Korai erről beszélni szeptember közepén ?
Ugyan, voltatok ma már a szabadban ? Nálunk a főtéren már fészket rakott a (minőségi) havasi gyopár, ami ugye jellemzően alpesi növény, bár a Balkánon is honos. Ráadásul Ausztriában esik a hó.

Tehát, lassan érdemes végiggondolni, mit tehetünk annak érdekében, hogy:
- télen, hidegben is megbízhatóan induljunk és autózzunk
- kellemetlen útviszonyok között is kényelmesen, biztonságban érjük el a célunkat.

Az első részben a motortér körüli teendőkról lesz szó.

Hűtőrendszer
Első és legfontosabb természetesen a fagyálló folyadék - már amennyiben egyáltalán tartalmaz ilyet az autó, T-betűs autók tulajdonosai (Tatra, Trabant) ezt a részt átugorhatják.

Először is mérjük, vagy méressük meg a hűtőfolyadékot! Ha egy mód van rá, keressünk egy autószerelőt erre a célra, még akkor is, ha párszáz forintot kell rá szánnunk. A benzinkutakon dolgozó fiatal reménységek többsége még azzal sincs képben, hol kell belenézni a műszerbe...

A csere előtt ellenőrizzük, nem enged-e a rendszer valahol! A szivárgásnyomok egyértelműen beazonosíthatóak a vízkő-szerű lerakódásokról. A hibát hárítsuk el a feltöltés előtt!

Ellenőrizzük a termosztát működését, sőt, meglétét is! Igen fontos alkatrész, amely biztosítja zárt állapotában a motor gyors bemelegedését, majd nyitás után a megfelelő hűtést. Ha cseréljük, mindenképpen olyan termosztátot vásároljunk, amelynek lemezén egy kis furat van, ez biztosítja ugyanis, hogy zárt állapotban minimális áteresztés legyen a külső kör felé is. Így a termosztát nyitásakor már nem lesz annyira hideg a hűtőben lévő folyadék - ez ugyanis gondot okozhat, amikor beömlik az egyébként közel üzemi hőmérsékletű belső körbe.

A termosztát ellenőrzése egyszerű, bár igényel némi tapasztalatot, vagy legalább egy kis realitásérzéket. A hidegen beindított motornál fogjuk meg a vízhűtő alsó és felső csövét, és figyeljük a hőmérséklet-különbséget! Normális működés esetén az üzemi hőmérséklet alatt a felső cső lényegesen melegebb, mint az alsó, ugyanis amíg a termosztát nem engedi keringeni a hűtőfolyadékot a külső körben, addig az alsó cső nem fog jelentősen melegedni.

Amikor a motor eléri az üzemi hőmérsékletet, megindul a keringés a vízhűtőben, és az alsó cső villámgyorsan "hozzámelegszik" a felsőhöz.

Ha ez így működik, akkor a termosztát rendben. Ha az alsó cső hidegen is együtt melegszik a felsővel, akkor a termosztát folyamatosan nyitva van (esetleg nincs is), ha később sem melegszik, vagy csak nagyon lassan, akkor állandóan zár. Előbbi esetben nehezebben melegszik a motor, ezt extrém kopást, túlfogyasztást eredményez. Utóbbi esetben a hűtőkörben minimális keringés van, ez alapos túlmelegedéshez, komoly motorkárosodáshoz vezethet.

Ha magunk cseréljük, mindenképpen minőségi fagyállót vásároljunk, a gagyi folyadékok ugyanis akár egy szezon alatt is felfalhatják az alumínium alkatrészeket! A fagyáspontot -20-25 Celsius fokra, vagy ez alá lőjük be! Talán túlzásnak tűnik, de ebben elegendő biztonsági tartalék van ahhoz, hogy szokatlan hidegben se legyen gondunk. A régi folyadék leengedése előtt érdemes egy hűtőtisztító folyadékot öntenünk a rendszerbe (STP, Wynns, stb...), és ezzel átforgatni, majd utána leengedni. Ha nagyon régi a folyadék, engedjük le, és egy plusz tiszta vizes feltöltéssel + tisztítóval is átmoshatjuk, utána jöhet az új folyadék.

SOHA NE HASZNÁLJUK A FAGYÁLLÓT HIGÍTÁS NÉLKÜL!!! Csábítóan hangzik a -72 fokos fagyálló, ám egyrészt valószínüleg sosem lesz szükségünk arra, hogy -30 fok alatti hőmérséklet ellen védekezzünk (kivéve persze skandináv és eszkimó olvasóinkat), másrészt a higítatlan fagyálló igen agresszív, rendkívül rövid idő alatt szétmarja a hűtőrendszer alkatrészeit.

A higításhoz elsődlegesen desztillált vizet használjunk, ám a csapvíz sem jelent nagy kockázatot - egyes gyártók kifejezetten engedik a használatát.

Levegőszűrő
Némely idősebb autónál kézzel állíthatjuk át a beszívott levegő forrását. Ezeknél az autóknál a téli állásban a kipufogócsonk felől előmelegített levegőt szív a motor, ha a konstrukció ilyen, ne felejtsük el átállítani.

Ha automatikus a rendszer, a légszűrőház szívó oldalán lévő elosztóház a beszívott levegő hőmérsékletének megfelelően irányítja a terelőlapátot a kipufcsonk burkolata vagy a szabad levegő felé - feltéve persze, hogy az ide vezető vákumcső (ritkán elektromos motor) létezik, és egészséges. A feladat tehát csupán ennek ellenőrzése - persze, ha már ott járunk, a légszűrőre is vessünk egy pillantást, ennek eltömődése kifejezetten nagy fogyasztásnövekedést, teljesítménycsökkenést okozhat.

Akkumulátor, töltés, indítás
Talán nem kell hangsúlyozni, mennyire fontos. Ha már ősszel, az első hidegebb idő beálltával nehezebben indít az akku, gondolkodás nélkül vizsgáltassuk be, szükség esetén cseréljük!

Ha hagyományos, nem zárt akkuról van szó, ellenőrizzük az elektrolit szintjét. Általánosságban elmondható, hogy a lemezek felső éle fölött 5mm-rel kell állnia a folyadéknak. Ettől lefelé eltérni ugyan lehet, ameddig a lemezeket szárazon nem maradnak, de nem érdemes, mert hamarosan újra töltenünk kell. Felfelé eltérni nem szabad, a fennmaradó tér biztosítja ugyanis a folyamatos párolgáshoz szükséges helyet.

Az akkumulátort mindig és kizárólag desztillált vízzel töltsük Csapvizet a benne lévő oldott anyagok miatt ne használjunk!

Fontos, hogy savat soha ne töltsünk utána, még oldva sem!Normális esetben az akkuból az elektrolit párolgásával csak a víz fogy, a kénsav sosem. Ha a sav fogy, az vagy repedt házat feltételez, vagy az akkumulátor borult fel. Ilyen esetekben az akkut nyugodtan dobjuk ki. Az "újrasavazás" szó csak elméletben létezik, normálisan működő akkut sosem fog eredményezni még szakember kezében sem (akik egyébként nem is nyúlnak ilyesmibe...), nemhogy otthon, a barkács szakkörben. A sav szükséges sűrűsége ugyanis az akku aktuális töltöttségi szintjátől függ, amit soha sem fogunk tudni pontosan belőni...

Szintén fontos a töltésrendszer. Két dolgot kell feltétlen ellenőrizni: a maximális töltőfeszültséget (általában 14V +- 5%, távol-keleten 14.4V, nagyon ritka esetben ettől magasabb, ellenőrizzük a fesszabályzón, vagy valamilyen elérhető dokumentációban!), illetve azt, hogy egyáltalán van-e megfelelő töltésünk. Erre most külön nem térek ki, javaslom, forduljunk szakemberhez, azért majd egyszer postolunk erről is.

Ha már van mit, és van mivel feltölteni, lényeges, hogy a töltés maradjon is benne. Ellenőrizni kell tehát a nyugalmi áramfelvételt is. Ezt kizárólag áramerősséget mérni képes, és legalább 10A méréshatárú műszerrel tehetjük meg. Vegyük le az egyik sarut az akkuról, majd a műszer egyik vezetékét az akkura, a másikat a sarura tegyük (multiméter esetén ne felejtsül el beállítani a mérési módot!). Első pillanatban a műszer felugorhat néhány amperre (különösen, ha riasztó, zene van az autóban.) Néhány másodpercen belül azonban le kell esnie közel nullára. A még elfogadható áramfelvétel 50-100mA, ez azonban már erős felső érték. Ha magasabb a nyugalmi áramfelvétel, mindenképpen át kell vizsgálni az autót, ugyanis egy hideg téli hétvégét követően nullára írhatja az akkumulátort.

Ezzel kapcsolatos, hogy lemerült akkut semiképpen se hagyjunk az utcán/udvaron/fűtetlen garázsban, ha a hőmérséklet nulla fok alá csökken. Kisült akkumulátornál ugyanis az elektrolit fagyáspontja radikálisan megemelkedik, így akár egy éjjel is szétfagyhat az akkumulátor.
Az önindító sem kevésbé fontos. Az egyébként gyengélkedő indító a téli reggeleken tutira megadja magát. Ha enyhe időben is nehezen indít, ne sajnáljuk az időt, fáradtságot, esetleg pénzt, hiszen igen kellemetlen élményektől kíméljük meg magunkat.

Mellékesen jegyzem meg, hogy a kábelek állapota is belejátszhat az indítási vagy töltési nehézségekbe. Mindeképpen rendszeres ellenőrzést igényelnek az akkumulátorsaruk, a főkábel csatlakozásai, a motor és kasztni közötti testkábel.

Hidegindító rendszer
A nem elektronikával vezérelt motorok kézi vagy automata szívatóját mindenképpen ellenőrizzük, állítsuk vagy állíttassuk be. A folyamatosan működő, vagy későn kikapcsoló automata szívató komoly túlfogyasztást, a nem dolgozó, vagy hamar kikapcsoló pedig indítási problémákat, egyenetlen hidegüzemet, leálló motort eredményez.

Üzemanyagrendszer
Rövid, de fontos téma. A legnagyobb problémát télen a vizesedés, illetve az ebből eredő elfagyás jelenti. A benzintankban is előfordul, de nem túl gyakori.
A nagyobb gond az üzemanyagszűrő szokott lenni. Akár az egyébként egyszerű, átfolyós üzemanyagszűrő is váratlan indítási problémát okozhat, ha reggel az alján megállt víz belefagy. Hirtelen megoldást jelent, ha az autó közelében akad 220V, vagy elég hosszú hosszabbító. Egy hajszárítóval ugyanis 2 perc alatt ki lehet olvasztani a jégdugót (sajnos saját tapasztalat...) - ehhez persze nem árt tudni, hol is helyezkedik el. Egyébként a vizes üzemanyagszűrőt tökéletesen vízteleníteni nem lehet, csak a csere a végleges megoldás.

Folyt. köv: téli gumi, fűtés-szellőzés, kellékek a téli autózáshoz.

Természetesen mindig csak minőségi, megbízható anyagokat, komponenseket használjunk a szerelésnél.                                                               Rocko