Tudom, darázsfészekbe nyúlok ezzel a témával, de a nyári szezon egyik aktualitása megérdemel ennyit. Itt a jó idő, végre süt a nap, a depresszió elűzésének egyik legjobb módja a motorozás.

Nem kell csodálkozni, elismerem, hogy így van. Régebben én is motoroztam, tudom miről beszélek. Nincs is jobb annál, ahogy az ember beleszagol a vidéki levegőbe, miközben akáccal szegélyezett repceföldek mellett halad. Esetleg a Mátra valamely eldugott szakaszán, árnyas, erdei úton gurulgat. Értem, és elfogadom, hogy ez jó.

Inkább a mező, mint a város!

Viszont azt, ha a városi forgalomban, nyitott kipufogóval száguldozik valaki 160-nal, na azt nem értem. És nem csak hogy nem értem, nem is tetszik. Persze, az adrenalin, meg a móka. Aztán a kicsit lelassult, rövidlátó, nagyothalló özv. Kovács néni lelép a zebrára, és PACCS! De lehetne kisgyerektől a topmanagerig bezárólag bárki. Akit esetleg ugyanúgy hazavárnak, mint a száguldozó motorost.

Azért az élet annyiban legalább igazságos, hogy ha a kétkerekű ámokfutó elnéz valamit, akkor az rá nézve is elég súlyos következményekkel jár. Ha a puhatestűekkel szemben volt szabálytalan, akkor a törvény szigora sújt le rá (szerencsére ma már egyre gyakrabban), ha pedig az autók közül választott ellent magának, akkor a természet és a fizika törvényei ítélnek.

Bácsi körülnézett, nem jön semmi. Elindult, és mégis jött...

Nem kívánok pálcát törni senki feje felett, de remélem sikerül elgondolkodtatnom mindkét felet. Igen, mindkettőt. Ugyanis a motorosok mellett gyakran az autósok is hibásak a kialakult szituációkban. Mert valljuk be - mint autós -, mindannyiunkat idegesítenek a sorok közt gyorsan cikázó, hangos motorosok. A normálisabbja - ahova jómagamat is sorolnám - elvan azzal, hogy csendben anyázik. Ez szerintem mindkét fél részéről belefér.

Vannak azonban az önkéntes rendőrök, akik mindenáron meg akarják büntetni a szabálytalankodót - ez viszont már nem férhet bele. Akár mekkora hülye, aki szabályt szeg, és bármennyire is idegesít minket, nincs jogunk az életére törni. Mert a leszorítás, amit a legtöbb autós előszeretettel alkalmaz ilyen esetekben, az kimeríti a közúti veszélyeztetés fogalmát. Arról nem is beszélve, hogy a letolt motor esetleg a járdára, gyalogosok közé esik. Gondolkodjunk már, az ég szerelmére.

Viszont a motoros társadalomnak is illene átesnie már egy öntisztuláson. Be kellene látni, hogy a lakosság, és a közlekedőtársak többsége nem véletlenül viselkedik velük szemben úgy, ahogy. Mert lássuk be, a bukósisak nélkül cikázó pizzafutár nem kifejezetten jó reklámarc egy tolerancia kampányhoz. Ellenben a motoros mentők életet menthetnek, pont a gyorsaságuk miatt. Enyhe tudathasadás, nemde?

De két ennyire ellentétes nézetű, habitusú tábort hogyan lehetne megbékíteni egymással? Pedig a balkánon túl, nyugatra nem tűnik lehetetlennek. Nem tudom, hogy például a német vagy osztrák kresz a jobb, vagy csak ott be is tartják, és ez a titok nyitja? Vagy az emberek mások? Miért nem fáj nekik átengedni a gyalogost a zebrán, vagy csak a hegyi szerpentineken motorozni, esetleg pályabérletet venni? Mi miért nem tudunk ilyet? Túl sok a kérdés. A megválaszolatlan kérdés.

Itt az autós volt a ludas...

Némi javulás érezhető azért, egyre gyakrabban látni országúton lehúzódó, motort elengedő autóst. Amit általában igyekeznek is megköszönni a kétkerekű lovasok. Viszont híján vagyunk a fordított gesztusoknak, kedves motorosok. Lehetne kezdeni például azzal, hogy éjjel nem csutka gázon tépünk a Hungária körúton, vagy a belvárosban. Fene nagy nyári jókedvünkkel és több tucat motort számláló konvojunkkal nem tartjuk fel indokolatlanul az autósokat. Nem egykerekezünk lámpától lámpáig, hogy kivívjuk a lányok elismerését az út szélén.

Egykerekezés szomorú vége...

És persze nem 200 km/h sebességkülönbséggel előzgetünk, mert arra senki nem lehet felkészülve az autósok közül.
Aztán ki tudja, lehet hogy egy szép napon elmondhatjuk magunkról, hogy barátok vagyunk!

Igyekeztem szándékosan olyan képekkel illusztrálni a véleményemet (a langlovagok.hu oldalról), amik sokkolóak. Lássuk, mi a vége az esztelenségnek!

Akinek van valamilyen története, tapasztalata a témával kapcsolatban, az ne tartsa magában! És remélem mindkét tábor megtisztel minket azzal, hogy kulturáltan ad hangot véleményének! A moderáció szigorú és következetes, örökös kitiltás a felesleges hülyeség jutalma.

Balesetmentes közlekedést Mindenkinek!