Mert hát azok vagyunk. Szeretjük az autókat, vagy éppen gyűlöljük. De mindenképpen táplálunk érzelmeket, sőt, próbáljuk megszemélyesíteni őket, olykor szidjuk, máskor babusgatjuk, de legfőképpen kiakadunk, amikor azt mondják rá: ez csak egy használati eszköz.
A művészetek nem állnak messze tűlünk, így nem idegenkedve fogadtunk az alábbi anyagot. Ugyanis a fent említett fonalon indulva készítette el Vladimir Nikolic az Autoportraits című fotósorozatát, melyben megpróbálja visszatükrözni az autók "arcát".
Jellemző a volt KGST-országokra, hogy az autóépítés két iskolája virágzik. Egyik ágon a nyugatról beszökött "carstyling"-vonal, ahol a cél elvileg az ízléses autótuning volna, de ez persze nem mindig sikerül. A másik ágon a szükségmegoldások, az autó- és alapanyagínség ihlette kendácsautók jelennek meg. Az alábbiakban mindkettőre lesz példa Polonez-témában, plusz a harmadik út, a virtuáltuning is szerepet kap.
Ez az autó például simán szerepelhetne a mi kedvenc "Autótuner" oldalunkon. Teljesen hétköznapi párbaj lenne közte és egy találomra kiválasztott Swift között, amit ráadásul valószínűleg meg is nyerne.
Bizonyos illegal-streetracing helyszíneken, amelyek igen távol esnek minden komolyabb Homasita-lerakattól, még a The King címet is elnyerhetné (emlékszik itt valaki a Streed Rodra?)
Persze nem csak széppé, hanem praktikussá is alakíthatjuk igen nagy becsben tartott Polonézünket, aztán hogy ezután az esztétika terén hogy állunk majd, az úgyis szubjektív dolog.
Lehetne például összkerekes, valami alvázas terepjáró fülkéje helyére biggyesztve:
Lelkes amatőr munkája a sztreccslimuzin is, nem fotósopp, és nem is gyári.
A kabrió viszont szigorúan digitális munka. Ha létezett volna, akkor sem ebben a formában - hacsak meg nem éli a kései 90-es éveket, amikor a fiatal streetracerek kezükbe veszik első autóikat. :)
Ez pedig már az optikai tuning teljesen más módja: a lengyel rendőrség nagyjából 30 éve használja és koptatja a Polonézeket, már a korai krómdísztárcsás ötajtósoktól kezdve az utolsó Daewoo nélküli FSO Carokon át a koreai emblémás darabokig.
A városképhez annyira hozzátartoznak, hogy a kivénhedt ex-rendőrautók sem pihenhetnek bontóban, öntödében - az utcára kerülnek, és egyszerű hajléktalanként riogatják tovább az arra haladó autósokat:
Természetesen a kék-fehérek nincsenek egyedül, találhatunk mentő- és tűzoltóautót is a márkán belül.
Szoborként sem csak a rendőrautók végzik, a hirdetőtábla-biznisz ott is virágzik:
Aki pedig nálunk kívánna meg egy igazi, hamisítatlan Polonézt, az egyetlen eladó itthoni 1:1 méretarányúra nagyon gyorsan csapjon le:
Aki pedig lemarad, az vigasztalhatja magát egy kisebb darabbal, ha útba ejti Szerencset (és persze meggyőzi a játékmúzeumot, hogy neki nagyobb szüksége van rá)!
Ha nem sikerülne bevásárolni, de van otthon Legod, akkor készíthetsz magadnak Polonez Coupét (figyelmetekbe ajánlom a frappáns B-oszlopot!):
Leleményes ökörségekre bukkanni az interneten mindig nagyszerű. Az elmebeteg találmányok általában Japánból jönnek, egészen meg is lepődtem, hogy ez most épp nem.
A bogeni gimnázium (Németország) diákjai készítették ezt a teljesen automatizált autógyárat Legoból.
Azért az egészen elképesztő, hogy vannak olyanok, akik képesek a Legot egyszerű játéknak nevezni...
Nehéz egy gyár életében szétválasztani a prototípusokat aszerint, melyik gyártmányhoz kötődnek. Az FSO összes "autókezdeményének" bemutatása azonban meglehetősen terjedelmes volna, így mégis kísérletet teszünk arra, hogy csak a Polonez elvetélt testvéreit mutassuk be.
1979 - Polonez Long
Viccnek, fotósoppnak tűnik, de nem az. Polonez, hét személyre.
Hosszított, hétszemélyes, hatajtós, ferdehátú Polonez az ötajtós alapjain. A két plusz ajtó mellett a padlólemezt is megerősítették. Tengelytávja 3400 mm, egy másik lengyel gyár ennyiből egy teljes hosszt is ki tudott hozni. :)
1981 - Polonez Pickup
Long Vehicle, ahogya művelt lengyel elképzeli. Háromtengelyes platós Polonez, egy tonna hasznos teherrel. Ez sem így valósult meg - nem is tudom, jobban jártunk-e...
1982 - Polonez Sedan
Több verzióban is elkészült a Polonez Sedan a nyolcvanas évek elején, hivatalosan is bemutatták több kiállításon, ám 14 évet kellett várni a megvalósulásra, kissé más, kevésbé karakteres formában.
Négyajtós, ötszemélyes sedan volt, az 1.5-ös 75 lovas motor hajtotta, farán az ötajtós lámpáit hordta.
1984 - Polonez Pickup
Ez már kissé jobban hasonlít a véglegeshez - viszont összkerekes. 2120 mm-es tengelytávja és 87 LE-s motorja volt - többet sajnos nem lehet tudni róla.
1994 - Polonez Kombi
Bár a Sedanhoz képest igen későn, de az új idők szavára hallgatva az FSO 1994-ben elkészítette a "puttonyos" verziót is.
A pénzügyi nehézségek és a beszállítói problémák miatt persze még jóideig nem indult el a gyártás. Az év végén ugyan ismét a közönség elé állt a kissé "át-Temprásított" Kombi, és vele együtt az újragondolt Sedan is...
...ám a lépcsőshátú gyártása 1996-ban (az első prototípushoz képest 14 évvel!), a kombié pedig csak 1999-ben kezdődött el.
1994 - Polonez Analog
Az egyetlen jól dokumentálható FSO prototípus, bár szériába sosem került. Az összkerekes Pickup gondolata támadt fel ismét, és hét darab erejéig materializálódott is.
Az autó elöl-hátul tekercsrugókon fekszik, és a PSA 1.9D motorja hajtja. Jelen pillanatban is fut mind a hét elkészült példány - szériagyártásra sosem került.
A trónörökös: FSO Wars
1981-ben egy felsőbb utasítás hatására megkezdődött egy olyan autó megtervezésére, amely teljesíteni fogja a nyolcvanas évek végi, kilencvenes évek eleji minőségi, techikai és technológiai elvárásokat, és méltó képviselője lehet a lengyel autógyártásnak.
1982 végére tisztázódtak a főbb vonalak, elkészült a leendő autó 1:5 arányú vázlatos modellje az aerodinamikai tesztekhez.
1983-ban egymással párhuzamosan elkészült a precíz 1:5 arányú másolat, illetve az 1:1 arányú elnagyolt vázlat
1984-ben felállt a dokumentációs csapat, amely már a részletekbe menő terveket készítette, és év végére elkészültek az autót hajtó motor tervei is.
1985-re elkészült az első prototípus.
1986 októberében, egy évvel az első pre-prototípus titkos próbái után hivatalosan is bemutatták a Polonez tervezett utódját két példányban. Az Auto Poland kiállítás egyik standján kapott helyet az újszülött, Wars névre táblázva, amely egyszerre utalt Varsó városára és az FSO első autójára.
Az 1.1 és 1.3 motorral szerelt autók óriási érdeklődést keltettek. Tipikus modern kompakt ötajtós karosszériája, igen alaposan megtervezett és jól sikerült beltere párosulva a teljesen saját fejlesztésű négyhengeres, keresztben elhelyezett motorokkal és az aerodinamikailag meglepően jól sikerült (Cw=0,35) formával igen ígéretes kisautó látszatát keltették.
A koncepció tökéletesen alkalmas volt arra, hogy a kissé kiöregedett technikára alapuló Polonézt leváltsa. Az autót elkészító és kiállító OBRSO (Ośrodek Badawczo-Rozwojowy Samochodów Osobowych, nagyjából Személyautó Kutató- és Fejlesztő Központ) persze óvatos volt, a sajtó előtt többször leszögezték: korántsem egy gyártásra kész autót látnak, ez csupán egy kézzel fogható terv arról, hogyan is képzelik el a jövő autógyártását. Ilyen, vagy ehhez hasonló autók gyártása leghamarabb 1995-ben (!!!) jöhet szóba. Hiába, Tervgazdálkodás Über Alles, a megvásárolt liszenszeket az utolsó napig ki kell használni!
A 3.8 méter hosszú, 2.4 méter tengelytávú autó a maga 750 kg-os önsúlyával vállalható autó lett volna - és ami igen fontos volt az adott helyzetben, az utolsó darab csavarig lengyel gyártású alkatrészekből áltt össze. A motor fogadtatása annyira sikeres volt, hogy az FSO Syrena 110 orrába is ezt tervezték beépíteni.
Az angol szaksajtó a bemutató után a VW és az Opel komoly riválisaként mutatták be, elsütve a "Lengyelek háborúba mennek" (Poles go to War) szójátékot. Nem tudni, mennyire lett volna slágeresélyes, ha gyártásba kerül, de az biztos, hogy a lengyel autógyártás történetének legfantáziadúsabb, legátgondoltabb, legeredetibb típusa volt.
A megmaradt két Wars jelenleg a varsói volt Norblin-Művekben berendezett Ipari Múzeumban látható. Jobbra a krémszínű az első elkészült pre-prototípus, balra a piros pedig az Auto Poland kiállításon bemutatott egyik autó.
Olvasom az Indexen, hogy az Astoriánál kettészakadt egy busz. Meg is lepődtem, hogy most épp nem kigyulladt, hanem kettészakadt. De legalább senki nem sérült meg komolyabban.
A kedvencem azonban a cikkből ez a kis bekezdés:
Nemes Gábor, a főleg a BKV buszos üzemágát reprezentáló Budapesti Közlekedési Szakszervezet vezetője elmondta, hogy a váztöréses eset nem egyedi, és csak a csodának köszönhető, hogy nem történt eddig nagyobb baleset.
Ja, értem én. Kis pénz, kis foci. De azért egy erőteljes bazdmeg engedtessék már meg. Innnen szeretném a BKV összes olyan alkalmazottját a jó....-ba küldeni, aki felelős azért, hogy ezek a buszok még közlekedhetnek és naponta több ezer embert szállíthatnak, holott régen le kellett volna cserélni őket.
Egyáltalán milyen műszaki vizsgán jártak ezek a buszok, hogy közlekedésre alkalmassá nyilvánították őket? Mi történik, ha valaki egy megsérül egy ilyen összegányolt buszon? Akkor is azt fogják mondani, hogy tudnak a problémról, és igazából le kellene cserélni őket?
Ha a buszokhoz hasonló állapotú személyautóval közlekedne bárki, annak a rendőr helyben tépkedné le mindkét rendszámát, és venné el a forgalmiját egy életre. A műszaki vizsgát pedig meg sem említem, onnan páros lábbal rúgnának ki az autóval együtt. Valamiért ezek a buszok még mennek, ami tényleg csoda. Csoda, hiszen törődést a látottak alapján nem sokat kaptak.
Néhány napja előkerült itt a blogon, hogy mi úgy viszonyulunk a tömegközlekedéshez, mintha az valami büntetés lenne. Így talán már érthető az akkor furcsának tűnő mondat. Ez a busz pár hét múlva megint közlekedni fog, Józsi és Pisti tessék-lássék módon megpöttyözi CO-val, kis festék, aztán mehet vissza a forgalomba, mint kiváló állapotú, teljesen biztonságos, kifogástalan műszaki állapotú jármű. Mindenki boldog és elégedett lesz, aztán a szél becsukja a mesekönyvet...
És valóban, ha a hatóságnak nem tetszik a sapkád vagy bármi, akkor orrba-szájba képesek szivatni, mint olvasható kollégánál. A BKV rendszeresen letagadja, szerintük minden nagyon szép, minden nagyon jó. Holott minden utas láthatja, magam is tapasztaltam, hogy egyszerűen a buszok elporladnak, a spontán műszaki ellenőrzéseken elbuknak.
Meddig fog ez még menni, ki vállalja a felelősséget a közveszélyeztetésért?
Fogadjátok szeretettel a Kár Volt blog Strato postja által ihletett FSO Polonez hetet!
A gondolat már a Syrena post idején megfogalmazódott, de egy ilyen autóról igen nehéz bármi olvashatót összegyűjteni. A fenti blogpost által ihletett újebb nekifutásra azonban kiderült, bizony, van mit írni a lengyelek eme remekéről. Annyira, hogy a hét minden napján reggel nyolckor várunk titeket az újabb FSO-szösszenettel...
A gyár
FSO: Fabryka Samochodów Osobowych, nagyjából Személyautógyár. 1951-ben kezdte meg a gyártást a Visztula partján, Varsó külvárosában. Első autójuk a GAZ-Pobjeda M20 alapjaira épülő, azzal szinte teljesen megegyező Warszawa modell, majd 1953-től a saját fejlesztésű Syrena készült itt.
1965-ben szerződés köttetett a Fiat és az FSO között, melynek alapján az olaszok Fiat 125-ösének liszenszéből kis módosításokkal kialakított autót gyártanak a lengyelek, Polski Fiat (=lengyel Fiat) 125p márkanév alatt.
A Warszawa gyártása egészen 1973-ig párhuzamosan folyt a Fiatokkal, 1972-ig a Syrenák is itt születtek, majd átköltöztek az FSM Bielsko-Bialai gyárába.
Ahogy a Fiat 125p egyedüli személyautó maradt a gyártósorokon, megkezdődött az utód, a Polonez tervezése.
Vasárnap felhívtam a mindigolajoskörmű veterános brünni ismerősömet, Jarekot, tud-e valakit Brünnben akinek W123-asa van. Jarek állandó szokásához híven megint ajánlott egyet a veteránautói közül.
Van egy ilyen Fiat 850 Sportcoupém 40-ért, karosszéria munkát kéne befejezni rajta... Mit szólsz?
Hát az az igazság hogy épp tegnap vettem egy W123-ast.
Mi? Azt amit múltkor mondtál hogy dízel meg automata...(ennél a két szónál egy kis undort fedeztem fel a hangjában)
Ja. Azt.
Hát te nem vagy normális.Na küldöm a Libor számát. Szevasz!
Szevasz!
Felhívtam Libort és két óra múlva már a műhelye padlásán kotortunk a térdig érő porban a Mercedes-kormány után.
Libor műhelye egy valamikori sörgyár épületében (tipikus cseh filmben is elmehetne) található, közvetlen szomszédságában egy Ford műhely is van.Természetesen egymás autóinak fikázása alap. Meglett a kormány, és Liborral azonnal nekiestünk a fakormány leszereléséhez. A beszerelendő kormány egy dzsuva volt, és amíg én a kormányt súroltam, Libor kinyitott még egy helyiséget. Bementem, és megláttam 4 Mercedes kereket barokko-felnik, Fulda nyári gumival.
Ez eladó? (és már láttam lelki szemeimmel az autón...)
Ja, 4 ezerért odaadom.
Viszem.
Mindjárt fel is teszem a kocsira, csak még keresek egy fúrohegyet.
Mit akarsz fúrni az én autómon?
Hát a szpojlert, nem látod fel van nittelve.Le kell szedni a lökhárítót, és szét kell fúrni a nitteket.
3 perc múlva a szpojler a földön landolt.
Kiálltam a műhelyből, a világosra, és a szeptemberi napfényben megnéztem az autót a plasztikai operáció után.Kerekek, kormány.
- Na ez már Mercedes.
A hűtőrács viszont furcsa volt. Egy ideig néztük, aztán Libor egy határozott mozdulatta letépte a egyik króm díszlécet. Ekkor villant be. A W123-as hűtőrácsán csak 3 króm díszléc van. Az enyémet meg teleragasztotta az előző tulaj, hadd csillogjon. Nekiestem én is, jött gyorsan mert valami gagyi ragasztóval volt feltéve.
Most már csak a csillagod hiányzik. - és elővett egyet a W124-es kombija csomagtartójából.
Nálam mindig van egy tartalék.
Felkerült a csillag. Jövő hétre megbeszéltünk egy olajcsere, légszűrőcsere etc. session-t. Kifizettem a kerekeket, beültem, és hazafelé menet nem győztem csodálkozni.A nagyobb átmérőjű kormánytól sokkal finomabb lett az irányítás, most már tényleg egyujjas, és nem takarja ki a műszerfalat.
A csillag az autó elején pedig... Nehéz szavakba önteni.
Itt vannak nekem ezek az Autófíl barátaim, a maguk gépjárműparkjával, meg autóvásárlási vágyaival.
Nem fogom most felidézni Rocko levlistás ámokfutását, amelynek során gyakorlatilag a teljes Révai Nagy Autóslexikont kivégeztük, biztosítás, sárga vs. zöld matrica, fogyasztás, szervízigény, stb... frontján.
Nem akarom előhozni azt sem, mit kapott Feketenap Lowtyotól a Lianájáért, és mit kapott Lowtyo viszont a csirke fogyasztásáért.
Nem boncolgatnám Scheerti Renault 19-esének kisebb-nagyobb kálváriáit sem.
Apamackót különösen nem csesztetném, hiszen végül is autóbuzihoz illő autót vásárolt be még akkor is, ha a legolaszabb svéd autót választotta.
A többieket sem csesztetném, a "flotta" többi része valamilyen módon azért prezentálja a jóindulatú őrületet.
Persze, magam is öregszem, a csendes hétköznapokon egy 1.0 Swifttel járok, perverz élvezeteim titkos tárgyát csak ritkán használom olyan evilági dolgokra, mint a munkába járás.
De könyörgöm, hogy lehet, hogy EZT még senki sem vásárolta be közülünk?
Rocko például, akiről már kitapasztaltuk, hogy egy Maruti megvásárlása esetén is a közalkalmazotti bértábla felső mezejében szereplő adminisztrátornő havi bruttó bérét nyeri meg éves KGFB díjnak, családi pótlékkal és 13. havi fizetéssel együtt, igazán jó és élvezetes alternatívát találna benne.
300.000 forintból hozzájutna egy olyan autóhoz, amely kicsi, alacsony karbantartásigényű, olcsón szervízelhető, viszont szélvészgyors, vagy legalábbis belülről annak érződik.
Az éves kötelező biztosítása is megállna 70.000 alatt, ami egy A0-ról induló fiatal budapesti férfihez képest meglehetősen barátságos. A megvásárlással kapcsolatos adminisztráció is 30.000 forint alatt maradna.
...és hogy mit kapna ezért?
- Csajozós autót. Olyan nincs, hogy valaki ezt ne mosolyogná meg, visszamosolyogni pedig már csak rutinból is lehet...
- Az autózás, az igazi autózás élményét, ahol az aszfalton ülsz, vas-a-vason tekergeted a kerekeket, igazi fém bowden köti össze a talpadat a pillangószeleppel, a sebességváltó karjával valóban magad toszigálod a fogaskerekeket a váltóban, ahol nem villognak szemedbe a Big Brother piros és narancssárga kontrollámpái.
- Az unalom teljes hiányát. Ha megy, azért, ha épp nem, akkor mindig akad valami reszelnivaló - és van-e nagyobb élvezet a magunkfajta autóbuzinak, mint nyakig sz*rban, sárban, olajban feküdni az autó alatt?
Ahol Te vagy, a vas, a gumi, a benzin és a füst.
Olyat pedig, hogy de hát ez nem megy, ne is gondolj. Ha vezettél már öreg és kicsi autót (hozzá képest) erős motorral, akkor tudod, miről beszélek.
Kéne?
Sárga matricától, és attól eltekintve, hogy nem férek be: kéne.
Múltkorában megesett, hogy a többi fíliással a belső levelezésben poénos videókat küldözgettünk egymásnak. A videókra kattintgatva valahogy eljutottam a Renault reklámokig. Nem tudom már hogyan kerültem oda, de nem én kerestem rá, mielőtt megint megkapom a rönóbérenc jelzőket. Elsőként az a videó következzen, ami a legjobban tetszett:
Aztán a Clio, érthető utalás a jelre és a formára. :)
Harmadiknak pedig az ütközős-csókos, ami a humor terén elmarad például az elsőtől, de sokkal inkább nézném a tv-ben ezt, mint amiket nálunk adnak.
A reklámokat Magyarországon eddig nem vetítették, kár, pedig tényleg jók. Németországban és úgy általában Nyugat-Európában voltak vetítve. Lehet, hogy így humorosra véve a dolgokat, ott a márkákról más kép alakul ki? Ez ebből a posztból nem derül ki. :)
Időről-időre találkozhatunk olyan hírekkel az interneten, hogy páratlan autócsodákat találtak garázsokban, elhagyatott pajtákban, fészerekben, mindez néhány fotóval alátámasztva. Ezek gyorsan körbe is mennek különböző csatornákon, az autóbuzik a nyálukat csorgatják, és átkozódnak, hogy nem ők vették meg azt a bizonyos telket, ahol a fészer áll. A legtöbb ilyen hírről azonban hamar kiderül, hogy nem valós, ami nem is akkora csoda, hiszen senki nem hagyna egy műtárgyat ilyen helyen porosodni.
Vagy mégis?
Dr. Harold Carr gyermekorvos volt az angliai Newcastle városában. 2007-ben, 89 évesen elhunyt. A családja nem sokkal ezután elindult, hogy rendet tegyen a hátrahagyott tárgyak között.
A garázsba érve hamar kiderült, hogy Dr. Carr nem csak kiváló orvos, hanem bizony autóbuzi is volt, a legjobbak közül való. A garázsban ugyanis három autó állt. Egy Jaguar E-Type, egy meg nem nevezett típusú Aston Martin, meg valami régi furcsaság, amiről senki nem tudott. Senki, csak Dr. Carr.
Bizony, egy Bugatti Type 57S. 710 darab Bugatti Type 57 készült, ebből 43 kapta az S jelzést, ebből a 43-ból pedig mindössze 17 (tizenhét!) volt Atalante coupe. Hát nem épp egy ilyen állt a doktor garázsában?
Az autó alvázszáma 57502, és a plakett tanúsága szerint 1937 május 5-én készült el. Az első tulajdonosa egy bizonyos 5th Earl Howe, aki a British Racing Drivers' Club alapítója volt. 8 évig használta az autót, majd három tulajdonos után Dr. Carr vásárolta meg 1955-ben. 5 évig közlekedett vele, használta, 1960-ban pedig eltette, és soha többé nem hozta elő a garázsból. A mérföldszámláló 26284-et(43200 km) mutat közel ötven éve, de minden bizonnyal nem sokáig. Jó hír, hogy a kézzel készített magnézium-aluminium kasztni nagyjából sértetlen, az autó szinte eredeti. És eladó. És ilyenkor fájdul meg a csóró autóbuzi szíve igazán. A csóró alatt itt azokat értem, akik nem tudnak 6 millió angol fontot, azaz közel kétmilliárd forintot kifizetni ezért az autóért.
Ennyiről indul ugyanis a licit a párzisi Bonhams aukciós ház februári árverésén. És lesz valaki, aki röhögve kifizeti, mert tudja, hogy megvette a világ egyik legjobb autóját..
Ha nem jelentkeznék, épp a falvakat járom, hátha találok egy öreg tyúkszaros Pannóniát, LOL. Én annak is örülnék.
Elfiogtunk hozzá egy videót is, csak azért, hogy még jobban kívánjátok:
Nem azért lett ez a cím, mert most éppen felnikre van szükségünk - na jó, tudom, hogy úgy hangzik -, hanem azért, mert Szendwich olvasónk keresi egy típus nevét. Eredetileg Rockot kereste meg, aki viszont feldobta a szerkesztőségi levlistára a képet és a levelet.
Mivel mi nem tudtunk segíteni, megkérünk hát titeket, mondjátok meg milyen alufelnit ábrázol a kép.
Azért olyan ritkán adódik az életben, hogy az ember vegyen mondjuk egy Mona Lisát. Vagy egy Waterloo Bridge-et Londoban, Temzével.
Merthogy ezekből általában egy van, és akié az egy, az nem adja el.
Nos, ebből meg kettő van összesen. Ennyi maradt. Az egyik pedig eladó, épp most.
Egy Trabant. Mondhatni, katonai Trabant, vagy legalábbis annak látszani akaró.
Természetesen kétütemű motorrral, Trabant hajtáslánccal, váltóval, stb...
Ha valaki igazán bizarr, egyedi oldtimerre vágyik, rajta, licitálhat, van még pár napja.
Azt mindenesetre most jelzem, ha valaki itthon vásárolna be egy SPW-152-t, akkor az Autófília egy emberként jelentkezne egy tesztre, legfeljebb megígérjük, hogy nem mázoljuk le suttyomban narancs-feketére.
Hölgyek, Urak, hajrá, a licit pillanatnyilag 3750 eurón áll, az alig több, mint 1.000.000 forint. Túl magas lenne az összeg egy Mona Lisáért?
Az autót magam is megtapogattam és lefotóztam 2007-ben Zwickauban, bent sajnos nem jártam, nem találtam a gazdáját. Fülledt erotikus álmaiban azóta is előjön a kép, ahogy négy széles hátú NDK úszónő izmos farát gyömöszölöm felváltva a hátsó, zárt utastérben. :)))
Egyébként a másik darab is megjelenik néha a nyilvánosság előtt, de kicsivel romosabb állapotban:
Már csak egy kérdés maradt. Így fejeztem be a SAAB megvásárlásáról írt posztomat. Szóval mikor autótkat nézegettem és még a Mercedes W124 tűnt a befutónak elkezdtem aggódni nem túl hosszú-e a garázsomhoz? Nem volt kéznél 5 méteres mérőszalag csak 2 méteres így azzal mértem le a garázst, de csak úgy durván, nem milliméter pontosan. 470 centiméter volt az a hosszúság ami biztosan befér gondoltam, majd megnéztem a W124 hosszméretét: 4755 milliméter. Hát lehet, hogy ez sok lesz! Egy láncfűrésszel még tíz centit tudnék faragni, ha az egyik oszlopot áthidalóval kiváltom, de az a max. (Fából van a garázs) Mivel még nem dőlt el semmi így egyelőre nem aggódtam. A kiszemelt kocsik közt volt még egy SAAB NG900 is az meg ugye csak rövidebb, de aztán az is kihullott a rostán mivel a legígéretesebb példány is elvérzett a személyes találkozó során. Mikor szombaton aztán megláttam a SAAB 9000 eme szép példányát és lefoglalóztam, szépen elfeledkeztem erről a „kis” problémáról. Hazaúton már motoszkálni kezdett agyamban, hogy valamit elfelejtettem. Este fáradtan ledőltem aludni és nem néztem utána a kérdéses méretnek. Reggel meg jól elaludtunk, nem volt idő ilyesmire lesz ami lesz gondoltam, foglaló ott van, a kocsi tetszik, elhozzuk. Rocko barátomat kérdeztem csak halkan útközben. Szerinte? Nem tippelt inkább, Tommi telefonon annyit mondott 480 biztos nincs, hát ez nem volt elég megnyugtató. Az eladó sem tudott pontos méretet így maradt a kaland. Mikor hazaértünk megkértem páromat menjen a garázs végébe és sikítson ha már csak pár centi hely van. Tolatva álltam be, ez az udvar sajátossága. Mikor szólt, hogy állj, én még a kormány mögül úgy láttam a fél orra kilóg. :(
Szerencsére befért (épp hogy). A garázsban előtte mögötte két-két centi maradt. Ja és, hogy milyen hosszú? Emlékezztek a W124: 4755 mm A SAAB 9000: 4760 mm. :) Nem kicsi ez a Griffmadár!
Honann tudom, hogy itthon vagyok? Hát ebből a hírből.
Hétfő délután egy 8-as busz egy villanyoszlopnak ütközött a Törökbálinti úton. A BKV járműve a jeges úton megcsúszott és a járdára hajtott, ahol kidöntötte a betonoszlopot.
A pózna egy kapubejáróra zuhant. Emiatt egy háromlakásos házban órákig nem volt áram és így fűteni sem lehetett.
A pózna tetején lévő lámpabúra két parkoló autót rongált meg. Az egyik autó egy fővárosi tűzoltóé volt, aki páratlan rendszámú autóját a szmogriadó miatt hagyta otthon. A balesetben senkinek sem esett baja.
A csúszós úton, a kopott gumis tömegközlekedési, fékhibás busz megcsúszik, majd kidönt egy oszlopot. Az rádől 2 utóra. Közülük az egyik egy tűzoltóé, aki közfeladatot lát el, munkája valóban fontos (fékhibás buszokat menteni), azonban lelkisimeretességből otthonhagyja az autóját. Bár ezzel nem sokat segít a környezetén, de nyugodtan aludhat el. Majd egy, a megnövekedett igény miatt forgalombaállított, ám az autónál környezetszennyezőbb busz tönkreteszi ezt, és a fűtést. A fűtést, amit amúgyis lejebb csavart, mert nem tudja fizetni, de ha tudná is, nincs mit, mert elzárták a gázt.
Nagyon kíváncsi voltam a ma reggelre. Minden média azt harsogta tegnap, hogy ónos eső várható, még a vizes ember is hívott, hogy tegyük át a találkát, mert jön az égi áldás, nem fog tudni feljönni a házunkhoz. Szóval mindenki tudott róla. Este már a híradó is mutatta, hogy narancs riasztás van érvénybe, akármit is jelentsen ez.
Pécs nem épp egy kicsike város, ráadásul egy bazi nagy hegy van mellette-alatta és pont benne volt a reggelre már vörösre változó zónában. Érthető, hogy az egyszerű halandó azt gondolná, gőzerővel készül a városüzemeltetés a másnapi csúszós útra. Mondom, minden épeszű, kivétel, ha ebben a városban nőtt fel, vagy régebb óta él itt. Az itt lakók ugyanis megszokhatták, hogy a napokkal előre bejelentett téli csapadékok megérkezte után, másnap reggel eltakarított hó, vagy jég helyett csupán egy újságcikket talál a helyi napilapban, miszerint váratlanul érte az illetékeseket az égi áldás, ezért akadozik az eltakarítás. Na igen, mit is vár az ember télen?
A mai nap kicsit másként zajlott, mint a megszokott. Reggel kilépve a házból világosan látszott: nem kamuzott este Noémi, valóban ott a jég mindenhol. Eltotyogtam az autóig, beindítottam, próbáltam vakarni a jeget, de legalább 3-4 mm vastag páncél keménységű materiál volt az ablakokon, visszatotyogtam hát a házba egy üveg langyos vízért. Aztán még egyért. Lassan indulhattam. Egy csendes, kisforgalmú kertvárosi részen lakunk, nem volt meglepő, hogy nem volt sózva az út, sík terep, gyér forgalommal, ésszerű, hogy ezt hagyják utoljára. Aztán kikanyarodtam a lakó pihenő övezetből, addig folyamatosan harsogták a 7-órási hírek a rádióban, hogy Baranyában megbénult a közlekedés, arra számítottam, hogy a főbb utak is teljesen jegesek lesznek. És nem. Az az igazság, hogy lehetett látni némi síkosság mentesítő anyagok nyomait az úton. Volt szórás, hurrá!
A sózás körülbelül annyira volt hatékony, hogy a tükör sima jég kissé latyakosabb lett, de csúszott rendesen. Cirka 15-20 km/h-val lehetett haladni, minden gázadásra kipörögtek az autó kerekei és a fékpedál legapróbb érintésére is azonnal el kezdett kerregni az ABS. Két féle úton tudok eljutni a munkahelyemre, a városon keresztül, vagy egy kis kerülővel az országúton, egy falu érintésével. Több éves tapasztalat alapján az utóbbit választottam. A városból kiérve lehetett igazán látni, mi a különbség a Magyar Közút és a pécsi városüzemeltetés munkája között. A kis országút sem volt épp száraz, de ha azt nézzük, hogy tized akkora a forgalom rajta, emiatt könnyebben vissza is tud fagyni, valamint, hogy még így is majd háromszor nagyobb sebességgel tudtam haladni rajta, azt gondolom teljesen elégedett lehettem. És még egy apróság. Látszott, a sószórós emberke a kanyarokat maximális adaggal hintette meg. Azt gondolom, ezt hívják szakértelemnek. Aztán a 6-os útra kiérve teljesen jégmentes út fogadott. Na, igen. Talán volt annyi eszük, hogy a forgalmas útszakaszokat este alásózzák, még az eső előtt. Gondolhatnám, hogy azon a rövid szakaszon, amíg elhagytam a várost, csak azon volt ilyen vacak az út, de nem. Reggel felhívott anyám, hogy nem tudnak lejutni a dombról, ahol laknak, busz nem jön föl, a taxi társaságok vonala folyamatosan foglalt, valamint voltam délelőtt bent a városban, a főbb utak, úgy ahogy használhatók, a többi vacak.
Igazság szerint reggel kilépve a házból és látván a mindenütt jelenlévő jeget, azt gondoltam nem jutok ki a városból, az elején ismertetett okok miatt, de el kell ismerni valami mozgolódás volt síkosság mentesítés terén. Ez azonban édes-kevés. Arra elegendő, hogy lehessen mondani, „dolgoztunk emberek, látjátok”, ahhoz, hogy közlekedhető legyen a város nagyon kevés. És az, hogy egy olyan sűrűn lakott részen, mint a rózsadomb, ne legyen használható az a pár száz méteres emelkedő reggelre, amikor az emberek indulnának munkába vagy iskolába, nagyon komoly szégyen.
Lehet mindenféle ideológiákat gyártani, lökni a populáris szöveget, tény, hogy meg lehet mondani ha ránéz bárki az útra, hogy a város, vagy a közutasok takarították-e. Van még hova fejlődni srácok!
Polonez-képek keresgélése közben Zaporozsec-képeket keresgéltem - összefüggéseket most ne tessék keresgélni.
Így jutottam a fotopartner.hu oldalára, ahol egyedi grafikával ellátott ajándéktárgyakat lehet rendelni. Mondjuk autós bizbaszokat.
Azt most ne boncolgassuk, mennyire egyedi a Google képkeresőjéből kirángatott képeket vízfesték effekttel ellátni MS Photo Editorban, nem ez a lényeg.
Igazából attól vert ki a víz, hogy lehetnék én mondjuk Zaporozsec-rajongó is. Önmagában ezzel nem lenne baj, csak egy hajszálnyival cikisebb, mint a Trabant. Viszont valószínűleg lennének olyan rokonaim, barátaim, akik erre az oldalra tévedve rendelnének nekem tréfás Zaporozseces relikviákat.
Tessék csak kattintani ! milyen autó is van a képen ?
Ugyehogyugye. A Zaporozsecesnél csak az NSU-sok sértődnek meg jobban, ha összekeverik a két autót.
Persze lehet ezt is überelni. Csak annyit kell tennünk, hogy lezaporozsecezünk egy Chevrolet Corvairt...
Ezzel a kéréssel fordult hozzám egy ismerősöm. Furcsán nézhettem rá ezért megismételte:
Tudnál nekem szerezni egy övcsatot?
Miért? -kérdeztem.
Hát mert ez nem illik bele! - és ezzel felmutatott egyet.
Ekkor jöttem rá miért is kell ennek a jóembernek valójában a csat. Ja igen, sípol a kocsi mikor nem vagyok becsatolva. - fűzte hozzá. Miért nem csatolod be magad? - akartam kérdezni, de tudtam nála felesleges. A probléma oka az volt, hogy emberünk kocsit cserélt és a VW által rendszeresített csattípus nem illett a Peugeot-ba. Sőt az illető arcán méla csodálkozás és enyhe felháborodás nyomait véltem felfedezni, amiért így kiszúrtak vele. Hová fajul a világ, hogy ő nem tudja a kedvenc övcsatját tovább örökíteni a következő kocsijába, mert az autógyártók mint valami kisded összeesküvés nem szabvány csatot gyártanak!
Megkérhetlek, hogy szaladj a falnak teljes erőből? - kérdeztem.
Miért tenném? - csodálkozott el, arcán zavart mosollyal.
Mert annál is nagyobbat koppan majd a fejed a szélvédőn ha nem kötöd be magad! - válaszoltam, hátha megvilágítok valamit az elméjében.
De rá kellett jönnöm hiába fáradok. Vannak meggyőzhetetlen emberek. De hát mindenki jó valamire, ha más nem elrettentő példának. Vagy donornak...
Hétköznapi történet. Nálunk a bontóban vásárolt övek kb. 60%-a a kukában végzi, elvágva, övcsattalanítva. Az meg külön történet, amikor a t. vásárló felháborodva közli, hogy levelet fog írni Anettkának (nem vicc!!!), hogy miért nem lehet külön övcsatot venni, miért kell neki komplett övet vennie, amikor ő csak a csatot használná...
Azt mondják a nagyfejűek, hogy az autók okozzák a légszennyezés javát, ezért állítsuk le őket. Már elnézést, de valaki vizsgálta is ezeket az adatokat? Miért ugrik meg a szennyezettség december harmincadikán és január tizedikén? Az előbbi napon sokan otthon voltak, az utóbbi egy szombati nap. Ha kisebb a forgalom, akkor mégse az autók okozzák a szennyezést? És az hogy lehet, hogy a budai hegyekben is magas értékeket látni? Oda direkt felmennek az autósok? NEM!
Azért nem, mert ez a szálló por, ami a magas értékeket adja. Nos, én ígérem, nem használok pormeghajtású autót, és porszívózok is, de hagyják már abba a nép izgatását és hülyítését. Ismétlem: nem a (benzines) autótól ekkora a légszennyezettség. És ha szeretnénk tudni, hogy honnan jön a por.
Innen:
Persze nem vagyok részrehajló, láttam ma két utcaseprőt is, na de miért csak ma? Miért csak riadó után? Miért csak egy nappal? Miért nem előtte?
Lehet mondai azt is, hogy ez nem az a por, de nem hiszem, hogy a tengerparton kívül bárki is szereti a homokot lába alatt, szóval nem árt, ha takarítjuk az utcákat.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Beszóltak