Bizonyára mindenki találkozott már a jelenséggel - hűvösebb nedvesebb időben -, hogy amikor behuppant a kocsiba, annak ablakai veszettül párásodni kezdtek. Ha hirtelen többen is beülnek, ne adj’ isten bőrig ázva, akkor meg aztán pláne.

A folyamat egyszerű. Hirtelen megnő a páratartalom a zárt térben és a nedvesség a hideg szélvédőkön apró cseppecskékben lecsapódik, így alkotva átláthatatlan réteget. Hasonló műveleti sorrend van kora hajnali vízparti fedett pályás diszkó parkolós hancúr-partyk esetében is.

Általában ezt a réteget pikk-pakk lefúvathatjuk a kocsi szellőző rendszerével. Külső levegő, nagy fordulat. A klíma használatával meggyorsíthatjuk a tisztulást, hiszen abból szárazabb levegő érkezik, ezáltal még hatékonyabban szedi le a párát.

Ha azonban ez sem segít, akkor valószínűsíthetjük, hogy a pollenszűrő el van tömődve, esetleg vizet is kapott egy elzáródott kivezető nyílás jóvoltából. Ellenőrizzük, ha kell cseréljük/tisztítsuk.

Kicsit körbenéztem, hogy milyen trükkök-praktikák keringenek a hálón, és meg kell mondjam nem sok mindent találtam. Tulajdonképpen két megoldással találkoztam, mindkettő hasonló elven működik. Az első a klasszikus páramentesítő spray. Ez tulajdonképpen egy vékony filmréteget hoz létre az ablakon, így a víz nem tud cseppekben kicsapódni, hanem egyenletesen terül el, nem korlátozva így a kilátást. Ezzel a módszerrel célszerű, csak a fontosabb felületeket kezelni, hogy azért létrejöhessen kicsapódás a többi üvegfelületen is és ne a kocsi többi – vízre érzékenyebb – felületén történjen meg az.
A másik megoldás ugyanennek a „low cost” változata. Több helyen is olvastam, hogy van aki folyékony szappannal keni be az ablakokat. Hááát... a fent említett tóparti felállás esetleges végkifejletére hajaz az ötlet... gusztus dolga.

Persze ott vannak a minden téren méltán népszerű tunnninngban rejlő lehetőségek is...

Optika, és hasznosság a'la Űrgammák

A két megoldásban közös, hogy egyik sem távolítja el direktben a párát, csak a lecsapódás módját befolyásolja. Nyilván nem lehet egy kasztniba Dűne szerű nedvességcsapdákat beépíteni, és igen nehéz olyan keresztmetszetű szellőzőket is kialakítani, amik pillanatok alatt képesek lecserélni a komplett utastér légterét. Azt kabriónak hívnák.

Szóval a pára valamilyen szinten bent marad.

A helyzetet tovább ronthatja, ha van sérült gumi kéderünk az ajtóknál, esetleg a kocsi többi eleménél is jobban be tud szivárogni a hajnali pára az utastérbe. A non-plusz ultra ha a reggeli hidegben belülről rá is fagy az üvegre. Ennek mondjuk előnye is van. Nagyobb mennyiségben egy kaparással a kasztnin kívülre helyezhető egységnyi mennyiségű víz.

Na, hogy miért is kezdtem bele ebbe a pára dologba?

Magam is küzdök a pára kérdésével. A szélvédővel, és az oldalsó ablakokkal nem szokott gondom lenni, ellenben a – kombi kialakításból adódóan – nagy méretű hátsó-oldalsó felületekkel gondban vagyok.

(Igazság szerint 2 főnél nagyobb létszám esetén a hátsó sor is nekiáll homályosodni.) Oda nehézkes lenne megfelelő mennyiségű száraz levegőt eljuttatni, és az amúgy meglehetősen nagy légtérből elég sok nedvesség vándorol hátra.
Jelenleg klíma nincs a kocsiban, így korlátozott a szárításra használható teljesítmény is.

Ekkor jött a tipp…

...amit egy kávézóban üldögélve olvasgatás közben kaptam egy - amúgy siralmas – téli tippeket tartalmazó autós magazinból. A TV reklámokból ismerős ugyebár a párás lakások megmentője, a lepukkant vizesedő falú lakásból egy suhintással fittness-wellnes-lakóparki garzont varázsoló csodaszer, a nedvességet korlátlan mennyiségben önmagába szippantó kézi készülék.

Hajtott a kíváncsiság, meg az hogy nem készültem el a zárt garázzsal viszont hetente kétszer hajnalban indulok vidékre. Ráadásul a falucska ahová költöztünk egy kis völgyben fekszik, a völgy aljában patakkal, így eléggé nedves a klíma az átlagoshoz képest.
Nem vacilláltam sokat, mérlegeltem az esetleges bukta mértékét, és beruháztam az akciós áron 2200 Ft-ért vesztegetett termékre.

Maga az installáció, nem igényelt különösebb rákészülést.

Fél perc alatt elvégeztem a dobozon megjelölt teendőket, majd bepozícionáltam a készüléket az első ülések közti karfára, ...

Kinyitjuk.

Kivesszük.

Betesszük.

Elhelyezzük.

...és vártam...

Az eredmény:

1. Teszt nap

A kocsi az udvaron állt. Reggeli pára volt, jól rá is fagyott kívülről. Hárman utaztunk, a gyári rendszer kitűnően elboldogult a feladattal. Mint a mellékelt ábra mutatja, ennyire futotta Mr. H2O-nak.
A dobozba nem gyűlt víz.

2. Teszt nap

Direkt beálltam az autóval a félkész garázsba. Mivel a szellőzés még nincs megoldva, hajnalra tud nedves lenni az „odúban”. Ez azért érdekes, mert történt már ilyen, hogy beálltam, de mint azt egy korábbi poszt kommentjei közt többen jósolták, valóban nedves hely – egyelőre. A kormány fogása is nedves tapintása volt induláskor, így bizton állíthatjuk, hogy „bekúszik” a pára a kocsiba. Azóta kint állok, remélve, hogy az kevésbé káros. Tehát direkt beálltam, hátha lesz szemmel látható jele az eredményes működésnek, némi lecsapódott víz formájában.

3. Teszt nap

Látható jele nem volt a működésnek a doboz víztartályában, magyarán üres volt. Ennek ellenére nem tapasztaltam a korábbi nyirkos tapintást a műbőr felületeken.

Elmondhatjuk hát, hogy az eszköz működik. A víztartályban valószínűleg azért nem gyűlt víz, mert a töltetet egy minimum 60 légköbméteres vizesedő lakószobára tervezték, nem egy gépkocsira.

Hölgyeim és Uraim! 

Működik.