Hirdetés

Címkék

Címkefelhő

Hirdetés

Beszóltak

Autófilek még

Lehet egy (jókora) lyukkal több?

2008.04.29. 08:00 | miluman | 8 komment

Címkék: történelem autó jaguar xj220 szupersport


Először is egy kis Jaguar történelem, bevezetésképp:

A Jaguar-t 1922-ben alapította Sir William Lyons és William Walmsley, akkor még Swallow Sidecar Company néven. Kezdetben motorkerékpár-oldalkocsikat készítettek, valamint az ő nevükhöz fűződik Anglia egyik első olcsó népautója, az Austin 7 Swallow elkészítése is. 1927-ben egy névváltást követően (Swallow Coachbuilding Company) a cég termékei iránt a kereslet erősen megnőtt, így nagyobb hely kellett a gyártáshoz és közelebb kellett kerülni Londonhoz is, így 1928-ban a gyár Coventry-be költözött. Ezek után jelent meg három új modelljük, köztük egy Swift nevű is. Majd 1931 után a járműveket S.S.-nek nevezték, és 1935-től kezdték sportosabb modelljeiket S.S. Jaguar-nak hívni. Végül a cég a Második Világháború után, 1945-ben vette föl a Jaguar nevet (addigra az SS már nem hangzott túl jól...), mostani székhelye Allesleyben van, nyugatra Coventrytől, gyárai Whitleyben, Castle Bromwichban és Halewoodban vannak, természetesen mind az Egyesült Királyság területén.

Első V12-es motoruk az XJ13 projekt keretében mutatkozott be a 60-as évek közepe táján, ami nevéhez méltón elég szerencsétlen véget ért, az egyetlen elkészült autó egy teszt során balesetet szenvedett és teljesen elpusztult, de a V12-es a gyönyörű E-typeban folytatta karrierjét és komoly sikereket ért el a tengeren túlon is.


A 70-es évek vége felé a Jaguar súlyos pénzügyi gondokkal küszködött, ugyanis járműveik minősége nem ütötte meg az elvárt és addig megszokott szintet, ezért a vásárlók kezdtek elpártolni tőlük, de John Egan, az akkoriban frissen kinevezett elnök újra vonzóvá és sikeressé tette a cég modelljeit, főleg az Egyesült Államok területén.
A márka 1980-tól 1983-ig a British Leyland tulajdona volt, majd pár év függetlenség után 1989-ben a Ford vette meg a vállalatot. A kék ovál „védőszárnyai” alatt fogant új modelleknek azonban nem sikerült maradéktalanul beférkőzniük az ortodox Jaguar-hívők szívébe, kiváltképp igaz ez az új X-Type-ra, mely a Ford Mondeo padlólemezére épül, és nem sok köze van már a régi tradíciókhoz. Mostanság rengeteget hallani a Jaguar és a Land Rover ügyeiről, jelen állás szerint a Tata birtokolja mindkét patinás angol márkát, a macskások nagy reményeket fűznek a meglehetősen arculatváltás-szagú XF-hez, mely igyekszik felrázni az eladási statisztikák kissé teadélután-hangulatát és megcélozni a fiatalabb vásárlóközönségeket is. Kétségkívül ismét egy új éra kezdődik a Jaguar történetében.



Az XJ220 múltja is legalább olyan érdekes mint maga az autó: az egész a teagőzös-szivarfüstös szombatokkal kezdődött még a cég hajnalán. A dolgozók által alakított The Saturday Club-al. Ez ahogy a név is utal rá, azt jelentette hogy a projektvezetők és mérnökök hétvégén összeültek és saját (tehát nem a gyár által megszabott) munkákon dolgoztak, akkoriban ez megszokott volt, kiváltképp a briteknél. A nyolcvanas években Jim Randle, a Jaguar akkori vezető-tervezőjének fejéből pattant ki egy olyan autó ötlete, amit az akkori korszak szupersportjai, a Ferrari F40 és a Porsche 959 ellenfelének szánt. A születő terv alapvetően az XJ13 filozófiáját követte: egy nagyon könnyű, kétszemélyes sportautó, V12-es középmotorral. Randle kiegészítette ezt egy összkerékhajtással a jobb vezethetőség érdekében, és egy belső bukókeret rendszerrel, ami esélyt adhatott az autó limitjeit feszegetőknek ha netán túllőnek a célon…nem is kicsivel, hiszen az előirányzott minimális végsebesség 200 mph, azaz 320 km/h volt. Gyári V6-os motorral szerelt autó azóta sem lépte át a 200 mérföldet óránként, a most megjelenő NIssan GT-R lehetne az első a Jaguar óta - ha nem lenne elektronikusan leszabályozva. (lol)

Az autó prototípusa az 1988-as British Motor Show-n mutatkozott be, nem kis meglepetést okozva, az emberek egészen biztosak voltak benne hogy nem kerül gyártásba. Nem így a Jaguarnál, akik a Tom Walkinshaw Racing (továbbiakban TWR) csapatot bízták meg hogy a legendás V12-est felhasználva alkossanak egy 6,2 literes motort, 4 vezérműtengellyel, hengerenként 4 szeleppel és legalább 500 lóerővel. Az autó formájátervéért Keith Helfet volt a felelős, aki felettébb íves és lágy vonalakat álmodott meg egy hosszú, széles és lapos karosszérián, ami kétségkívül jót tett a légellenállási tényezőnek. Hossztengelyük körül forduló bukólámpák és felfelé nyíló ajtók fűszerezték a végleges formát, az autó neve pedig az addigra célként kitűzött végsebességre utalt: 220 mérföld per óra (~355 km/h). Az autó végül nem lett olyan könnyű, 1560 kilogramm, mint mondjuk az XJR-9, de végső soron ez egy utcai autó volt, és ráadásul a bonyolult hajtáslánc is nehezítette, de még így is 170 kilóval könnyebbre sikeredett mint az XJS. Pedig az 30 centiméterrel rövidebb és 10-zel keskenyebb volt. Érdekességképpen:  0-ról 100-ra kevesebb mint 4 másodperc alatt gyorsul. Mindez kerek 20 éve.
A szériaérettséget 1989-ben jelentették be, 220, de maximum 350 darabos limitált szériában állították volna elő. Akkori ára 361.000 angol font (kb. 580.000 amerikai dollár). Akik biztosak akartak lenni a dolgukban, azok 50.000 fontos foglaló fejében alhattak nyugodtan.



Első (TWR által gyártott) szériaváltozata 1991 októberében mutatkozott be hivatalosan, ismételten nem kis meglepetést okozva: a Lamborghini stílusú ajtókat elhagyták, az összkerékhajtással együtt, így hátsókerék hajtásúvá vált. Még ezeknél is fontosabb változás a motort érintette: nem V12-es került bele, hanem egy biturbo V6os, amit szintén a TWR tervezett, 3,5 liter lökettérfogattal, 7000-es percenkénti  fordulaton leadott 549 lóerővel és 4500-on leadott 641 Nm nyomatékkal. A cég történelmében ez volt az első V6-os és turbófeltöltéses motor is. A motorcsere nagy érvágás volt. Az építők a bonyolult beépíthetőségével, a V12 miatt az alváz áttervezésével és az ebből fakadó többletköltséggel és a fellépő hűtési problémákkal magyarázták a csere okát. Problémát jelentettek a gumiabroncsok is hiszen nem elég, hogy (az akkori korban még) extrém dimenziókkal kellett rendelkezniük (elöl 255/45ZR-17, hátul 345/35ZR-18) de bírniuk kellett a 300 fölötti tempót is. Végül a Pirelli abroncsai mellett döntöttek.

A szédületes tempóról meg is kellet tudni állni, ezért hatalmas fékeket, elöl 13 hátul 11,8 hüvelyk átmérőjűeket kapott. Érthető, hogy a leendő vásárlók hallván az autó hangját kicsit kellemetlenül érezték magukat, nem épp erre számítottak. A következő meglepetés az első padlógáznál érte őket, ugyanis az aránylag kicsi motort, a célként kitűzött 550 lóerő elérése érdekében óriási méretű turbókkal szerelték, így értelemszerűen a turbólyuk is megfelelt a Föld-Hold távolságnak. A hajtás transaxle elrendezésű volt és elektronikai segítségként egyedül ABS segítette a pilótát.




Az autó gyártása 1992-ben indult egy direkt erre a célra épített, Oxfordhoz közeli gyárban. A vásárlók közé tartozott Elton John és Brunei szultánja is. Azonban ahogy az várható is volt, a többség elégedetlen volt, a fent említett változtatások és a megnőtt vételár miatt is (403.000 font). Akadtak problémák a beltérrel is, hiszen mire elkészült a szériaváltozat, a költségcsökkentés érdekében az autóba Ford alkatrészek kerültek, melyek enyhe gagyi hatást keltettek. Ezt ellensúlyozandó a műszerfal és környéke telis-tele van műszerekkel, még a vezetőoldali ajtóra is jutott belőlük. Alapáron járt az üveg panorámatető, a 115 centi magas, 222 centi széles, és 493 centiméter hosszú lövedékhez.
Végül összesen 281 darab készült belőlük, 1997-re el is fogytak, addigra azonban jócskán leesett az áruk, végül már „csak” 150.000 fontért vesztegették. Manapság már az eredeti ár többszöröséért is nehéz szert tenni egyre.

Két különleges változat is napvilágot látott, az egyik a Le Mans-ba tervezett XJ220C volt. Bemutatkozó versenyét Silverstone-ban megnyerte, így készült még 3 belőle, melyeket el is indítottak a 24 órás versenyen, az akkor frissen alakított Grand Touring csoportban. A három autóból kettő feladta a versenyt, a harmadik viszont John Nielsen, David Brabham és David Coulthard vezetésével első lett kategóriájában. A sikernek azonban nem sokáig örülhettek, ugyanis két héttel a verseny után a csapatot diszkvalifikálták néhány technikai szabály megszegéséért.




A másik különleges verzió a 90-es évek derekán született, a Pininfarina által átrajzolt XJ220. Ennek története Brunei szultánjához és testvéréhez, Jefri herceghez vezethető vissza. Nagy autógyűjtők hírében állnak és természetesen kellett nekik egy egyedi XJ is. Az autó karaktere nem változott lényegesen, az eredeti bukólámpákat fixekre cserélték az olaszok, és a hátsó szárnyat formálták át, így jobban beleolvad az autó egészébe.
 


A kultikus tárgyá válását erősítik a számítógépes játékok is, ugyanis sokban jelenik meg a mai napig is, kezdve a korai Need for Speed 2-vel, a Carmageddon: Splat Packen és a Forza Motorsport két részén át a mai Test Drive Unlimited-ig, valamint konzolokon a Project Gotham Racing második,  harmadik és negyedik részében, valamint a legutóbbi három Gran Turismoban és benne lesz a 2008 vége felé kijövő 5. részben is.



Az autó végsebességét a Nardo tesztpályán próbálták megállapítani ahol Martin Brundle, ex-Forma-1-es pilóta megfutotta vele a 212,3 mph-et, azaz megközelítőleg 340 km/h-t. Miután a katalizátort eltávolították és 7000-ről 7900-ra emelték a leszabályozás határát, Brundle 217 mérföldet ért el az oválon, ami egyenes úton kb. 223 mérföldnek felel meg, vagyis 360 kilométer per órának, így ez az autó lett a világ leggyorsabb szériagyártású autója (a címet egyébként a Bugatti EB 110-től örökölte) egészen a McLaren F1 megjelenéséig. A teszt után Brundle azt állította, hogy 340-nél mikor megpadlózta, még érezhetően gyorsult.

Az XJ220 a TopGearben is szerepelt, nem is egyszer. Bizonyítandó hogy mennyire jó autó is, Jeremy Clarkson összehasonlította egy gyorsulási verseny keretében a Pagani Zondával.




Akinek nem menne az angol, annak itt egy hirtelen fordítás:

- Ez itt egy Pagani Zonda. Egy szofisztikált 7,3 literes V12-es motor hajtja, az űrkorszak anyagaiból készült, melyeket fehér köpenyes tudósok állítanak elő laboratóriumokban…
-…Ez pedig itt egy Jaguar XJ220, 12 évvel ezelőttről. Olyan cuccokból készült melyeket kockásinges, keménykezű emberek túrtak ki a földből, és körülbelül olyan szofisztikált és fejlett mint egy telefonpózna (lol). És mivel motorjának mérete is kevesebb, mint fele akkora mint a Zondáé, nem kérdés ki fog nyerni…És rosszul gondolták..- íme itt egy újabb esély a MUHAHA feliratra.

És végül itt van még egy videó, melyben JC összehasonlítja a másik kedvenc autójával, a Ferrari F40-nel. Tessék figyelni a vicces turbólyukat, de ami utána jön az egyszerűen astonishing. Ez egy JC által gyakran használt kifejezés, azt hiszem fordítás nélkül is mindenki tudja, vagy legalábbis sejti a jelentését:

 




Saját véleményem szerint a valaha készült egyik legállatabb szupersportkocsi, ami, mivel angol, egyrészt érthető, másrészt elvárás, elég csak ránézni egy TVR Sagarisra, kéne nagyon, jobban mint egy McLaren F1, az valahogy túl steril, túl tökéletes, nem elég őrült. Benne van a németek keze… Mindent összevetve az XJ220 egy méltatlanul elfeledett szupersportautó, mely kicsit kilóg a sorból, különcködik, de ez is csak egy proper angol vonás, épp ezért számomra mindenképp INSTANT GET. Még szerencse hogy a számítógépes játékok készítői nem feledték még el, és fel-fel élesztgetik játékaikban, hogy majdan egyszer az unokáinknak is meg tudjuk mutatni az angol autógyártás talán utolsó igazán őrült és markáns egyéniségét.

Makett-fanoknak szintén instant get:





A bejegyzés trackback címe:

https://autofilia.blog.hu/api/trackback/id/tr13437552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sam. Joe · http://www.matcboxmemories.hu 2008.04.29. 12:00:05

Kitűnő anyag, szívből köszi! Rövid két nap alatt elértétek, hogy ideszokjak! (Two thumbs up!)

Amúgy míg Jezzától bármilyen hülyeséget - beszólások, frocli, ökörködések - képes vagyok elviselni, addig Tiff affektálásától az összes égtáj felé tudok menekülni egyszerre. 8-)

voripeter 2008.04.29. 14:51:42

De tényleg JC-nek sokmindent hajlandóak vagyunk elnézni. A Test Drive Unlimited meg állat. Van is XJ220-am, természetesen British Racing Green színben. De vannak ott még egyéb nyalánkságok is, érdemes megkeresni a teljes listát... Amúgy meg állat "cikk", bírom az ilyeneket. Főleg ha ilyen méltatlanul elfeledett csodákról szólnak.

Hanzsi 2008.04.29. 19:06:53

Nagyon jó cikk! Ezt már nem is szabad postnak hívni, ez egy igazi, teljes cikk. Meg is nyaltam mind a tíz ujjamat utána. Régi, nagy kedvenc ez a Jag.
Várjuk a további cikkeket, jó lesz ez az oldal!

Respect:

Hanzsi

Tommi 2008.04.29. 20:02:16

Van két Matchbox, meg három Maisto XJ220-am :DDD

apamacko 2008.04.29. 21:31:59

Gratula miluman !

Az hogy verte a Pagani-t melengette a szívemet :-)

A kevés igazi szupersportkocsi egyike ahol még nem a klímás ? c. kérdés volt a legfontosabb !

Rocko- 2008.04.30. 10:39:50

faszányos autó, még jobb post. :)

bad trip 2008.05.03. 01:54:31

Szívem csücske ez a macska, köszönet! Még csak annyit, hogy a Nordschleifén is tartotta az akkori legjobb köridőt egy darabig. A másik titkos favorit az XJR-9, ami ugye a Stunts!-ban is benne volt :) (meg a GT4-ben, yeah) Remek post!
süti beállítások módosítása