Kedves SAABrinám mostanában kikövetelt magának egy kis törődést. Mivel nem tudtam belelátni a gondolatai közé, ha nedves volt a szeme, ezért vettem neki új ablaktörlőlapátokat.

Új ablaktörlők.

Ezt a fájdalmas kijelentést egy autófinanszírozásra szakosodott bank alkalmazottjától hallottam. A kijelentés ráadásul nem most hangzott el, hanem már pár évvel ezelőtt. A helyzetet reálisan látó szakemberek már akkor tudták, hogy válság nélkül is hamarosan reformra lesz szükség a finanszírozás oldalon.

A magukat túlvállalók szép lassan észbe kaptak volna, hogy nincs ingyen új autó 3-4 évente, és nem cserélnek, mert nem tudnak. A piaci átmenet, a forgalom visszaesése pedig egy lassabb folyamat lett volna, mint most megtetézve a válsággal.
A bankok mégis csupán a bevételi oldalt és a piacszerzést nézték erősen, mikor egyre szabadabb hitelfelvételi lehetőségekkel kezdték csábítani az embereket. Egy túl hosszú távú hitel esetén - még akkor is, ha nem 0 vagy 10% az önrész - a tőkerész fogyása oly csekély, hogy az alacsony részletek bűvöletében élő tulaj autója előbb értéktelenedik el, mintsem a hitel nagy része visszafizetésre kerülne.

Egy kis történelemi áttekintés szükséges ide. Nem megyünk vissza túl sokat az időben, csak egy tucat évet. Az akkori új autó vásárló 30% önrésszel kellett hogy rendelkezzen és a futamidő maximális hossza is akkoriban változott 60-ról 72 hónapra. A bankok akkor még önszabályozták a piacot, és a félelmeik, nevezzük úgy, kockázataik, akkor még ezeket a maximális futamidőket engedélyezték. Az autó a teljes futamidő alatt tudta fedezni a tartozás mértékét, a kamatok pedig még bő 30% körül jártak!
Az autófinanszírozásban érdekelt bankok aztán szép lassan kezdék lazábbra venni a gyeplőt. Mindenki nagyobb ügyfélkört kívánt magának, ezért egy könnyebb lett a hitelelbírálat, kedvezőbbek a kamatok, hosszabbak a futamidők. Mivel senki sem akart kimaradni az akkor még bombaüzletnek tűnő buliból, egyre jobban egymás alá ígértek. Nyúltak a futamidők mint a rétestészta, és talán még a bankok saját elemzői sem kongatták a vészharangot az egyre kisebb önrészek láttán. Persze a kereskedők is kitanulták a kiskapuk, megszépített ügyféladatok, önrészek manipulációjának művészetét. Dal, móka, kacagás és tejjel-mézzel folyó Kánaánnak tűnt ekkor az üzletág. A 2002-2005 közötti időszak volt a csúcs. Morbid viccként, az is elhangzott már, hogy akár halotti bizonyítványra is lehet hitel intézni. Tényleg viccbeillő kategória volt az, hogy autóra könnyebb volt hitelt felvenni, akár több milliót is mint egy mosógépre.

A vég közeledtét jelentette a 0% önrész és 120 hónap egyre nagyobb térhódítása. A pofátlanság csúcsa viszont az volt, hogy akadt autószalon ahol még a forgalomba helyezési költséget sem kellet kifizetni. Mely márkák voltak ezek, most nem is érdekes. Az emberek meg egymást hülyítették, hogy micsoda verdákra telik nekik, miközben egyre jobban adósodtak el. A kereskedők jó része is persze úgy tekintett a hitelre vásárló ügyfélre, mint az arany tojást tojó tyúkra, és sokan meg sem említették a hitelek kockázati tényezőit. A vevő minél több hitelt vett fel, annál drágább lett nekik, akár 15-20% jutalékot is ki tudtak préselni a felvett hitelek után. (Itt szeretném megjegyezni, hogy messze nem minden kereskedő volt ilyen mohó! Voltak, akik tartották magukat a kecske is káposzta is elvhez, és ez a visszatérő vevőkör magas arányán meg is látszott.) A pénzintézetekben pedig nem volt meg a kellő erő az összefogásra, hogy maximalizálják az üzletkötés után a kereskedőknek járó jutalékot. Egyre több fronton háborúztak, már nem csak az ügyfelek, hanem a kereskedők kegyeiért dúlt a harc. Az egyszeri vásárló pedig csak a muníció volt a csatában.

Még egy érdekesség, amit nem lát a kívülálló: A modellválaszték bővülésével és az importőrök nyomására a kereskedőknek egyre több autót kellett raktáron tartaniuk. Mivel erre sok esetben nem volt tőkéjük, (sokszor az ingatlanokon is hitel volt még) itt is banki segítséget kellett igénybe venni. A bankok előre leszerződtek hát velük, mekkora éves hitelkihelyezést vállalnak be, és ennek megfelelően adtak készlethitelt. A készlethitel akár kamatmentes is lehetett, ha a kereskedő kellő mennyiségű üzletkötést vállalt be előre, vagy akár kizárólagosságot ígért az egyik banknak. A baj itt is a deviza alapú hitelekkel jött, mint a kisembernél. A kereskedő vett egy autót, pl. 100 Forintért, és eladta volna 105 Forintért, de nem tehette, mert a banktól kiváltani 120 Forint lett volna. Hoppá! Van kereskedő, van vevő, van autó, és még sincs üzlet! Bizony ez is megtörtént a mostani válságban.
Talán lehetne még lefejteni rétegeket a hagymánkról, de ugye ez már eddig is elég büdös?

A cél nem az volt ezzel az írással sem, hogy kinyomozzuk ki a bűnös abban, hogy ez lett a helyzet. Inkább csak az összefüggésekre kívántam némi rálátással szolgálni.

...megjelenhetsz rózsaszínben.

- Szevasz Jóska ! Hallom, vettél autót ?

- Aha, tegnap hoztuk el, dízel 407.

- Dízel ??? Az nem autó, csak kávédaráló.

Szolgálati jelleggel kötelességünk felhívni a figyelmet az alábbi hírre:

Táblavadász akciót hirdetett a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság (PMRFK): az akció keretében arra kérik az autósokat, hogy jelezzék a feleslegesnek vagy megtévesztőnek ítélt közlekedési táblákat. A rendőrség azt kéri, aki ilyen táblát lát, juttassa el a KRESZ-tábla fotóját és az azonosításához szükséges helyszín pontos leírását a tablavadasz@pest.police.hu e-mail címre. A bejelentéseket október 1-je és november 1-je között várják. A bejelentéseket egy bizottság megvizsgálja, egyeztetett megoldási javaslatokat tesz, amelyeket eljuttat az érintett közútkezelőnek. A leghasznosabb észrevétel beküldőjét a PMRFK díjban részesíti. A rendőrség hangsúlyozza: a program csak a jelzőtáblával kapcsolatos bejelentések megtételére ad lehetőséget.

Várunk minden kedves olvasótól képeket, levelet, ahol sikeresen véghez vitt egy táblaeltávolítási akciót.

Olvasom az Indexen:

A schengeni határrendszerrel új helyzet alakult ki, megszűntek azok az anomáliák, melyek öt-nyolc évvel ezelőtt az eredetiségvizsgálatot életre hívták, ezen változtatni kell, felesleges kiadás és bosszantó a gépkocsi-tulajdonosoknak.

Drága ötletgazda, kedves képviselő urak!

Zseniális az ötlet, de kérem, felejtsék el! Felejtsék el, és hagyjanak mindent a régiben. Tudják, normális, európai országokban, eredetiségvizsgáról nem is hallottak az emberek. Talán azért nem, mert ott nem kell más tagállamból származó, egyébként jó állapotú, érvényes okmányokkal rendelkező autókat apró darabokra vágni, majd romos bontószökevények számaival elsütni, hogy részt vehessenek a forgalomban. Igen, természetesen van hivatalos út is, ha az embernek temérdek pénze és türelme van, hogy nyakába vegye a hivatalokat, ahonnan fénymásolt papírok tucatjával zavarják el, majd ha szerencséje lesz, előbb-utóbb beülhet a külföldről hozott autójába. 

Még mindig zavar kicsit, hogy a külföldiek a képembe röhögnek, ha elmondom, hogy itthon egy autó átírása minimum 200 euró, de a duplája is lehet, ha nagyobb autót vásárol az ember. Az már nem cseppet sem érdekel, hogy Önök, ott a nagy kupola alatt kvázi autótolvajnak, simlis, átkozott csalónak tartanak mindenkit, aki azon gondolkodik, hogy eladja az autóját. Ennél már csak az kellemesebb, ha fizetni is kell érte 17000, vagy 18500 forintot. 

Aki akarta, az eddig is megtalálta a módját, hogy kikerülje a magyar hivatalokat, pont az ilyen apró kedvességek miatt. Az új vagy újabb autóknál ezt szlovák rendszámmal csinálják, ami teljesen törvényes, európai megoldás. Próbálnak belekötni, de nem nagyon megy. A másik módszer kicsit sárgább, kicsit balkánibb, de miénk. Kell egy jó állapotú külföldi autó, meg a lehető legrozzantabb magyar forgalmis testvére, és már kezdődhet is a számháború. Ezután már csak egy olyan eredetiségvizsgáló kell, aki nem kérdez sokat, ügyesen tartja a rétegvastagságmérőt és egész normális fotókat is csinál. Lebukásra az esély nulla, még "okos" műszaki vizsgára se kell vinni az autót, ott ugyanis a kutya se nézi, hogy ki-mit babrált, ha a számok stimmelnek.

Hát ennyit ér az hírös eredetiségvizsgálat. Az autólopások megakadályozásához kevés, adónak pont jó, meg mégis úgy néz ki, mintha csináltak volna valamit. Akkor is így volt ez, amikor kitalálták, így van most is, mikor el szeretnék törölni. Mégis azt kérem, hogy ne töröljék el! Megint reményt ébresztenek a ridegtartáson levő autósokban, hogy itt valami jobb lett, pedig ez egész egyszerűen nem igaz. Legutóbb a zöldkártya eltörlésénél hitte azt mindenki, hogy változhat valami a jó irányba, aztán kiderült, hogy az évenkénti műszaki vizsga bevezetésével a tíz évesnél idősebb autók tulajdonosai megint a zsebükbe nyúlhatnak, kicsit mélyebben, mint eddig. Tekintve, hogy idehaza az autók átlagéletkora 11 év, ez nem jó eredmény. Már most biztosak vagyunk benne, hogy az eredetvizsgát csak úgy nem lehet eltörölni, valószínűleg készülne valamilyen tervezet, hogy be lehessen építeni a műszaki vizsgába, egy csekély összeg ellenében, természetesen. Kérem, ha jót akarnak tenni, akkor a szolgálati laptopon nyugodtan IWIW-ezzenek, játszanak on-line játékokat, vagy olvassanak vicceket, csak ne gondolkodjanak azon, hogy az autósok mivel járnak jobban, mert annak valahogy sosincs jó vége. 

Üdvözlettel: Következő Vásárló Miklós
 

Elérkeztünk a sorozat utolsó részéhez. Most megtudhatjuk, milyen hatással van a rendszeres gyógyszerfogyasztás autóvezetési képességeinkre.

Napi Index hír: Téglákból biztonságos gyalogátkelőt akart építeni magának egy részeg férfi Pécs belvárosában hétfő este.
Az alapanyagot a feleségével hozatta kézikocsival, ezeket rendezte egy sorba, keresztbe az úttesten. Azt mondta a rendőröknek, abból lett elege, hogy az autósok nem engedik át. Volt autós, aki átment a téglákon, volt, aki kikerülte, és olyan is, aki hívta a rendőröket. A 61 éves férfivel szemben közúti közlekedés biztonsága elleni bűntett miatt indult eljárás.

Valahogy így történhetett:

Na most már kezd elegem lenni - gondolta magában Béla. Elnyerik a pénzem snóblin, és még a Jani sem hív meg egy sörre. Dohogott tovább, miközben megpróbálta lábait koordinálni a hazafelé tartó úton.
De jó lett volna még egy pofa sör. Hejj. A Margit megin le fog szidni, baffa meg a világ. A sodrófát meg elfelejtettem eldugni. Pedig az jó ötlet volt, kuncogott félhangosan. Az emberek kicsit kikerülték de ennek csak örült Bélánk, mert legalább nem ment nekik. Ezeknek meg itt, még telik benzinre! A kutya mindenit. És milyen sokan vannak. Zebra meg pont nincs erre felé mi? Nem gondolnak szegény hazafelé igyekvő emberre. Pedig fáradt vagyok. Érzem a lábaimon már. Jó persze a kisüsti jó volt, de hát az gyógyszer! A sör meg finom, csak az a mocsok Jani még meghívhatott volna egyre. De hát, egyszer élünk. Ugye, hé! Azanyád, majdnem elütöttél tee! Na most már tényleg ölég. Ne igaz hogy nem fogytok el. Hát, hogy megyek mán így át, az úton, he? Na, tudom már! Megkapjátok a magatokét, he-he. Böff. De jó vót az a világos söröcske, hi-hi.
Megkapjátok tudom már! Bélánk kezdi módszeresen átkutatni zsebeit, miközben egy villanyoszlopnak dől, megőrizvén a magabiztos tartás látszatát legalább. Az arcán hol öröm, nini egy kis apró itt meglapult, hol bosszúság, egy csekk bazze ezt meg nem adtam fel, suhan át. De végre megvan. Tárcsázza a számot és várja, hogy felvegyék.
Margitom! - kezdi határozott felszólító módban, hogy hites párjának esélye se legyen, morogni, vagy ellenkezni. Fogod a taligát oszt raksz rá föl téglát, ott van a sufni mellett, gyüssz gyorsan én meg itt várlak. Hogy, hogy hol? Tudod a Füttyösből jövök haza, oszt nem tudok átmenni az úton, azért köll. Ezzel lerakja. Margit az égre néz otthon, de kár vitatkozni az emberével így hát felpakol egy adag téglát aztán elindul. Megint bepiált ez a vén fasz, morogja magának, tudja Bélája már úgyse változik meg. Ha más nem legalább hazahúzom, szégyenszemre, gondolja. Hamarosan, meg is látja Béláját, erősen maga elé meredve a lámpaoszlop tövében. Itt a tégla, mondja Margit, és rutinosan nem kér magyarázatot. Béla gyorsan átgondolja minek is kellett a tégla, de mikor elhúz előtte egy kocsi, emberes tempóval, eszébe jut, neki itt, ma este, küldetéstudata van. Elkezdi a téglákat szépen egyenes sorban az úttestre helyezni, van aki fékez és kerül, a figyelmetlenebbje átmegy a téglákon, mikor Béla egy újabb adagért fodul. Belefeledkezik a munkába, csak arra néz fel mikor egy egyenruhás ember böki meg a vállát, és kéri meg jöjjön le az útról.

Bélánknak nem sikerült megépíteni a saját biztonságos átkelőhelyét, de megpróbálta. Ő megpróbálta. Jót akart, mi itt a baj?

Amikor először megpillantottam ezt a - hernyót - , azt hittem hogy egy általam nem látott Louis De Funes film egyik különleges szereplőjét látom. Annyira nem csodálkoztam ezen a formán, hiszen a 70-es évek sci-fi filmjeiben látható rakéták is inkább hasonlítottak egy samponos dobozra mint egy komoly űrhajóra. Mint kiderült, nem ezen a vonalon kell elindulnom.

Sokat postolhatnék a Posta közről, a Hülye Szülők Szent Helyéről. Zsákutca, óvoda, autista iskola, kevés parkolóhely, sok szülő.

Lassan megszokom, hogy két hét alatt legalább egyszer nem tudok elindulni dolgozni, amíg a t. szülő be nem köti a cserecipőt gyermekén. Azt is meg lehet emészteni, hogy a földszinten lakó autóját 20.000, majd fellebbezés után 10.000 forintra büntették a közteresek a használaton kívüli járdán parkolásért, mindeközben a szülők reggel-este három sorban állnak, ünnepség vagy szülői értekezlet alkalmával a gyepen, a bokrokon, bárhol. Igaz, ők a közterületfelügyelők munkaidején kívül teszik ezt.

Azt viszont mindig felálló szőrzettel fogadom, mikor valaki úgy paraszt, hogy nincs rá oka. A töküres parkolóban megtalálni az egyetlen olyan helyet, ahol két járdán is blokkolja a közlekedést - az parádés.

Történt az elmúlt hetekben, hogy egy immáron rutinszerű 1100 km-es laza kis körutam utolsó száz kilómétere előtt egyszercsak egy őz suta metszette a kocsim útját, én meg a sutát. Némiképp lebontotta a céges Clio orrát a jószág, de "lábon" hazaértem.

Immáron teljes pompájában áll a gép az iroda előtt teljes egészében, épen. Sőt! A szervíztől többet is kaptunk, mint vártuk...

Vidékre költöztünk. Van ennek rengeteg előnye – hátránya. Reggel beugrottam szolgálati gépjárművembe indítok, egyszer csak iszonyatos kapirgálás üti meg a fülemet. Mondom magamban hajjaj, valami kisemlős elaludt a melegben, és most pánik van. Nagy pánik. Kinyitottam a géptetőt, néztem, néztem, senki nem ugrott az arcomba.
Ha nem, hát nem. Nekem menni kell – épp felmondóban vagyok, nem teljesen feszültségmentes a helyzet (majd mesélek) – igyekezni kell, így is késésben vagyok. Elkezdtem tolni neki, kis ismeretlen barátom minden egyes döccenőn „lecsúszott” a menekülést ígérő lemezről. Aztán egyszer csak elhallgatott. Na ennek vége, tutira kinyúlt szegény pára.

Amikor beértem újra ránéztem a motortérre – mégse hordozzak már egy döglött állatot.
Nézem, nézem – nem túl sok hely van – aztán egyszer csak kiszúrtam a „patkányt”. Egy 10 centis rugó figyelt a szíjak (ott pattoghatott mint valami flippergolyó) környékén. A kapirgálás az volt, amikor körbe-körbe pattogott. Vazze...

A rejtély megoldódott, de egy kérdés maradt. Ez a rugó a motorhoz tartozik vajon, avagy idegen tárgy lehet? dCi fanatikusok?

Kissé csendben vagyunk ezen a hétvégén, de oka van annak.

Tegnapra programunk volt, ma pedig lábadozunk.

Második nyolcórás gokart-maratonunk alkalmából ugyanis Pécsre látogattunk, megkóstolni az ottani új pályát és gépeket.

Mármint az autóvezetést, de sürgősen. Nyilván nem akar sem idő előtt meghalni, sem másokat megölni.

Balesetet okozott egy forgalommal szemben haladó autó az M7-esen

Forgalommal szemben hajtott az M7-es autópályán, Zamárdi közelében egy 84 éves budapesti férfi csütörtökön. Suzukijával a belső sávban közlekedett, balesetet okozott, de állítólag ebből semmit sem vett észre, közölte a rendőrség.

(index.hu)

...feldíszítheted az autód.

Múlt héten megnézhettük, mit egyen a gépjárművezető. Most lássuk, mikor.

Jövő héten érkezik az utolsó rész, melyben a gyógyszerfogyasztás hatásairól lesz szó.

...fennakadhatsz.

Plakátok a múltból, melyek sokkal többet adnak annál hogy beharangozzanak egy eseményt. Festmények voltak, korra jellemző sajátos stílusban mutatva a lényeget.

Na ne vicceljünk!

2012 végére piacra kerülhet a legendás Trabant környezetbarát utódja, az elektromos meghajtású "Trabant nT". A tanulmányautót hétfőn mutatták be a frankfurti IAA autószalonon. Az autó előreláthatólag 20 ezer euróba kerül majd.

(index.hu)

Eltekintenék attól, amit sokadszorra olvasok/hallok fórumokon, beszélgetésekben, hogy "jó, de ez már nem az a Trabant".

Kedden kedvem kerekedett, vagyis nem kedden, de nem bírtam tovább. Motorra kellett ülnöm és kiszellőztetni a fejemet. Dombokat, falvakat látni elsuhanni magam mellett. Hallgatni a kipufogóból szóló brummogás közé keveredő, elégedetten dörmögő – menjünk még – hangokat. Járni az utat, nem szelni, csak borzolni a levegőt, nem hasítani. A mellettünk elsuhanó levegőből kihallani a kérdést – merre mész? Megyek merre az út, visz. Nem kell előre megterveznem. Csak maga az út, és a motor adta élmény kell. Nézni akarom csak a mellettem elsuhanó tájat, s nem megzavarni a természetet. Csak pár órát kiszabadulni a robotból, kiszellőztetni testet, lelket, gondolatokat. Felszabadulni, az utat figyelni, az agyat mégis kikapcsolni kicsit. Pár órát csak. Mert kell, nagyon, nagyon. Egy barátom mondta, semmi nem kapcsolja ki úgy, mint a motoros dolgok. Karbantartás, barkácsolás és persze főleg maga a motorozás.

Egy másik mondás szerint csak a repülés szebb. Nem tudom, még nem repültem. Nem repültem úgy, hogy arcom simogatta, testem körülölelte a szél. Illatok suhantak orromba, képek villantak szemembe, régi gondolatfoszlányok álltak újra össze egésszé agyamban. Ezt csak motoron éltem át eddig, és ott csodálatos. Ehhez az élményhez nem kell azonban száguldani. Elég nyugodtan pöfögni, és még az országúti sebességhatárt sem kell elérni egy kellemes élményhez. Ezt az élményt talán azok értik meg, akik veterán motorokon indulnak neki a távnak. Mindig is szerettem a régi motorokat, és tisztelem, becsülöm a régi motorok úri lovasait is. Azzal a nyugodt méltósággal motoroznak, ahogy a fiatalok közül kevesen tudnak, de talán ők is megérnek egyszer az effajta motoros élményre. Egy kép maradt meg bennem erről. Remélem leírva is, át lehet érezni a hangulatát. A Polgárdiban rendezett börzén történt, még évekkel ezelőtt, hogy kellemes négyütemű egyhengeres hanggal, egy csodás régi motor érkezett. Mikor a magas egyenes tartású motoros levette a sisakját, akkor lepődtem meg igazán. A bácsinak hófehér haja volt. A táltos paripa amin érkezett, pedig nem volt más mint egy ritka Junak 350.

Akkor rögzült bennem a tudat, hogy a motorozás szeretetéből az igazi motorosok sosem gyógyulnak ki. Szeretnék ilyen egyenes tartású büszke öreg motoros lenni majd én is. Remélem egyre többen értjük, meg a motoros élményét. Ki megtapasztalva, ki barátok elbeszélését hallgatva. S ha többen értjük, érezzük át a dolgot, jobban is fogunk figyelni egymásra, idegenként az utakon is.

Széles utat, gumi fákat.
Csőváz!