Lakótelepen lakom,
Zajlik itt az élet.
Látok itt szomorút és szépet,
Újabb vidámsággal örvendeztet az élet!

Lokáció: Lakótelep, Pécs
Időpont: korai XXI. század,
Megfigyelt faj: Homo (Sapiens?) Beleszarokusz Hungarorum Nempitekusz

Megint hétvége. Reggel van, a család ébren. Gyerekjátékokon esve-kelve lavírozok a konyha nappali tengelyen az újabb és újabb koffein inputokért. Hosszú este volt, szétbombáztam a Mazda foteljeit - közben komló és maláta alapú nedűt szürcsölgetve. Az ülések elfogytak, a sör nem, aztán mégis.
Szóval nagyjából 7 óra lehet, amikor két műanyag dömperről nekilendülve az arcom felkenődik a konyha ablakra, a nedű meg a falra. Lecuppantottam a pióca csókját az üvegről, és kinyitom a szemem. Bááázdmeeg!

Az idióta kockalakó este letette a vasat megint. Többször figyeltem már ezt az alakulatot – merthogy még szaporodik is ám.

Egy rövid környezetrajz a tulajdonosról, és a csatolmányokról:

Apu: „Telt”, jó 190 cm magas kopasz, párnanyakú szemüveges tag. Nem az a vadállat típus, de látványosan szarik mindenre. Fantasztikus korábbi parkolásaival már sikerült kivívnia tiszteletemet. Taktikájának lényegét talán úgy fogalmaznám meg, hogy minden mindegy, csak ne kelljen sokat gyalogolni. Úgyhogy gyakran láthatjuk KIA faszagyerek a tömbben.

Anyu: Hasonló felépítésű mint az ura, átlagos – hangos – panellakó vállalkozófeleség.

A még nem kifejlett egyedek: Egy gyakorló kamikaze kisfiú – akinek nyári szórakozása a szimultán forgalomba való kirohanás napi többszöri gyakorlása. A szülők ugyan soha nem figyelnek szerencsétlenre, de  pulyának eddig mázlija volt, némi ordítással általában megússza -, és egy G. Evelinre hajazó kislány, csendes, meghúzódó típus.
 

Szóval letette a gépet Apu, de rendesen.

Anyu sem messze parkol tőle, az ezüst Suzuki Altot repüli. Jól felismerhető bő lére eresztett parkolásairól. Mindig üdítően hatott rám, amikor hosszasan figyelhettem amint a Suzit betaktikázza a sokak által áhított pakolóhelyre. No persze nem egyre, hanem jó érzékkel úgy belőve hogy megszüntethesse további két átlagos méretű kocsi beállási lehetőségeit.

És igen, most vettem észre, hogy az amúgy szűk helyeket nem kedvelő hölgyeménynek mintha mégis rövidre jött volna.

Ők Hombárék. Apró udvarunk legszebb virágszálai. Fajuk büszke példányai. A világ örökségének és boldogságának letéteményesei. S ők nevelik a büszke új nemzedék zseniális lángelméit.

Esküszöm szeretek itt élni! Szar…de szórkoztató.