Majd megvettem az autót. Ja, hogy bővebben érdekel valakit a folytatás? Hajtás után olvasható.

Vasárnap hajnali kelés, ki tudja mikor, hogy a hajnali 6:58-kor induló személyvonatot elérjem. Elértem, sőt, korábban értem ki. Olyan korai volt, hogy egyetlen hajléktalan se jött oda kéregetni, még ők is aludtak. Megkezdtem hát vonattal a 4 óra 12 perces utazásomat Pécsre a MÁV másodosztályú vonatán. Egyedül az út végeláthatatlan hosszúságúnak tűnt, vizionáltam mindenféléről, a 8 óra 12 perces, 2 átszállásos visszaútról (ismerjük a viccet: azért mennek lassan a vonatok, hogy nagyobbnak tűnjön az ország), hogy milyen koszlott autót találok a helyszínen, hogy mennyivel jobb vétel egy nagyon olcsó japán, hogy mikor kellett volna visszakoznom és sarkon fordulnom, de valahogy mégis csak győzött bennem a kitartás: ha már eddig eljöttem, innen nem lehet visszafordulni.

A vonatút alatt tulajdonképpen kaptam egy miniszociográfiát az országról, volt benne származási rajz, etnikum, osztály és korkülönbség, szóval egy ha valaki ki akarja ismerni egy táj kultúráját, az utazzon huzamosabb ideig tömegközlekedésen, nagyon jó jellemrajzot ad.
Az út alatt próbáltam élvezni a tájat - erre volt alkalmam, hiszen a vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll -, ebbe csak a kb. 20 percenként bevillanó, jellegzetes Nokia telefon merülési sípolása zavart be. Amit szerencsésen megtaláltam, egy óra keresés alatt, majd Pécsen az egyik MÁV egyenruhás személynek leadtam, megnyugtatva lelkismeretemet, miszerint jó helyre került a készülék. Apropó: leszállás. Az egy megváltással ért fel, úgy 3 óra után már kínosan fájt ülni, állni, tulajdonképen létezni egy szellőztethetetlen vonatkocsiban.

Pécsen Sanyi barátom fogadott, hőn szeretett dízel Cliojával. Gyors csere a Mazdára, Lowtoy Lowtyo meglátogatása a hegyen, majd indulhat a futam. Feltankoltunk benzinnel és itallal, majd nyomás a tett színhelyére. Ekkor kezdtem el érezni egy kis bizsergést. Vajon tényleg ő lesz az enyém? milyen lesz? A másik előbb érkezik oda?

Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.

Közben Kacagányék ellátása infoval, hova jöjjenek. Nem aprózták el, valóban nyomás alá helyeztek, kompletten az egész család, apu, anyu és a nagyon aranyos gyerekek jöttek el megnézni, hogy én hogyan veszek autót. Vagy nem. Meleg helyzet.
Megérkeztünk Bonyhádra, elsőre majdnem egy másik Audi mellé parkoltunk le (mennyi a statisztikai esélye, hogy egy négy utcás városrészben két darab Audi 90-es legyen?), de végülis megtaláltuk a kiszemelt áldozatot.

Ott volt ő. Tulaj megjelenik, nézzük meg. Végre az első autó, ami valóban úgy néz ki, mint képeken. Jól. Hárman vizsgáljuk egyszerre, keressük a fogást rajta, de nem találunk. Vannak apróságok, de rendben van, nagyon rendben van. Megyünk próbakört, megállapítjuk, hogy a hátsó gátló erősen csereérett, de ezen túl semmi komolyabb nem látható. Házisárkányék is megérkeznek, megvizslatják ők is az autót.
Forog velem a világ. ezt akarom? Leharapják a fejem, ha ott hagyom? Mi fog rám várni később? Nagy zsákbamacska? De érzem, dobog a szívem, jó ez.
Próbálok alkudni, nem megy. Nincs rajta műszaki, én már elhoznám így is, nem akarom engedni, menjünk haza, legyen az enyém! Sanyiék lebeszélnek, túl hosszú ez az út, nem érdemes ezzel játsszani. Rendben, árban, és friss műszaki vizsgában megegyezünk, aláírjuk a papírokat.
Kicsit izgulok, hogyan lesz, hogyan fog ezután eljutni az autó hozzám fel, mikor fogom átírni, jajj, zuhanok a szakadékba. Ekkor még nem tudtam, hogy hosszabb lesz az elkövetkező három napom, mint Jack Bauernek.

Uranium Brotherz lecsapott a lehetőségre, elkobozta a kabala tengerimalacomat, helyszínen megszéntségtelenítették a frissen vásárolt, még nem tulajdonomban lévő autóval egyetemben. A plüss állat és a rendszám némileg előirányozta a nevet: CuCU.

Ezután dolguk végeztével Kacagányékra bíztak, majd elviharoztak haza. Kacagányék voltak oyl kedvesek, hogy elfuvaroztak magukhoz, megvendégeltek, majd kivittek a dombóvári vonatállomásra. Apropó: fuvar. Pontosabban transzport, azaz Pontiac Trans Sporttal mentünk (aha, most már értem transport-TransSport), elég más világ, szavakba alig önthetni, jó nagy falatnyi Amerika, mind térből, mind felszereltségből.
Vonatállomáson beszereztem a megfelelő vízumot a hazaúthoz, mit ne mondjak, most se értem minek helyjegy az IC-re, elvégre ugyanaz a fullasztó kocsi közlekedik, csak kevesebb helyen áll meg. Hazaúton viszont a toleranciám hamarabb, kb. 2 óra után fogyott el, inkább már álltam - bár ez a wc mellett nem tűnt jó döntésnek -, ülni egy percet se tudtam. Irány haza, majd a jól megérdemelt pihenés. Gondoltam én! Mert aludni azt nem tudtam, csak kínkeservesen forogni az ágyban, ahogy tornyosult a fejemben az elintézendő dolgok listája. Tudtam: nem hibázhatok.

Hétfő reggel első dolgom volt zalkapone segítségét kérni, hol lehet nagyon gyorsan átíratni az autót, lesz rá egy napom. Természetesen ez a probléma pillanatok alatt megoldódott. Oké, akkor intézzük a többi papírt, üzembentartói szerződés, biztosítés, és így tovább. Már csak az autót kell felhozni. Na de hogyan? Menjek le én? az sok idő. És mikor? Addigra már kell lennie műszaki vizsgának. Sanyi szólt, tudtam Pistáék mennek a környékre, ha szépen megkérem őket, talán elhozzák nekem az autót. De akkor még meg is kell bízni őket papíron, hogy fizethessenek. Ajjaj, bonyolódunk.
Végül Sabcra esett a választás, többszöri egyeztetés után megmaradtunk a szerda reggeli indulásnál. Reggeli? Pff, az hajnal inkább. Ugyanis legkésőbb reggel hétre oda kellett érni. Ami 4:30-as indulást jelentett. Red Bullal felszerelkezve vágtunk az útnak, és jó adag beszédtémát bekészítve, ugyanis bármelyikünk elalvása halálos lett volna. Sofőrömnek a vezetés miatt, én pedig a saját pihenésemmel valószínűleg magammal rántottam volna, muszáj voltam szóval ébrentartani.

Érkezés után gyors csekkolás, minden megvan, papírokat, pénzt elrendezzük, indulhatunk haza. Ha-ha, haza. Előbb kút. Majdnem pirosnál a mutató, hát tegyünk bele. Na de mennyit tankoljunk? Mennyit fogyaszt? Legyen 10 001, mert az olyan kerek szám. Kutas jönne, nem hagyom, ne gyere ide, ez az én autóm, majd én megtankolom. Gondoltam én. Azon első körön túl vagyunk, hogy másik felén van a betöltőnyílás, mint az otthoni magyarjapánnak. Kinyitom a sapkát, tekerem, tekerem, már 20 km-t tekertem bele jobbra. Ja, hogy ez balra nyílik, mutatja Sabc. Rendben, ezt is megtudtuk. Benzin rendben, mehetünk haza.
Út közben próbálom lefényképezni, ugyan, hány kilométerrel vettem az autót, majd kb. 2 perc bénzás után rájövök: ez ráér otthon is, a számláló nem megy majd sehova. Megyünk tovább, szokom a gépet, néha elbambulok, Dezső ellép, próbálom utolérni. Mire megérkezünk Érdre, addigra viszonylag kiismerem a gépet, persze minden határfeszegetés nélkül, találok még apróbb hibákat, miket is lehetne orvosolni.
Parkolóban elköszönés, rövid eszmecsere, hogyan megy a gép, aztán irány haza. Délutánig össezszedem az összes papírt fejben mindent ellenőrzök, minden megvan-e, megfelelő formátumban, vajon mit hagytam ki? Úgy ítélem: minden rendben. Munka után felveszem zalkapone-t, majd megyünk egy kedves ismerőséhez, elintézni az átírást. Papírok rendben, üzembentartói szerződés: hoppá, itt jön amitől féltem. Srácok levlistán megnyugtattak, nem kell dupla illetéket fizetni, mivel egyszerre kerül nyilvántartásba a tulajdonos és az üzembentartó. Igen ám, csak az az informció maradt el, hogy az üzeembentartói szerződésnek aznapra kell szólnia, amelyik napra a vétel, hiába nem került átírásra az autó, az már egy új bejegyzésnek számít. Így fizettem én 125%-is illetéket az autóra. Örültem, nagyon, de hivatallal nem kekeckedünk, így jártam, jó tanács azoknak akik most vesznek autót: erre figyeljenek! Ezután segítőtársamat hazavittem, közben Crix olvasónk telefonált, elsőként hallhatta - kissé hitetlenkedő Tamás módjára - saját fülével (a már néven lévő) autómat. Ezután némi dugóval megspékelt M0-s úton hazatartottam, és örömmel támasztottam le a gépet a ház előtt. Így történt hogy CuCU hazatért.

Lányok, fiúk, srácok! Köszönöm mindenkinek, és nagyon hálás vagyok minden szervezésésért, segítségért mindenkinek!

UI: Hogyan tovább? Összeírtam milyen hibákat találtam, találtuk az autón, a vásárlás óta eltelt közel egy hónapban - hiszen hiába van korát meghazudtoló állapotban -, nem mai a malac, van mit rajta dolgozni, cserélni. De miket is? Azt majd legközelebb mesélem el.