...időnként mindenkinek.

Még akkor is, ha az idő szorít, és mihamarabb életre kellene lehelni az autót.

A péntek csütörtök esti váltójavítás azzal ért véget, hogy fáradtan, morcosan próbáltam meg rájönni, miért áll meg határozott koppanással a váltó nyelestengelye.

Ide raktam, oda raktam, szétszedtem, összeszereltem, de nem. Hagytam hát az egészet, és leballagtunk Nyíregyházára. A terv az volt, hogy vasárnap este nyugodtan, pihenten térek vissza.

Némi műsorváltozás okán végül szombat reggel nyitottam ki a garázsajtót. Mivel a féktisztító már régen kiszellőzött, bátran gyújtottam rá, kezembe kaptam a szétnyitott régi váltó alsó házát, és alaposan átnéztem. Mivel semmi különbséget nem találtam a másikhoz képest, lecseréltem a felsőre, és azt is megvizsgáltam.

És meglett.

Az ott a hátrameneti fogaskerék tengelye, amit egy M6-os csavar rögzít. Tetszik látni a fején azt a kis folytonossági hiányt?

Na, én nem láttam, legalábbis szombat reggelig. Főleg, hogy nem volt eltakarítva, így nem is volt feltűnő. A házba fektetett tengely pedig kényelmesen elforgott felette, abszolút nem látszott, hogy lehúzva a nem túl szépen (=garázsparaszt módon) hegesztett szabadonfutó varratai bele fognak érni a csavarba. OK, közel volt, de azért annyira nem, hogy gyanakodjak...

Így hát elő az "új" váltót, néhányszor megtekergettem a nyelestengelyt, hadd koppanjon rendesen. Aztán szétnyit, és láss csodát: ott a nyom a csavar fején...

Innentől már egyszerű volt a feladat. A csavar fejét fazonra igazítottam, és összeszereltem az egészet. Az autó a garázsban állva várja a versenyt, azt hiszem, már csak két indexet hagytam ma estére.

Holnap mindenesetre begurulok vele dolgozni, meglátjuk, hogyan sikerült. :)