Mondták a srácok, hogy meg kellene írni mindenkinek a 10 kedvenc autóját. Első hallásra ez könnyű, de amikor az ember ül a gép előtt, és az Istennek sem jut az eszembe semmi, az elég kemény szitu. Rengeteg olyan kocsi van, amibe igen szívesen beletenném a hátsóm. Tényleg rengeteg.
Azt találtam ki, hogy valami rendszert próbálok felállítani. Mihez, mire, mit. Közben figyeltem magam, és megint kibukott, hogy a coupe forma a gyengém. Ebbe bele lehet kötni, de nekem az utózásban mindig is volt valami, ami a repülőgép-vezetéshez hasonlatos. Ha meg repülőgép, akkor az vadász. Ha meg vadász, akkor coupe. Nagyjából ezt tükrözi majd a felhozatal.
Jöjjenek először a Mazdák. Köztudott, hogy közel áll a szívemhez a márka. Nagyon sok jó autót csinálnak a japánok, de azért igyekszem a hibáikat is elfogadni. Azt viszont becsülöm bennük, hogy nem adják fel a wankellal – még ha sokak szerint értelmetlen is.
Ha megtehetném, két wankel is állna a garázsban. Legyen első az elegancia. A suhanás, és a város fényeiben csillogó szépség. Mazda Eunos Cosmo – többször emlegettem már. 1990, 20B (2000 cm3) twin turbo 3 rotoros motor – 300 Le és 400 Nm. Belül csodálatos tér, érintőképernyős fedélzeti computer, lazítsunk kicsit...
A másik forgódugattyús, a már elcsépeltségig istenített 3. generációs RX-7-es, az FD. Szekvenciális turbóval, hátsókerék hajtással, és azzal az eszement jó popsival. Odabasz...
Persze... kellene értelmes megoldás is. Családos ember vagyok... hát, ha egy jó Hot Hatch kellene, én bizony maradnék a márkánál. Apropó, nem is meséltem. Faterom is így vélekedett, úgyhogy az ő kezében landolt az ország első Mazda 3 MPS-e, az új, még tavaly novemberben. Élőben iszonyatosan dögös jószág, és lehet fikázni a belteret, de a technika ami alatta van... az zseniális.
A realitásoknál maradva meg ott van a pompás öreg kedvenc, a 626. Mostanra teljesen rendbe hoztam, megvannak a beépítendő extrák (elektromosan állítható lámpák, klíma, Hi-Fi, halkabb kipufogó, új küszöb – az összkerék hajtáson erősen gondolkozom, még 2-3 kiló lenne) -, így csak a feltöltés hiányzik. Kompresszor offkorsz, ha már nyomaték.
Na, hogy ne legyek teljesen elfogultnak kikiáltva, jöjjön néhány titkos vágyam.
Egy Alfa! GTV azzal a fantasztikus formával, hat hengerrel. Esküszöm, mintha belefeszülne a startba. Imádom!
Egy angol! Pontosabban kettő. Az öreg autókban is van valami veszett dög. Erről a '70-es évekbeli Triumphról első blikkre lerí a háborús vadászgépszerűség. Visszaköszön kicsit a klasszikus Mustang is, de benne van az az angolos kerekség is. Micsoda csoda lehet hajtani!
1972 Triumph TR6
Na és itt a másik. Mióta láttam egy ’94-es Top Gear adásban szerelmes vagyok belé, mióta pedig a pécsi BMW használtautó kereskedésében (42.000.0000 Ft-ért) élőben is láttam - sőt ültem is benne – azóta mégjobban. Aston Martin Vanquish S.
Na induljunk el a tengeren túlra. Nem arra. Arra! Far East Cost...
Megint jön a kommersz, nem is fogom magyarázni. Nissan R34 GTR. Azért, mert gecijól néz ki, és akkor is odabasz.
Amerika. Pontosabban the United States Of America. Annak ellenére, hogy az izomautó éra isteni magasságokba emelte az országot, mindig is szart gyártottak, de a legendák fényét ez nem homályosítja. Nyálcsorgatós az összes. Winkler – élőben sokkal szebb – Robi Cougarjától a Mustangokon át a Chargerrel együtt. Nekem speciel a Dodge Challanger tetszik.
Ez 9. Most jönne az ultra. A LEG. Ha benzint égetünk, rockot hallgatunk akkor nyilván USA. USA is lesz, de az orgazmus, az nem autóban éri az embert. Ami igazán odabasz, az EZ. Vought F4U Corsair.
18 hengeres, 46 literes, kétsoros motor csillagmotor. Eleinte 2000, majd később majd 3000 lóerővel. Ez a motorhang nem hidegrázós, ez a pokol hangja. A tömegé, az erőé, és a félelemé. Nem lúdbőrözöl, meghalsz ott helyben.
Beszóltak