli a kézben és már kész is az alvázvédelem, de sorolhatnám. Ez a technológia, a maga egyszerűségével, tökéletesen átlátható és felismerhető, bár az autó sem volt egy bonyolult szerkezet.

Kis túlzással az az érzésem támadt, hogy menne ez "otthon" is.