Nagyon kíváncsi voltam a ma reggelre.
Minden média azt harsogta tegnap, hogy ónos eső várható, még a vizes ember is hívott, hogy tegyük át a találkát, mert jön az égi áldás, nem fog tudni feljönni a házunkhoz.
Szóval mindenki tudott róla. Este már a híradó is mutatta, hogy narancs riasztás van érvénybe, akármit is jelentsen ez.

Pécs nem épp egy kicsike város, ráadásul egy bazi nagy hegy van mellette-alatta és pont benne volt a reggelre már vörösre változó zónában. Érthető, hogy az egyszerű halandó azt gondolná, gőzerővel készül a városüzemeltetés a másnapi csúszós útra. Mondom, minden épeszű, kivétel, ha ebben a városban nőtt fel, vagy régebb óta él itt. Az itt lakók ugyanis megszokhatták, hogy a napokkal előre bejelentett téli csapadékok megérkezte után, másnap reggel eltakarított hó, vagy jég helyett csupán egy újságcikket talál a helyi napilapban, miszerint váratlanul érte az illetékeseket az égi áldás, ezért akadozik az eltakarítás. Na igen, mit is vár az ember télen?

A mai nap kicsit másként zajlott, mint a megszokott. Reggel kilépve a házból világosan látszott: nem kamuzott este Noémi, valóban ott a jég mindenhol. Eltotyogtam az autóig, beindítottam, próbáltam vakarni a jeget, de legalább 3-4 mm vastag páncél keménységű materiál volt az ablakokon, visszatotyogtam hát a házba egy üveg langyos vízért. Aztán még egyért. Lassan indulhattam.
Egy csendes, kisforgalmú kertvárosi részen lakunk, nem volt meglepő, hogy nem volt sózva az út, sík terep, gyér forgalommal, ésszerű, hogy ezt hagyják utoljára. Aztán kikanyarodtam a lakó pihenő övezetből, addig folyamatosan harsogták a 7-órási hírek a rádióban, hogy Baranyában megbénult a közlekedés, arra számítottam, hogy a főbb utak is teljesen jegesek lesznek. És nem. Az az igazság, hogy lehetett látni némi síkosság mentesítő anyagok nyomait az úton. Volt szórás, hurrá!

A sózás körülbelül annyira volt hatékony, hogy a tükör sima jég kissé latyakosabb lett, de csúszott rendesen. Cirka 15-20 km/h-val lehetett haladni, minden gázadásra kipörögtek az autó kerekei és a fékpedál legapróbb érintésére is azonnal el kezdett kerregni az ABS. Két féle úton tudok eljutni a munkahelyemre, a városon keresztül, vagy egy kis kerülővel az országúton, egy falu érintésével. Több éves tapasztalat alapján az utóbbit választottam. A városból kiérve lehetett igazán látni, mi a különbség a Magyar Közút és a pécsi városüzemeltetés munkája között. A kis országút sem volt épp száraz, de ha azt nézzük, hogy tized akkora a forgalom rajta, emiatt könnyebben vissza is tud fagyni, valamint, hogy még így is majd háromszor nagyobb sebességgel tudtam haladni rajta, azt gondolom teljesen elégedett lehettem. És még egy apróság. Látszott, a sószórós emberke a kanyarokat maximális adaggal hintette meg. Azt gondolom, ezt hívják szakértelemnek. Aztán a 6-os útra kiérve teljesen jégmentes út fogadott. Na, igen. Talán volt annyi eszük, hogy a forgalmas útszakaszokat este alásózzák, még az eső előtt. Gondolhatnám, hogy azon a rövid szakaszon, amíg elhagytam a várost, csak azon volt ilyen vacak az út, de nem. Reggel felhívott anyám, hogy nem tudnak lejutni a dombról, ahol laknak, busz nem jön föl, a taxi társaságok vonala folyamatosan foglalt, valamint voltam délelőtt bent a városban, a főbb utak, úgy ahogy használhatók, a többi vacak.

Igazság szerint reggel kilépve a házból és látván a mindenütt jelenlévő jeget, azt gondoltam nem jutok ki a városból, az elején ismertetett okok miatt, de el kell ismerni valami mozgolódás volt síkosság mentesítés terén. Ez azonban édes-kevés. Arra elegendő, hogy lehessen mondani, „dolgoztunk emberek, látjátok”, ahhoz, hogy közlekedhető legyen a város nagyon kevés. És az, hogy egy olyan sűrűn lakott részen, mint a rózsadomb, ne legyen használható az a pár száz méteres emelkedő reggelre, amikor az emberek indulnának munkába vagy iskolába, nagyon komoly szégyen.

Lehet mindenféle ideológiákat gyártani, lökni a populáris szöveget, tény, hogy meg lehet mondani ha ránéz bárki az útra, hogy a város, vagy a közutasok takarították-e.
Van még hova fejlődni srácok!