Motorra ültem és világgámentem. Családnak egy ígéret, egy óra múlva itt vagyok. Hát nem! Ez nem jött össze. Utána otthon kikaptam, jogos volt! (Van két kicsi lányom, akik nagyon féltenek így már érthető ugye.) De hogy miért nem értem haza? Olvassátok, elmesélem.

Székesfehérvár mellett lakom, és sokszor motorozom a Velencei-tó körül, kicsit unom is. Ezért kerestem kicsit hasonló dimbes-dombos útvonalat, melynek végén a cél Papkeszi lett, Feketenap barátom lakhelye. Kicsit beszélgettünk, megnéztem épülő szépülő házukat gyorsan, aztán indultam, volna.
Az öreg Jawa, 6 éves, kevés használat miatt nem éppen combos akkumulátora megadta magát. A hiba persze emberi ok, rajta hagytam a gyújtást. Vezetékkeresés, autó akksiról bikázás, motorom első rúgásra indul, de én még mindig nem! Ez bizony defekt – mondja Feketenap. Jaj. De szerencsére lassú defekt, így van remény hazaérni. 12 Voltos kiskompresszor előkerül, teszi dolgát, nyomás helyreáll. De meddig? Gyors elköszönés, újra bikázás, indulás a legközelebbi kútra, ahol újra nyomást korrigálok.

Várpalota fölötti benzinkúton, biztos, ami biztos 3,5 barra emelem a nyomást, hogy hazáig kitartson. Székesfehérvár előtt azért ellenőrzöm, még van 2,5! Kicsit még engedek bele, azután gyí, haza. Sötétedik, mire haza érek. Még Várpalotáról telefonáltam mi van. Megnyugodnak a szeretteim, de szólhattam volna előbb is, nem csak két óra után, ha már csak egy óra csavargást ígértem. Bocsánat.

A defektjavítást a következő hétvégére halasztottam. Kölcsönöztem két, békebeli gumiszerelő vasat. Na de hogy jön ki a hátsó kerék? Féltem bizony, ilyet még nem csináltam. De szerencsére egyszerű dolog. Tengelyvég anya levesz, tengely kihúz, távtartó kivesz, kerék oldalra csúsztat, aztán kerék lepottyan. Na eddig megvolnánk. Biciklikereket szereltem már jó párszor, de ez egy kicsit más. Sokkal masszívabb a gumi, de a technológia azonos. Szerencsére a rutin és az erő, némi óvatossággal, győzött. Mikor a belsőt kivettem, felpumpáltam és kiderült nincs lyuk, csak egy régi folt ragasztása engedett el. Folt levesz, ragasztó lekapar, másik folt felragaszt, ez rendben.

Belső és a folt

A felni belső pereme, sajnos rozsdált kicsit, így hát nekiálltam lecsiszolni. A csiszolás után, matt fekete spray-vel festem le a felni belső felét. Kicsit jobb, bár ez azért nem restaurálás. Ha már lent volt a kerék, hát a dobfék felületét is kipucoltam, a féktisztító spray jó dolog.

Féktisztító a te barátod!

A fékdobot is megcsiszoltam, majd a fékpofákat is.

A kerék helye, fékpofák megcsiszolva

A külső gumi belső felületét végigsimítottam, nincs-e mégis valami kis szög, ami kívülről nem volt látható. Nem volt, csak a gumiport porszívóztam ki belőle. A belsőt behintőporoztam, aztán szépen összeraktam a kereket, majd visszaszereltem a helyére. Végezetül beállítottam a fékeket, elöl, hátul. Most már jobban harapnak. Jóleső elégedettséggel néztem a motorom, és örültem, a kétkezi munka sikerének.

Apamackó Jawa motorja olyan jó karban van, hogy na. Telefonon bejelentkezett, mikor még nem ért ide, de már a környéken volt. Én autóval kigurultam a közeli benzinkúthoz, hogy ne tévedjen el. Megálltam az út szélén, eléggé nem észrevehetetlen autómmal, majd vártam. Kisvártatva feltűnt egy café racer-szerű jelenség, majd szépen elhúzott mellettem. Én gyorsan indítotam, egyes, padló, mentem utána, ahogy a csövön kifért, de alig bírtam utolérni. Végül észrevett a tükörben és intett, hogy ne erőlködjek tovább.

Nekem is volt "háromötvenes" Jawa-m, és éppen ezért rettentően örültem, hogy egy ilyen szép példánnyal találkozhattam. Bár sajnáltam, hogy csak a szemeimet legeltethettem az ismerős, szép idomain ennek a szocreál naked bike-nak. Próbakörre nem is kérdeztem rá, nem akartam tovább feszíteni a húrt. Talán majd az Autófília ezutánra betervezett Balaton kerülő segédmotoros túrája során összehozzuk valahogy.

feketenap