Az úgy volt, hogy a múltkori napsütötte vasárnapon hazafuvaroztam a nagyszülőket Pécsre a frissen mosott kocsival. Gyönyörű idő, minden patent a gépen. Ablakok lent, tetőablak kinyitva. Kellemesen terültem el a sofőrülésben, meleg szellő lengedezett, én meg csak nyomatékból 1000-es, 1800-as fordulaton kocsikáztam, miközben a hangfalakból az első Guru’s Jazzmatazz album szólt – ami a héten Pistát is megihlette.
Szóval tekergettem a kormányt jobbra balra, és a 6-oson a város végén lévő négysávos egyenest – és a nulla forgalmat – kihasználva, elrúgtam kicsit a jószágnak. Nem teketóriázott, szúrtuk a légtömegeket, meg az ózonpajzsot, amikor a helyi Agip kutat közelítve, megláttam egy régóta várt feliratot: E85. Végre van etanol! Lázas visszaváltogatás, és a kúton állok figyelmével övezve érkeztem meg a kútra.
Marha rég óta vártam már ezt a lehetőséget. Valamikor a ködbe vesző múltban – amikor az új motort raktam össze – úgy reméltem, hogy hamarosan országosan elérhető lesz ez az alternatív tüzelőanyag, és igyekeztem úgy megkomponálni a motort, hogy alkalmas legyen majdan az alkoholos üzemre. Akkor nem tudtam, hogy erre 3 évet kell majd várni.
Az E85 üzem 3 kulcsa a gyújtás, a keverékképzés a sűrítési viszony. A gyújtás azért, mert a
gyorsabblassabb lángterjedés miatt úgy 5-6 fokkal nagyobb előgyújtást kell adni a motornak, a keverékképzés pedig azért, mert nagyjából 20%-kal nagyobb mennyiségű tüzelőanyagot kell az égéstérbe fecskendezzünk. A sűrítést azért írtam ide, mert az etanolnak van egy olyan negatív hatása a szívó motorokra, hogy növekszik a fogyasztás. Ez a túlfogyasztás azonban az E85 pozitív tulajdonságainak köszönhetően csökkenthető a motor hatékonyságának javításával. Ez azt jelenti, hogy egy nagy kompressziójú motor esetében csökken, vagy el is múlik ez a tünet, mert az etanollal kisebb a kopogásos égés bekövetkeztének esélye így a vezérlés tágabb határok közt tudja szabályozni a működést.Én annak idején, az eredeti 1:8,6 sűrítésű arányú motoromra, egy japán belpiacos, 2.2-es motor hengerfejét raktam fel, amivel 1:9,2 arányra javítottam ezt az értéket, tehát sűrítés pipa. A gyári gyújtórendszert kiegészítettem egy - lap-toppal programozható – elektronikus egységgel, mellyel 150 f/min lépésekben írható a gyújtásgörbe bármely pontja, pozitív vagy negatív irányba eltolva azt 1 fokonként. Ez is megvan. Ott van az üzemanyag, ami igencsak típusfüggő. A lényeg az, hogy legyen megfelelő tartalék az üzemagyag rendszerben, mert az ECU az teszi a dolgát. A Mazdába a JDM motor üzemanyagrendszere került át, megerősítve egy Walbro 255 L/H teljesítményű AC pumpával. A rendszer nyomása szabályozható, így a 222-es Denso injektorok megfelelően el tudják látni a motort.
Szóval ott áltam, és azon agyaltam mennyit tankoljak. Rövid morfondírozás után úgy döntöttem, hogy az elsőre biztonságos 50-50 aránynál maradok. Holnap meló. Pécs-Győr-Pécs, nem kéne beégni. Telenyomtam hát a tankot felesben, és hazamentem. Nem igazán nyomtam neki, nem vettem észre semmit.
Eljött a hétfő, és hajnalban nekiiramodtam a távnak. Az első dombon azt vettem észre, hogy mintha néha megtorpanna a kocsi, de nagyobb fordulatnál mintha szűnne a jelenség. Letoltam az első etapot, nagyjából fix 120-140 el. K*rvára esett, az új M6-oson vagy négyszer úszott fel a kocsi – egyszer faszán ellenkormányzósra (volt aki kapaszkodott) -, és az érzékeny futóműnek hála, minden egyes sáv által „árnyékolt” szakaszon (a pályán folyik le a víz, és a sávfestés takarásában vékonyabb a réteg) rárántott kicsit a kormány. Jó, 205/50 R17 (Michelin Pilot Sport). Szóval kisebb bajom is nagyobb volt a motor figyelésénél. Annyi még lejött, hogy az érzékeny gázadásokra teljesen érzéketlenné vált.
Meló közben felhívtam Égő Axát, és kíváncsiskodtam kicsit előgyújtás ügyben. Elmondta, hogy a fent említett 5 fok körüli ráadás a megoldás. Én osztottam-szoroztam, és az 50%-os keveréshez 2 fokot toltam a teljes görbére, alapjárat körül kicsit még jobban rátekerve – az amúgy gyári – gyújtásgörbére.
Hazafelé teszt! Hihetetlen volt, a kocsi újra életre kelt, és sokkal jobban húzott, mint korábban. Az autópályán, abszolút helytelenül, odaléptem neki, és három személlyel negyedik fokozatban olyan pofátlanul gyorsultunk 190-re, hogy már 5000-nél bedobtam az ötöst, és visszalassítottam 140-re 130-ra.
Szóval finom, és ami a legszebb, az addig 16.000 ft-ba kerülő karika 13.000 körül alakult aznapra.
Aki teheti kísérletezzen! Én elkezdem csökkenteni a benzin arányát, hogy megnézzük mennyit bír a rendszer. (...és dörzsölöm a kezem, mert lassan nekiállok az eredeti 2.2-es JDM motor újjáépítésének...és az 1:10-es sűrítéssel bír...)
Majd írok...
Beszóltak