Scheerti barátom írt nemrég egy nagyon szép, tartalmas értekezést, a japán motorgyártás megalomán időszakáról. Arról az időről mikor a japán tervezők a hengerek számának szaporításával kívántak az erő közelébe jutni. Uralni persze akkor még nem sikerült, mert az akkori vázak még nem voltak elég merevek, és a futóművek is nehezen birkóztak meg a hatalmas erővel és tömeggel. A Honda próbálkozása volt a korábbi, akik versenytapasztalataikra építkezve egy csodálatos blokkot építettek, aminek szépségét nem rejtették vízhűtő mögé, ahogy azt a Kawasaki tette a Z1300-zal.
A Honda még a hetvenes évek formatervezési szépségét hirdeti, szemben a Kawasaki szögletességével, ami már a nyolcvanas évek stílusa, tégla alakú fényszórójával és zömökebb vonalaival.
Gyerekkorom álommotorja volt. Kerestem is gyorsan pár képet a Kawáról, íme:
Kattra nagyobb lesz!
De vajon tényleg a japánok mertek csak piacra dobni ilyen elvetemült gépet? Elsőként tették volna?
Nem, bizony nem csak ők, és nem is elsőként! A ma már kevéssé ismert olasz Benelli márka, már a hetvenes évek elején megtette ezt a merész lépést. A klasszikus motorok piacán ma már elismert Benelli Sei a felkelő nap hazájának szorgos szamurájait megelőzve már 1972-re készen volt. Először 750-es majd később 900-as kivitelben egészen 1984-ig piacon volt. Csodálatos szépsége, finomsága is kevés volt azonban a nagyszériás japán gépekkel való tartós versenyben maradáshoz. De nosztalgiázni itt van néhány fotó:
Beszóltak