Az erős autók szerelmeseit két, részben egymást fedő halmazba oszthatjuk fel aszerint, hogy a gépből előcsalogatható erőt milyen irányba konvertálják.

Az első csoport, nevezzük őket "idegeseknek", a teljesítményt és a nyomatékot sebességre váltják. A kétoldalt elsuhanó fák, tehenek, Marutik látványa inspirálja őket.

A második csoport ("nyugodtak") kedvenc mértékegysége a kilogramm, sőt, sokkal inkább a tonna. Ők kevésbé sietnek, ám az előzőkhöz képest legalább egy nagyságrenddel nagyobb tömeget mozgatnak, az öröm forrásaként a soktonnás vastömegek gördítése szolgál.

Zoli az utóbbi halmazhoz tartozik. Nagyvasakat gyűjt - és itt a szó nem holmi néhánytonnás Ford Broncot, vagy pihekönnyű Chevrolet Suburbant jelent. Zoli azokat az autókat kedveli, amelyek láttára a magamfajta autóbuziból az első tíz percben csak a "B+, vas!" jön ki.

Nos, néhány héttel ezelőtt szerencsénk volt megcsodálni, sőt alaposan megcsócsálni Zoli gyűjteményének egy részét.

Balázs hívott fel egy teljesen jelentéktelen délelőttön azzal, hogy egy egészen addig hasonlóan jelentéktelennek igérkező szombaton egy kisebb baráti kör összedobja privát autóparkját, és megszemlélik egymás verdáját. Ha nem is zártkörű, de nem nagyon hirdetett buli lesz, mindenki visz két-három barátot magával, és ennyi.

Igen nagy szerencsémre beleestem az ő oldalágán szívesen látott két-három emberbe, magam mellé rántva kedvesemet és Tomnemtomot. Sok konkrétum nem hangzott el, de Balázsról tudtam, hogy hobbija a trélerezés, bármit, bárhonnan, bárhová, lehetőség szerint éjjel, és max 30-40-nel. Szó volt még arról, hogy ezek ilyen nagy autók lesznek, tudod ! Néhány apró sztori elhangzott már tankokról, büdös nagy teherautókról is. Így aztán nem tétováztam, ha létezik telefonban csillogó szem, akkor a hívó fél ezt sikeresen szemléltette. Gondoltam, ha ő megy, érdekli, mi sem csalódunk, mégsem lesz olyan jelentéktelen az a szombat.

Július negyedikén Trampra szálltunk, és elindultunk a vázlatosan megadott helyszínre.

Körülbelül tudtuk hová kell menni, gondoltuk, ott aztán majd lesz valamiféle égi jel, ami alapján megtaláljuk a vasakat.

Volt. A körforgalomhoz érve lassítottam, balra néztem, és megadtam a kötelező (és erősen ajánlott) elsőbbséget az onnan érkező FUG-nak. (UPDATE: BTR-40 PB) (UPDATE: BRDM-2)

Aztán már csak két kanyar, és a látómezőbe beúsznak a vasak. A fokozatosság elvét tartva, hogy retinánk alkalmazkodni tudjon, először egy Praga Vetrieszka, majd egy Zil 130 tűnik fel, mindkettő kitűnő állapotban.

Szépen odacsorgunk, oprendszer lefagy, állunk keresztben, járó motorral az árkon átívelő hídszerűség előtt, keresztben. Ámulunk. Még jó, hogy egyik dromedár sem akar épp kiállni, bajban lennénk. Mellékesen megáll mellettünk a szembejövő, közli, hogy neki is van egy Trampja, mosolyog, elköszön.

Ráébredek, hogy le kellene parkolni. Beállunk az út túloldalán a parkolóba, közben megjelenik egy szimpatikus figura, aki arra bíztat, guruljunk be, passzol az a Tramp is ide. Hát, rajtam ne múljon. Befordulok, keresem a helyem - természetesen a FUG (BTR-40 PB) (BRDM-2) mellé csapódunk. Mi, harcjárművek, tartsunk össze ! :)

Kikászálódunk, próbáljuk felvenni a fordulatot. Körülöttünk a Diósgyőri Kohászati Művek teljes egyhavi termelése. Feltűnik a Maz vontató a sor végén, mellette eltörpül a Kraz. Még jó, hogy itt kezdünk.

Tündérem felkiált: "De éééédes, ennek olyan Albert-arca van!" No igen, Albert egy plüssmackó, kicsi szem, buta arc, tényleg hasonlít. Ellenben Albert egy szaloncukrot sem tudna arrébbrugdosni, a Maz viszont 68000 kg vontatható tömeggel birkózik meg könnyedén.

Jaaaa, AHHOZ KÉPEST nem is olyan nagy.

MAZ-537G

Gyártó vállalat: Minszki Autógyár
Össz. gördülő tömeg: 90 300 kg
Menetkész saját tömeg: 22 300 kg
Vontatható tömeg: 68 000 kg
Hosszúság: 8960 mm
Szélesség: 2885 mm
Magasság (terhelt/terheletlen): 2880 / 3100 mm
Nyomtávolság: 2200mm
Tengelytávok: 1700mm / 3200 mm / 1700 mm
Fordulókör: 15.5 m
(hoppá, Mercedes Sprinter hosszú tengelytávval: 14.8m!)
Max. sebessége: 60 km/h
Üzemanyagfogyasztás: 125l/100km
Gázlóképesség: 1m, felkészítés után 1.3m
Motor: V12, négyütemű, gyorsjárású, közvetlen befecskendezős dízel
Össz. lökettérfogat: 38.8 l
Névleges teljesítmény: 386 kW / 525 LE
Max. forgatónyomaték: 2250 Nm

Aztán nézelődünk. Kraz ponyvával. Ural 375 ponyvával. Ural 375, mint kompletten felszerelt szervízkocsi. Később Balázstól megtudjuk, hogy egy motorkiemelő daru is tartozik hozzá, de azt ideiglenesen leszedték az elejéről, mert némi holtteret állít elő.

Megyünk tovább. Zil 157, Zil 131, Gaz 69, Gaz 67. A Trampot bejjebb invitáló szimpatikus figura többször figyelmeztet: megfogdosni, beülni nem csak szabad, kötelező is. Azért csak módjával élünk a lehetőséggel, a Gaz 57-be is csak be-be nyúlkálunk, konstatálom, a műszerfal kissé kopogós anyagból készült.

GAZ-69AM és M

Gyártó: Gorkiji Autógyár
Kerékképlet: 4x4
Saját tömeg: 1525 kg
Szállítható tömeg: 650 kg
Hosszúság: 3850 mm
Szélesség: 1850 mm
Magasság: 2030 mm
Legnagyobb sebessége: 130 km/h
Motor: Négyütemű, benzines, vízhűtéses, karburátoros, soros, négyhengeres
Hengerűrtartalom: 2430 cm3

Érintőre vesszük még a Zil 130-ast, gyerekkorom irigyelt sztárját. Megtapogatjuk a Pragát is (V3S, azaz Vetreszka). Megtudjuk, hogy egy ilyen daru munkaintenzitás-csoportja kettes. Hát, ha sokáig nézegetem, én konkrétan elalélok, mint egy jólnevelt hercegkisasszony, ha a lovag paripája erektál. Veszélyes munkahelyre tehát nem megyek.

Többszörös lelki ejakuláció után fordulunk 180 fokot, és irány a másik sor. A fokozatosságot itt sem tartjuk, nyitunk a rikító piros Ikarus tűzoltóautóval. Igazi klasszikus, ha Csorváson nevelkedtem volna, most bizonyára tűzoltó lennék, már csak ezért is.

Megdöbbentően hatvanas évek. A jól ismert Csepel D344 alvázára építették a bódét az Ikarusnál, jórészt műanyagból. Legjellegzetesebb formai eleme a buszos örökség, a ráncajtó mindkét oldalon.

Soros, 95 lóerős dízelmotor hajtja, 8.7 tonna a maximális össztömege, beleértve a szállítható 8 személyt (+ sofőr) és a putonyba tölthető 2000 liter vizet. Természetesen négykerékhajtással rendelkezik, no meg felezővel és öt sebességfokozattal.

A műszerfal és a vezetőállás tervezésekor sajnos az ergonómia szót még nem ismerték, a kapcsolók, karok, pedálok igen átláthatatlan rendszer szerint kerültek egymás mellé. Olyan benyomást kelt az egész, mintha a raktáros egy orrára borított fülkében minden apróságot beszórt volna az ablakon, aztán mindent odaragasztottak, ahová éppen esett. A kézifékkar például pont a gázpedálra.

Az Ikarus mellé, hátunk mögé közben megérkezik egy VW Iltis. Képzeljetek egy egy VW Kübelt, amit öltönyben, nyakkendőben terveztek, hasonló öltözetű használatra.

1.8 benzines motor, másfél tonna, 75LE, összkerék, mi kell még ? Természetesen komplett életútja dokumentált, a Bundeswehr Y-227474 rendszámának boldog és büszke hordozója volt, mielőtt Magyarországra került.

Egykori méteres gázlómélységét ma is tudná - egyetlen korlátja a hiányzó, és speciális csatlakozója miatt szinte beszerezhetetlen kábelköteg az osztófej és a gyújtáselektronika közé. Gazdája azért rajta van az ügyön, drukkolunk neki.

Aztán lassan továbbcsusszantunk. Körbejártuk a megérkezéskor mozgásban látott FUG-ot (BTR-40 PB-t) (BRDM-2-t). Felderítő Úszó Gépjármű ugye, meg persze MIR is, mint Magyar Ipar Remeke. Csodaszép, gyönyörű állapotban, dugnám, na ! :)

Természetetesen a belsőt is meg kellett kóstoljuk. Bemászni nem mertünk a határozott bíztatás ellenére sem, de azért a nyitott fedélen keresztül megkóstoltuk a belteret. Kiderült, hogy a mókásnak tűnő tükrös periszkópokkal TÉNYLEG ki lehet látni, nem is rosszul.

A FUG (BTR-40 PB) (BRDM-2) közelében parkolt személyes kedvencünk, az SzPR-1, azaz eredeti nevén GT-MU. Páncélozott  lánctalpas szállítójárműként látta meg a napvilágot. Elődje a GAZ-71 GT-Sz, amely a szibériai területek közlekedését szolgálta. A GT-MU már páncélzatot is kapott, valamint a különböző speciális feladatokra más és más kialakítást.

SzPR-1

Hordozó jármű: GT-MU
Gyártó vállalat: Gorkij Autógyár
Hajtás: lánctalp
Saját tömeg: 3800kg
Szállítható tömeg: 1000kg
Vontatható tömeg: 2000kg
Legnagyobb sebesség úton: 60km/h
Legnagyobb sebesség vízen: 6km/h
Motor: négyütemű, benzines, 4250 cm3-es V8
Maximális teljesítmény: 115LE

Az SzPR-1 nevezetesen rádiózavaró jármű, amellyel a rádiótávirányítású tüzérségi lövedékek a célbajutás előtt begyújthatóak. Ez roppant izgalmasan hangzik - ám csak addig, amíg bele nem gondolunk, hogy a dobozt egy vérbeli orosz V8 hajtja.

Íme, egy kis kóstoló. Vigyázat, nyomokban Csepelt, Mazt és Iltist tartalmazhat !

Valahol itt kezdtem magam úgy érezni, mint egy búgócsiga. Egy csokitól ragadó kezű kisgyerek felpörgetett, és jóideig eltart ez a lendület. A böbögő V8 és a lánctalpcsikorgás után már csak "uuuuuuhhh", "ááááááá", "eeeeeeee", "mmmmmmm" és ehhez hasonló szakkifejezésekkel kommunikáltunk. A perdület nem csak hazáig tartott ki, még most is megvan a percenkénti néhány fordulat. Most például, ahogy a magamban csak Vogyítyel és Vogyítyelnyica járműveiről kellene írnom, nem jönnek elő a megfelelő szavak. Nagyjából a "B+" és a "Úúúúúúúúgecccc, valamint a talán ennél is szemléletesebb "ooohhhh" jutnak eszembe. Korrekt, hibátlan, fényes, a hozzá tartozó kiegészítőkkel és ruházattal. Besz*rás.

A Csepelek klasszikusokként hozták a hangulatot, hiányoztak volna, ha nincsenek jelen.

Aztán beljebb, a gulyáságyú körül boldog, békés és barátságos emberek, hatástalanított és eleve bemutatóra készített harcászati eszközök, egy restaurálás alatt álló Ural, egy carstylingos szépségű Kama3 motor állványon - elmesélhetetlen. Ha egyszer meghalok, ide temessetek.

Nem tudok többet hozzátenni, csodálatos nap volt, köszönjük. Alant pedig az összes elkövetett fotónk - szemezgessetek, van még mit nézni.