Bajban vagyunk.
Egy hét múlva indulnunk kell Balatonlellére, az Ágyúgolyófutamra. A benevezett "versenyautó", a Fiat-motoros Tramp azonban jelenleg a garázsban áll, alaposan szétbontva. A motor például az autó elejétől nagyjából egy méterre pihen.
Na jó, a motornak tulajdonképpen semmi baja, a váltónak azonban annál inkább. Múlt vasárnap az alsóörsi Nagy Nyári Találkozóról jöttünk hazafelé, alaposan megpakolva, a horgon a nagyjából 500kg-ot nyomó Camptouristtal. Egyszer csak valami koppant, másvalami kattant, aztán nem nagyon akarta venni a sebességet. Szerencsére már Tárnoknál jártunk, így kímélő üzemmódba kapcsoltunk, és nyugisan csorogtunk Százhalombatta felé. Ez azonban nem volt elég, egy roppanás után néha-néha úgy tűnt, mintha valami a fogak közé szorult volna. Persze, egyetlen dolog szorulhat a fogak közé - egy másik fog, aki elindult világot látni...
Az autó szerencsére hazament, betoltuk a garázsba. Gondolkodtunk egy ideig, hogyan tovább, de a verseny lefújása nem merült fel. A leggyorsabb megoldásnak egy egyszerű váltócsere tűnt, hiszen a Fiat-motor egy eredeti kétütemű Trabant-váltót teker. Az egyetlen különbség a lehegesztett szabadonfutó.
Szükség volt tehát - legalább - egy csereváltóra. A "szerkesztőségi" autóbuzi-levlistán felmerült, hogy egy villámposztban az olvasóktól próbáljunk felnit váltót szerezni, de aztán eszembe jutott, hogy ennél némileg felkészültebben neveztünk a versenyre. Így hétfőn előástam és kívülről alaposan lemostam két váltót. A terv az volt, hogy az egyiket szétnyitom, és a rossz váltóból - ha lehet - átteszem a fixált szabadonfutós nyelestengelyt. Ha valamiért nem sikerülne, akkor pedig mehet be a másik, szabadonfutóval.
Kedden este Tomnemtommal lebontottuk az autó elejét. Sosem néztem még meg közelről a Tramp lökhárítóját, most végre volt alkalmam erre is. Mit mondjak, lényegesen masszívabb a klasszikus lökösnél - hihető az az általunk is többször bemutatott legenda, hogy a csőlökhárítónál fogva könnyen arrébb rakható az elakadt autó.
A motor kiemelésénél volt egy kis fejvakarás, a hely ugyanis igen kevés. A kuplungot még a helyén lévő motornál kellett kiszerelni, addig ugyanis nem fért ki a blokk. Izgalmas lesz összerakni - szerencsére a központosítás a speciálisan kiemelt szerkezet miatt nem lesz nehéz. Mellesleg a szívátültetés miatt a bölcső és a bakok alaposan át vannak alakítva. Az egész hóbelevanc előrébb ül néhány centivel, hogy a kipufogó elférjen a laprugóköteg előtt. Ettől a féltengelyek egész más szögben állnak, gyakran gondot okozva ezzel a nem teljesen pontos átépítéseknél.
A motor és a váltó találkozásánál lévő közdarab is érdekes elem. A keresztül-kasul futó csavarok, amelyek a váltót, a motort és az önindítót fogják össze, elég viccesen festenek. Életem első Fiat-motoros Trabantján izgalmas feladat volt megtalálni az összes kötőelemet...
Tíz óra körül kint volt a motor, szokás szerint be is fejeztük aznapra - valahogy mindkettőnknek ez a lélektani határ. Ezután már standby módba kapcsolunk, felesleges tovább dolgozni, ha nem muszáj. Kicsit rendet raktunk, előszedtük a csereváltókat, aztán mentünk aludni.
Szerdán már egyedül folytattam. Igen hamar kiderült, hogy a váltó hátsó bakjáról elveszett az anya - ez lehetett a koppanó hang. A bakra fektetett derékszögű lemez felemelkedett - ez meg a kattanás. A motor-váltó egység elmozdult, megtekeredett és befeszült, ettől lett nehéz a sebességváltás. Persze ha már eddig bontottunk, nem értem be az újbóli rögzítéssel, mert azt gyanítottam, lesz itt más gond is. A leeresztőcsavart kiszedve be is bizonyosodott, hogy nem tévedtem.
Igen, az a két kis prücni nem olajhab. Sajnos kőkemény acélmorzsa, ketten együtt egy testesebb katicabogarat tesznek ki. Ha pedig a váltóban valahol felesleges anyag van, akkor másvalahol anyaghiánynak kell lennie.
Némi takarítás után a megmunkált felületet megvizsgálva egyértelmű volt, hogy fogdarabokat találtam. A váltót felnyitva a nyelestengelyen és a csoportkerék-tengelyen nem volt sérülés. A diffi külső fogazásán sem, tehát valószínűleg a bolygókerekekből hiányzik ez-az. Sebaj, van másik. Csereváltó felnyitva, alapos takarítás, és kezdődhet az összeszerelés (egy kis közjáték után...)
Megjegyzem, az apró alkatrészek tisztogatása a legjobb időtöltés ilyenkor. Egyrészt, mert jó látni, ahogy a húsz-harminc év mocska távozik, másrészt pedig ilyen remek Easter Egg-eket lehet találni, mint mondjuk a Trabant-embléma a csoportkerék-tengely végénél lévő záródugó belsejében.
Letakarítottam tehát mindent, és a váltó alsó házába szép lassan belefektettem a diffit, a csoportkerék-tengelyt, aztán a nyelestengelyt, mindet egyesével, aztán együtt is megforgatva. Szépen teker, nem reszel, nem akad, mehet össze.
Helyükre a végdugók, rá a felső ház, kapcsolóvillák szépen beigazítva. Újabb próba, szépen forog. Felső rész le, zárófelület beken, újra össze, mehetnek a csavarok. Érintőre lehúzva, még egy próba, még mindig ok, nem feszül, nem szorul, jöhet az összehúzás, majd a peremeken kiszorult tömítőpaszta letörölgetése.
Az összeszerelt váltón újabb próba - a nyelestengelyt elforgatva háromnegyed fordulat után egy határozott koppanással megáll. Ó, fakk!
Szétszedtem, kipróbáltam, működik. Összeraktam, megáll. Újra szét, belefektettem a ház felső felébe, ott is jó. Összeraktam, megint nem...
Na itt lett ismét tíz óra. Otthagytam, rohaggyonmeg! Most inkább megnézzük Nyíregyházát és a KGST Partyt. Sajnos nem Tramppal. Vasárnap hazajövünk, és ismét nekifekszem.
De hogy leszünk kész az Ágyúgolyófutamra???
Beszóltak