Szögezzük le gyorsan: Én nem utálom azokat, akik a MÁV-nál kötöttek biztosítást. Tudom, vannak  szereotípiák és előítéletek az ügyfekről, de ezek szerintem nem minden esetben állják meg a helyüket. Az, hogy ki milyen biztosítást köt, a saját dolga. Ismerem mindkét oldal véleményét, kicsit egyet is értek mindkettővel. Addig ezzel nem is kellene foglalkozni senkinek, amíg a biztosítók mindegyike rendesen teszi a dolgát, nem hajtják el a károsultat a szervizből a pék fa...-ra, ha megtudják, hogy annál a bizonyos társaságnál van biztosítva baleset okozója. Ennek oka van. Mégpedig az, hogy a szervizesek nem akarnak hónapokig futkozni a pénzük után, hiszen nekik az a dolguk, hogy autót javítsanak, fényezzenek, aztán a biztosító fizet nekik. Jobb esetben. Persze ha ez mindig így menne, akkor a szervizesek sem kérnék el előre a javítás árát. Futkozzon csak a károsult, legyen ő mínuszban. Ha nincs szerencséje, akkor hónapokig, vagy évekig nem jut a pénzéhez. És ez még a simábbik eset, mert tegyük fel, hogy a másik fél elismeri és le is jelenti, hogy balesetet okozott. Ha ezt nem teszi meg, akkor a károsult nehezebb helyzetben van, marad a könyörgés, aztán a perrel fenyegetés, különböző állami szerveknél a bemószerolás, stb. Mert megérdemlik.

Ezért nem szeretik sehol a MÁV ügyfeleit. Persze, vannak sima ügyek is, ahol minden úgy megy, ahogy kell. Mindez szót sem érdemelne, ha nem az ország legnagyobb biztosítójáról lenne szó, 195 000 ügyféllel. Ez rengeteg, a forgalomban lévő járművek számához viszonyítva. Kitalálták, hogy minden ügyfélnek fizetnie kell, hiszen ők nem csupán ügyfelek, hanem egyesületi tagok is, akik mint olyanok szavazati joggal is bírnak, többek között. Pótdíjat kellene fizetniük, azért, hogy továbbra is gond nélkül járhassanak, hiszen a FSZÁF nem viccel, év végén mindenképpen visszavonják az egyesület engedélyét. A tagok előtt ott a lehetőség, hogy átszerződjenek egy másik biztosítóhoz. A másik lehetőség, hogy pótdíjat fizetnek be, húsz-harmincezer forintot. Ez sok ügyfélnek megegyezik az éves díjával, esetleg még több is. Ezt az opciót túl sokan biztosan nem fogják választani. Ezért kell majd a tagoknak szavazni, hogy fizetnek-e pótdíjat, vagy sem. Nem fogják. Nem hülyék.Ráadásul semmiféle kötelezettségük nincs a pótdíj fizetésére. Csak akkor érvénytelen a szerződés, ha a biztosítási díjat nem fizeti az ügyfél. Hiába szavazzák meg egy eldugott sportcsarnokban a világ végén. Aki nem akarja, az nem fizeti. Kevesen fogják. Inkább senki. Végülis ezért a pénzért semmiféle plusz szolgáltatást nem kapnak, biztosításuk meg van. Ennyi.

Önök fizetnének valamiért, amiért cserébe semmit nem kapnak, és még ki is lehet bújni alóla különösebb kellemetlenség nélkül?  *Ugye-ugye?

Divide et impera!- Oszd meg és uralkodj!

Ilyenkor pedig az következik, hogy a PSZÁF visszvonja az egyesület engelyét. Vagyis a biztosított tagoknak át kell menni egy másik társasághoz. A legszebb az egészben, a nagy csodálkozás, hogy egyik biztosító sem vállalta be a nevetségesen alacsony díjakat, a sok peres ügyet, a ki nem fizetett pénzeket. Világos, ők nem akarják elvinni a balhét más hülyeségéért. Egyik biztosító sem kockáztatja  meg, hogy ő maga is bedőljön, és a meglévő ügyfeleit is elveszítse.  Adnak majd kedvezményeket a volt MÁV-ügyfeleknek, ha kell. Már most hallani olyat, hogy lesz olyan biztosító, aki a zűrös ügyfeleket nem veszi át, vagy brutálisan magas díjat ajánl nekik, hogy még véletlenül se náluk kössön biztosítást az illető. Hát igen, ez előfordul. Sokan és sokszor vádolták azzal a MÁV biztosítót, hogy zömmel olyanoknak van náluk biztosítása, akikkel senki nem akart biztosítást kötni, most nem részletezendő okokból.Az pedig egy különös ökörség, hogy egy csődközelben lévő biztosítótól nem lehet távozni év közben. Sok ügyfél, akik korábban olcsónak hitték ezt a biztosítót most menekülne, de nem teheti meg, csak akkor, ha a PSZÁF visszavonja az engedélyt. Nekik jó hír lehet, hogy erre valószínűleg nem kell túl sokat várni. Őket simán átveszi egy másik biztosító, akik örülnek majd, hogy év közben is sikerült párezer embert átcsábítani, ha többre nem is, de néhány hónapra biztosan. Teljesen logikus és elfogadható a biztosítók viselkedése, hiszen így minden gond nélkül jut mindegyik társaságnak jócskán ügyfél, a fineszesebbek még válogathatnak is, mérlegelhetik, hogy kivel szeretnének szerzősést kötni, és kivel nem. Így mindenki jól jár, a nagy konkurens, a MÁV pedig a terveknek megfelelően bedől, és a süllyedő hajót elhagyó ügyfeleket pedig az halássza ki, aki akarja.

Próbálom nem összemosni a két dolgot, de a dolog borzasztóan hasonlít a Baumag-ügyre, ahol néhány ember kivételével csak károsultak voltak. Őket a tévében mutogatták, mint megtévesztett egyszerű embereket, akik az egészről nem tudtak semmit, csak kicsit jól akartak járni. De ide lehetne csatolni az Il Ferro-t is, ami egy ideig működött, aztán hirtelen kártyavárként omlott össze minden. Itt is egyszerű emberek adták a tuti tippet egymásnak, akik spórolni akartak, mindegy hogyan. Biztos vagyok benne, hogy a MÁV-ügyfelek ezentúl jobban átgondolják majd, hogy kivel érdemes szerződést kötni, és kit kell messzire kerülni. Arról szándékosan nem szóltam, hogy miért lett bukta a MÁV, azt mindenki tudja. Sokan azt is tudni vélik, hogy hova vándorolt a pénz. Az biztos, hogy ez a dolog várható volt, előbb-utóbb be kellett következnie, ezt mindenki tudta, tán maguk az ügyfelek is, de sokan nem gondolták, hogy ilyen gyorsan összedőlhet a mézeskalács házikó..

*Lófaszt