Olyan ez nekem, mintha a házikedvencek nyughelyén járnék.

Néha, amikor van egy percem két telefon között, rágyújtok, kisétálok, és nézelődök a bontóban.

Elképzelem, hogy ezek az autók valamikor valakinek igen sokat jelentettek.

Amikor az első gazda büszkén átvette a kulcsokat, felsőtestét soha nem látott módon düllesztve mosolygott kis családjára. Ápolgatták, féltették, tisztogatták, megkapott minden elképzelhető jót, amit egy gép álmodhat magának.

Néha-néha csak az autózás öröméért elmentek kirándulni. Előfordult, hogy meglátogatták a nagymamát, vagy elmentek Józsiék esküvőjére, vagy csak szimplán elvitték Gergelyiugornyára a Tibi papáékhoz, hogy lássák, milyen gyönyörű autójuk van.

Némelyikük világot is látott, megjárta Bécset, és hazafelé büszkén feszített a Gorenje doboza a tetőcsomagtartón.

Apuka izgatottan járta a város autósboltjait, hogy kardánboxot és kormányvédőt vegyen a Zsigába, mert rendes, felelős családfő enélkül ki sem mozdul otthonról.

Amikor a régi már végleg kehes lett, büszkén fizettek be az újra, márkahűség okán azonos márkára. Izgatottan várták ki a sorukat, és az egész család - plusz a szomszéd Sanyi, aki autószerelő, vagy legalábbis bütyköl otthon - kivonult a Merkúr-telepre, és ragyogó arccal, nem a legrövidebb úton utaztak hazáig.

Aztán ahogy a gyerekek nőttek, megkapták a régi családi autót, apu pedig - immár öntudatos fogyasztóként - begyalogolt a helyi szalonba. Egyszer mindenki lehet úr - kávé és cukorka mellett írta alá a szerződést az új, "nyugati" autóra.

Persze nem olyan hitvány utánzatra, mint a szomszéd Marika férje - aki aztán minden károgás ellenére pont ugyanolyan elégedett volt az autóval, pont ugyanannyi ideig, mint az "igazi" gazdája.

Aztán eljön a pillanat minden autó életében, amikor a családi tanács úgy dönt, Belzebub szekerének mennie kell. A nagymama öregek otthonába kerül.

Az autó piaci értéke lefelé, a ráfordítandó összeg felfelé törekszik. Kevés autónak adatik meg, hogy a két görbe metszéspontját túlélje. Belzebub szekerének mennie kell.

Persze kivétel mindig akad, a méhek társadalmában a dolgozók mindig végelgyengülésben, munka közben hullanak ki a sorból.

Máskor a beszerezhetetlenség reménytelensége (ez olyan szép volt, mintha egy VHK szám címe volna) idő előtt kényszeríti térdre a masinát.

Persze, végül is mindegy. Rendes autóbuzi számára mindenképp szomorú a történet - főleg, ha saját kedvencét látja így.