Átmenet nélkül jött el a pillanat, a szüzességem késői elvesztése után úgy érzem korai volt még a hardcore sex! Váratlan volt, izzasztó és minden finomságot mellőzve keményen durva. Az akció után fogtam fel mi történt, a kéj is csak másnap ért utol, akkor viszont nagyon. Erőszak volt, de nem bánom!

A múltkori történet folytatásaként ígéretet kaptam újdonsült barátomtól, hogy a Porsche következő alkalommal az én akaratomnak fog engedelmeskedni. Már akkor is meglepett a kijelentés, de a hangsúlyából, határozottságából lehetett érezni, hogy ebből tényleg lesz valami. Nem beszéltünk időpontról sem részletekről, pedig találkoztunk többször is az elmúlt időszakban. Ez nem egy olyan szitu, ahol az ember tenni tud azért, hogy minél előbb bekövetkezzen a kaland, itt várni kell türelemmel míg a hang nem szólít a kormány mögé.

Ez a hang telefonon keresztül érkezett egy déli időpontban, amikor is szerencse a hétvégi ebéd ülepítésén kívül semmi programom nem akadt arra a délutánra. Nincs kedved egy kis kiránduláshoz? Én, míg kimondtam a de igen-t, már szinte teleportálva magam, felöltözve, a lépcsőház előtt fejeztem be a beszélgetést. Pedig itt még szó sem volt a vezetésről!

Még egy picit párhuzamosan folytak az események de nem sokra eljött a pillanat, hogy egy autóban üljünk, ellenben meghívóm nem a szokásos oldal fele közelített, hanem az anyósülést célozta meg. Nem voltam egészen magamnál abban pillanatban, a helyzetet - értelmes szóval, utasítva - segítséggel tudtam csak kezelni. Korábban elképzeltem már, hogyan fog megesni velem ez a csoda, de mindig a tanuló éveimre emlékeztető nagy parkolós övezet stresszmentes unalma ugrott be. Erre itt ülök a Porschében, és indulok a forgalomba egy olyan autóval, amihez hasonlót még soha nem vezettem - itt felejtsék el, hogy nekem volt már húsz autóm dumát - és köszönet a gazdájának, mert ez az autó értékétől elvonatkoztatva is féltve őrzött kincse. Nem is értem, abszurd a bizalom!

Mivel biztonsági öv nincs, ezért némi hiányérzettel és bizonytalanul kérdeztem a sebességfokozatok pozíciójára. Szerencsére Porsche 356- ban még a "hagyományos" váltókiosztás van (egyes előre, kettes hátra). Legalább erre nem kellet figyelnem. A kormány műanyag és rendkívül vékony, nem izgulós embereknek való. Legközelebb kesztyűben vezetek. Nem tűnt fel, hogy nehezen járna, de az indexkar figyelős, mert mint egy tüske, úgy áll az oszlop balján. Az induláshoz muszáj volt tolatni - bal előre fent - így ez sem maradt ki a repertoárból. Elsőre bent volt, ami egy ilyen kezdő sofőrnél igen ritka, büszke is voltam magamra, de ez is csak másnap tudatosult igazán. Zökkenőmentes indulás után nagyon keresgélős váltás jellemezte az első kilométereket, a viszonylag hosszú váltókar miatt messze lévő fokozatokat próbáltam a helyükre tenni a szinte légüres térben. A mai autókhoz viszonyítva a váltó kőkorszakinak tűnt, de később, kielemezve a mozdulatsort, nem vészes, szokható. A kezdeti ügyetlenkedés után sikerült eljutni a harmadik fokozatig - egyébként a városban nem is kell több - majd jött az igazi kétségbeesés. Bazz, nem fog a fék. Reflexszerűen, izomból nyomni kezdtem a pedált, mitfárerem (szerintem készült a reakciómra) látva arcom, nyugtatott, és tudatosította, hogy itt a négy dobfék más dimenzióba helyezi a lassítás fogalmát. Még most is állítom, ennél az autónál nincs hatásos vészfékezés, kizárt!

Azt gondolom, minden mai sofőrnek meg kéne tapasztalnia, ha nem is Porschén, ezt az "egyszerű" technikát, hamar rádöbbennének, hogy mapanság mennyire el vagyunk kényeztetve a technika terén. Ennek fényében kezdem csodálni a korabeli bajnokokat, és azokat a fanatikusokat, akik a jelenben mérik össze tudásukat, akár a pályákon, akár a 1/100 másodperces különbségeket sem toleráló oldtimer rendezvényeken.

Élménydús utazásom második felében már azt hittem, megengedhetek magamnak némi könnyelműséget, és tényleg kirándulósra vehetem a figurát, de hősünk nem díjazta az 50-es táblát négyesben. Még hármasban is határeset, ez nem az ő asztala. A motor most még bejáratos, nem nagyon lehet pörgetni, de tudatja, hogy 3000 ford/perctől él. Meg is lett a böjtje, egy forgalommentes kereszteződésnél megállt. A gazdi rutinnal nyugtázta, Porschének most rá van szüksége, helycsere és már pumpálva padlózta is a gázpedált, az újraélesztés reményében. Utoljára ilyet elektromos dodgemben csináltam a vidámparkban. Nincs finomkodás, határozott kemény mozdulatok, amit a gép kíván. Értettem a szép szóból, elege lett az úrvezetőből, a privát pilótáját akarta, aki a hétköznapok rutinjával kezelte kincsét, én pedig némi segédletként figyeltem mozdulatait, hogyan kell ezt csinálni legközelebb.

Köszönöm!