... pénzből kevés, pofonból sok. És látogatóból?
A tények makacs dolgok, nem engednek, ott vannak és közölnek, leírnak, elborzasztanak vagy örömöt hoznak. Majdnem, mint a szaporafosás. Mi pedig fostunk, szavakat, mondatokat, gondolatokat. Formáltuk magunkat, kicsit tán nőttünk is, lábujjhegyen állva már néha-néha elérünk az Index címlapjáig, harapunk egy szeletet a TC heti adagjából, közös megelégedésünkre.

Jöttünk, láttunk, kicsit tán győztünk is, főleg kétségeinkkel szemben. Vártuk a reakciót, az olvasók visszajelzéseit, más – autókkal foglalkozó blogok – vélt vagy valós lökdösődését, de az együttműködést és a másik segítését, legalább egy link erejéig. Nem volt könnyű, a munka sosem az, a konkurencia pedig nem alszik, de azt hiszem a fenti szám tükrében bátran ki lehet jelenteni, hogy blogunknak van helye a kettes számrendszer vektorizált napja alatt, vállunk széles, csináltunk helyet magunknak.

Április 28-án lesz pontosan egy éve, hogy jelentkeztünk első posztunkkal és szinte napra pontosan ugyanekkor töltötte le valaki egymilliomodik alkalommal címlapunkat. Nagy átlagban napi 2755 alkalommal jelenünk meg az Önök monitorján, PDA-juk vagy mobiltelefonjuk kijelzőjén. Erre büszkék vagyunk, úgy érzem, joggal. Nem volt könnyű az elmúlt egy év, a teljesség igénye nélkül említeném meg névváltozásunkat, amivel eleget tettünk kiemelt partnerünk a Generali a Biztonságért Alapítvány kérésének bár ott motoszkált bennünk a kérdés, hogy vajon ezzel nem veszítünk-e túl sok olvasót, nem vádolnak-e meg minket üzleti megfontolásból elkövetett felhígulással. Szerencsére nem ez történt, hanem épp ellenkezőleg. Kötelezettségeinknek, a kényes egyensúly megőrzése mellett azóta is maradéktalanul eleget teszünk nem csak partnerünk felé, hanem olvasóink irányába is.

Mert ennek így kell lennie, így érezzük jónak és örülünk, hogy ezt így gondolja az is, aki most ezen a sorokat olvassa. Köszönjük. Köszönjük a rengeteg hozzászólást és észrevételt, köszönjük a kritikát és a dicsérő szavakat egyaránt, köszönjük a barátságot és támogatást, köszönjük az ellenségeskedést, ami erőt ad és nem utolsósorban köszönjük, hogy ismét letöltötte blogunkat.

Itt voltunk, itt vagyunk és leszünk. Egyre többen, egyre erősebben, keményen dolgozva, néha már véreres szemekkel, csonttá fagyott kézzel-lábbal, télen-nyáron. Szóban, képben, hangban. Önökért, magunkért.

Fogadják szeretettel erre az egy napra ismét a régi, bennünk komoly nosztalgát keltő Autóbuzik bőrt, holnap visszatér a hotrodunk.

Csak egyet kérünk szülinapunkra: mindenki, aki itt jár, kommenteljen egyet, és csak egyet ehhez a posthoz.

Köszönjük.