Néhány évvel ezelőtt, amikor érdeklődésem túlmutatott a veterános újságok forgatásán, elkezdtem kutakodni, hol lehetne őket élőben megnézni. Kis hazánkban is volt bőven látnivaló, de néhány rendezvény után azt a következtetést vontam le, hogy bármerre mentem, többnyire ugyanazokat a gépeket láttam, csak más helyszínen. Nézőként csak az első találkozások voltak izgalmasak, a többi már csak azoknak a szerencséseknek akik részt is vettek rajta.
Nem maradt más hátra, az internet adta lehetőségeket kihasználva próbáltam nívós nemzetközi eseményt keresni a környező országokban. A takarékosság jegyében északi szomszédaink programjaiban turkáltam, mikor is felvillant egy városnév: HORICE. Több oldalról is támadva a nevet , kiderült hogy egy olyan kisvárosról van szó amely igen régóta rendez utcai motorversenyeket. Felmérve a távolságot és az időpontot, rögzítettem az éves programjaim között, ami egyébként éppen pünkösd hétvégéjére esett.
462 km
A nagy létszám ellenére sem kellett foglalni szállást, mindig volt szabad bungaló.
Nagyon lassan közeledett a dátum, persze addigra már összegyűjtöttem mindenféle információt a környékről, szállásról és a versenyről. Nem mondhatom hogy közel van de egy korai indulással a nap nagyobbik felét magunkénak tudhatjuk a kiváló program reményében. Igen, itt a lényeg! Megéri korán kelni, A tények tudatában bizton állíthatom: az egyik legjobb program a "környéken". Az utazás a szlovák autópályát kivéve kellemesnek mondható, nekem aki még sosem járt a cseheknél, kimondottan érdekes, néha megdöbbentő a vidék. A városokon kevésbé, de a falukon nagyon érződik a régi idők "szoci" hangulata. Sebaj, megvan ennek a maga feelingje HORICÉ-ben is, jól megfér egymás mellett a teljesen lepusztult lakóház és a néhány napja átadott mobilszolgáltató hi-tech üzlete. A sportbolt polcain méterenként találni árut, vele szemben működő söröző modern asztalainál nem találni ülőhelyet. Ezek az erős kontrasztok még inkább színesítik azt a csodálatos környezetet ahol a pálya félig "belóg" a városba majd a fennmaradó pályaszakasz erdőkön és több száz kanyaron keresztül jut el a célig.
Hollandok a kicsikkel: Tatran és a Simson
Minden év júniusában "kipárnázzák" a ringet a lehető legnagyobb biztonság elérése érdekében, egyébként a rendezésről csak a legnagyobb elismerés mellett lehet beszélni. A helyi club (www.amkhorice.cz) szervezi már évek óta, mindenki teszi a dolgát nincs bratyi, komolyság van, veszélyes üzem a motorsport. Sokat elmond az elhivatottságról az a tény hogy évről évre ugyanazokat az embereket ismertem fel különböző feladatokat ellátó posztokon. Szombat délelőtti érkezés az ideális, és estig nézhetők az összes kategória edzései, természetesen a végén az autók is.
A keleti blokk gépei
Kemény verseny van senki nem kíméli a vasat, pedig néhány példány múzeumi darab. A versenyzők nagy része a közép korosztályból való vagy annál idősebb - de senkit ne tévesszen meg ez a tény, csak akkor lehet észre venni ha levette a sisakot. Megy a harc a másodpercekért, pedig ez a speciális pálya rendkívül veszélyes a rengeteg kanyar és a bukótér hiánya végett. Joker az egészben hogy a szállás a pálya közepén elhelyezkedő kempingben van ami egyben a depó is! Ott lehettünk fél Európát képviselő mezőnnyel egy "fedél" alatt, este együtt ittuk a Gambrinust és vigyorogva csaptuk az asztalhoz a Becherovka műanyag poharát.
A nagy ászok voltak többen
Kiváló zenés programot ígér a verseny előtti éjszaka, ami szerencsére semmiben sem hasonlítható össze egy hírhedt Ibizai German partyval. Verseny napjára érezhetően megnő a nézősereg a pálya körül, de még így sem kell keresni a helyet, sőt ha úgy tetszik akkor egy garázsból kialakított ideiglenes söröző "teraszáról" nézhető az esemény (kőkemény cseh rockbandát hallgatva).
A fő eseményt a különböző évjáratokban és kategóriákban induló motorok alkotják de a futamok végén jöhetnek az autók is. Többnyire a hazai mezőny képviselteti magát egy-két német versenyzővel kiegészítve, ezzel tökéletesen másolva a 70'-80'-as években zajlott versenyek képét, hangulatát. Viszont itt a fanatikusok lepik el a rajtrácsot, olyan finoman tuningolt Skodákat lehet itt látni hogy a márkához vonzódó idegennek csak néhány Krusovice után tisztul le a kép hogy mit is lát.
Seven és a Melkus
Egyszóval, láthatjuk itt élőben letűnt idők versenymotorjait amiből az oldalkocsisokkal együtt kb. 300 darab gyűlik össze minden évben, majd pedig kisebb darabszámban de a keleti blokkot képviselve 20-30 versenyautó gyűri egymást a Gustav Havel motorversenyzőről elnevezett pályán. Ha valaki szereti a régi járgányokat, sört és a precíz rendezést, ajánlom látogassanak el ide, nem fognak csalódni.
Skodák minden mennyiségben
Ez a retro festés gyönyörű, na meg a kerekek!
Ugye, Prokee!
Kettő volt egy maradt, a tempó megölte a kasztnit.
Beszóltak