Szigetszentmiklós Lakihegy közötti egyenes útszakaszon áll ez a kedves álrendőr tábla. Pár méterrel előtte van egy 60-as tábla. A rendőrbácsit megrongálták, esetleg elütötték, netán ellopták szegényt a szolgálatból, vagy őrhelyéről jogtalanul távozott tán, nem tudom, de nemrég eltűnt. Most visszakerült, és ennek örömére valaki egy figyelmeztető papírt ragasztott ki rá.

Jót mosolyogtam és le fotóztam is, parancsoljatok íme:

Már minden autós portálon feltűntek a Nissan torzszülöttjének legújabb gyöngyszemének fotói. Apró részletek, finom homályok. Hölgyeim és Uraim, íme teljes szépségében a Nissan Quazana/Juke.

Reméljük(?) nem photoshop!

Rágódjanak rajta. A szusi sem szép, de van amelyik finom…

Ugyan bizonyos kultúrkörökben elcsépelt téma, de ma kiborították nálam a bilit. Békésen indult a reggel. Szép csöndben kikászálódtam a párom mellől, hajnal volt, sötét és néma csend. Kibotorkáltam a konyhába, tettem fát a kályhába, feldobtam egy jó teára való vizet melegedni. Magamhoz tértem a tus alatt, összeszedelőzködtem, beröffentettem a Mazdát, és miközben a PASO szólt a hangszórókból, kaján vigyorral gondoltam arra, hogy mennyire klassz nekem hogy nem Budapestre pottyantott a gólya. (Igazából oda, de már a 80-as években is forradalmár voltam, úgyhogy migráltam a „Nagy Koszból”)

Meg is ragadnám az alkalmat, hogy küldjek egy nótát pesti barátaimnak. Amikor még nem nyomta orrba-szájba az mr2, akkor volt egy tervem, hogy Rocko fehér ruciban tekeregve a BKV valamely viszonylatának korlátjain elplaybackelhetné karácsonyra, de azt mondta nem.

Budapest

Szóval szépen faltuk a kilométereket. Gusztustalan egy idő volt ugyan, de konokul haladtam előre. Szépen feltöltöttem hát magam a jó öreg 6-os útra, adtam egy nagyobb gázt és belefúrtam a ködbe, és akkor…

…egyszer csak ott termett az a világtalan, fogalmatlan, büdös bunkó. Értem én hogy nagy a köd. Értem én hogy van aki rosszul lát benne. Értem én hogy retteg attól, hogy egy kamion honnan-honnan nem megjelenik a semmiből és eltiporja mert nem látszik.

Lassan kezdi túltenni magát a magyar sofőrök evolúciója azon a szinten, amikor éjjel nappal ködlámpával közlekedtek, mert az menő, vagy raj, mittomén. Elérkezünk lassan egy olyan törzsfejlődési szakaszhoz amikor lassan felismerik hogy mire is jó a kőbalta – vagy nem. Megpróbálnék akkor segíteni. A ködlámpa arra való, hogy külterületen, korlátozott látási viszonyok között lássunk, illetve a hátulról érkezőknek idejében tudtára adjuk jelenlétünket. Namost! Ha szerencsétlen paraszt fényszórói már jól láthatóak a visszapillantó tükörben - Igen, azok a fülek kétoldalt, meg a wunderbaum tartó – akkor biztosak lehetünk benne, hogy kőkorszaki fajtársunk receptorai már érzékelték szekerünk záró fényeit. A helyes eljárás ilyenkor az adott egység üzemének megszakítása. (aka. kapcsold ki a hátsó ködfényt baszod!)

Így megkímélhetjük fajtársunk szeme világát a tartós terhelés miatti zavarjelektől, és biztonságosan folytathatja útját az a szerencsétlen ördög.

Ez lenne egy tökéletes világ. E helyett mi történt? Megérkeztem jelentős – mintegy 40 km/h-s – sebesség különbséggel delikvensünk mögé, aki a köd és a távolság megszűnése ellenér sem volt hajlandó kikapcsolni a – hátul dupla – záró fényét. Igyekeztem fénykürtözéssel felhívni figyelmét a tarthatatlan állapotokra, hiszen a pont szemmagasságban elhelyezkedő lámpái a szemerkélő esőben tökéletesen kioltották a kilátást, így előzni sem tudtam. Emberünk valószínűleg teljesen értetlenül állhatott a mögötte villogó másik autó rejtélye előtt. Amikor végre lehetőségem nyílt egy emelkedősávos szerpentinen az előzésre akkor elpattant. Elé vágtam és bekapcsoltam a ködlámpát. Erre mit csinál? Villog. De a sajátját le nem kapcsolja…

…és ne higgyétek hogy Ő volt az egyetlen.

NOTE: Ugyan ez áll az első lámpákra is. A legtöbb kocsiban ezek külön kapcsolhatóak, használjuk, mert nem csak mást, de magunkat is bajba sodorhatjuk. Gondoljunk erre. 

Évek óta gyűjtöm az év egyik legnagyobb veterános eseményének (Goodwood, Festival of Speed) összefoglaló videóit, minden perce szinte felfoghatatlan és kellemesen émelyítő. A motorsport történelemkönyvének minden oldaláról megelevenedik egy ritkán látható csoda, melyek némelyike akár versenytempóban is látható ezen az eseményen. A nyugalmas bámészkodás mellé a rendezők szerveztek egy-két versenyt is, izgalomban se szűkölködjön a nép.

Hol is tartottunk?

------------------------------ Előző oldal ------------------------------

Csiky

Gyártó: Renault
Típus: Megane 1,4 16V Alizé
Évjárat: 2002
Lökettérfogat: 1390 ccm
Feltöltés: -
Teljesítmény: 95le
Váltó: M5
Súly: 1090 kg
Városi fogyasztás: 8l
Hosszútáv (120km/h mellett): 5.7l
Havi átlagos futásteljesítmény: 1000km, jelenleg ~122000km

... Fillérbaszás kontra маленький (málenkíj) élvezet

Nos, lassan már X napja 2010-et írunk, így muszáj egírni az első DMC riposztot és feltenni a kínzó kérdést:

2010 van. Hol fenében vannak már a repülő autók?

Sorozatot indítunk, amelyben sorra vesszük a kisebb-nagyobb javításokhoz elengedhetetlen, vagy legalábbis ezekhez komoly segítséget nyújtó, relatíve olcsón beszerezhető szerszámokat, eszközöket.

Mi mással kezdhetnénk, mint Csikós Zsolt kedvencével, a mindent mindennel összeragasztó Duct Tape-pel.

Tizennégy éve és egy hónapja vezetek. Az első önálló utam, mikor már nem ült mellettem apám, hogy mindenféle jó tanácsokkal ellásson nagyjából egy hónappal a jogosítványom megszerzése után volt. Emlékszem, műszakira kellett vinnem az autót, reggel 8 órára volt időpontom. Úgy terveztem, hogy reggel gyorsan elviszem az autót a szerelőhöz, aki vizsgáztatni fogja, majd bebuszozom az iskolába. Reggel aztán kinéztem az ablakon és az én kis kedves púposom helyén csak egy jókora hóbuckát láttam. Egész éjszaka szakadt a hó, és a jófajta nagypelyhes fehér matériából még reggelre is jutott bőségesen. Persze este megnézhettem volna az időjárás jelentést, de akkoriban az MTV-n kívül nem nagyon érdekelt más TV csatorna.

Ezzel a kis válogatással kívánn Benzingazdag Új Évet az AutóFília csapata.

Két szezonon vagyok túl, kis kék semmikémmel. Az egész úgy indult, hogy veszünk egy kis ötvenest, amit majd a feleségem és én is tudunk használni, úgy gondoltuk gazdaságos megoldás lehet, ha nem autóval megyünk mindenhova, főleg ha egyedül utazunk. Ha tudom, hogy csak én fogom használni a robogót, biztos, hogy egy Vespat veszek, valami régi, klasszikus modellt, de feleségemnek, aki soha életében nem motorozott inkább valami könnyen kezelhetőbb motort akartam. Ezért lett nagy-kerekű, automata és ezért lett ilyen lányos színű. Aztán oldalbordám csak nem akart városban vibráló szöszi motoros lenni, így két év távlatából azt hiszem már nem is bánom. Persze most kérdezhetnétek, hogy miért, mindjárt mondom is.

A hó vígan esik odakinn, a cserépkályhában ropog a tűz. A család épp nézi a Csillagteremtő döntőjét. Végre nyugodtan bóklászhatok egy kicsit a hirdetések között. Nincs tervben autóvásárlás, a képzelet csaponghat bátran. Körbenézek pár, felénk ritkább márka kínálatában, most tényleg csak a gyermeki rácsodálkozás vágya hajt.
Aztán eljutok oda, ahol olyan döbbenetes ajánlat fogad, amelyet mikor megosztok a autóbuzi levelezőlistán, még a sokat látott kollégák térde is megrogyik egy pillanatra.

Gázt bele lássuk a medvét...

Akit egy kicsit is érdekelnek a kisautók, és szeretne különleges példányokat látni, vagy a plüssmedvékért dobog a szíve, látogasson el a Campona bevásárlóközpontba, ugyanis jóbarátom, Samu József (azaz Sam. Joe, a Matchbox Memories atyja) kisautó-gyűjtő és Simon Krisztina maciműves közös kiállítása igazi csoda.

Joe megtekinthető kisautóinak nagy része már szerepelt ugyan a blogján, de egész más fotókon látni egy-egy példányt és más élőben. Mivel a vitrinek "körbeüvegesek", mindenhonnan megtekinthetőek mind a járgányok, mind a mackók (kivéve a falnál lévő vitrineket).

A kisautók között szerepelnek filmes/tv-s járgányok, magyar gyártású példányok, a medvék között pedig egy világháborút is túlélt példány is van, illetve Mr. Bean Teddy-je is megtekinthető.

A magyar vonatkozású kisautók

Van rajzfal is. Természetesen nem hagyhattam ki az alkalmat,...

...így rajzoltam egy Samarát.

 A végére még két különlegességet, a többit tessék megnézni élőben!

A hőskor: a billenőplatót megtölti a gumitörmelék, ami gyárilag(!) járt a kisautó mellé.

Barátnő Következő Vásárló Miklósnak. ;-)

Emlékszem, '80-as évek elején "csikó" fejjel kellett döntést hoznom mi legyek ha nagy leszek. Már akkor is nehéz volt ez a feladat, segítségképpen különböző fórumokon jött az agitáció. Könyvek, plakátok, filmek próbálták bemutatni a szakmák rejtelmeit. Talán az összes közül a gyárlátogatás volt a csúcs, így lehetett a legközelebb kerülni az adott területhez és nem elhanyagolható indok volt arra, hogy ezeken a napokon ne rontsuk a levegőt a suliban.

Akkori sorstársaim más más oldalról közelítették meg ezt a döntő választást, voltak akik a kenyérgyárat választották a friss kifli reményében de mi "mechanikusok" már akkor is forgó morgó dolgok mellett tudtuk elképzelni a jövőt. Szerencsére lehetőségem volt több gyárban is járni ebben az időszakban, sőt diákként néhány hetet dolgoztam is ezekben az üzemekben.

Mit tehet az autóbuzi, ha már elege van a december 6-án sokadszorra leadott béna családi filmekből? Autós programot kell keresni, nincs mese.  A Mikulás Rally épp kapóra jött, a pocsék idő ellenére igazi hardcore idiótaként azon kaptam magam, hogy a sárban taposok, és az egykori lőtér közepén az autómat keresem a vaksötétben. Hamar elrepült az a 9 óra, na. Ez azonban csak az előzménye volt most következő autónak.

Nem véletlen a cím - utalva Moldova György kötetére - hiszen a szükség gazdaság idejében fura dolgok történtek Magyarországon.

A régi szép időkben, a megboldogult Totalcar TV műsorban már kifejtették a témát, nekem viszont akadt egy élményem a témával kapcsolatban - innen az eredeti fotók. Van egy kollégám, akik fiatal éveiben a magyar tudomány és népi találékonyság négykerekű házi atom bombáinak vizsgáztatásával foglalkozott. A csettegővel. Népiesen csühögő.

Történt egy reggelen, hogy Bandink neve napja vala, és ültetett ringyó barátunkat (un. Ismeretlen Pécsi Költő) elkapta az ihlet.

Na, a múzsától akkorát kapott, hogy a szerkesztőség majd minden tagjának egy csipetet tovább is adott.
Írt mindenki több kevesebb sikerrel, de azt hiszem Bárány a szocialista realista verseket is meghazudtolva "szögelte be" a levelezés végét.

Kissé késve tesszük ki ezt a postot, még valamikor szeptember elején voltunk Pécsen. Azóta csak ülepedik az élmény, és néha-néha felbukkan a gondolat: nem kéne már élesíteni ?
De, kéne. Íme!

Második nyolc órás gokart maratonon van túl az AutóFília szerkesztő gárdája. Jutalomjáték ez nekünk, amolyan egész évi munkán jutalma és mivel is üthetné el jobban egy maroknyi autóbuzi az idejét, ha nem valami autós sporttal. A gokart pedig még mindig a legolcsóbb lehetőség, hogy hangyányi kóstolót kapjunk a benzingőzös, gumifüst szagú mesés világból.

Kicsit elmaradt az új gépegység bemutatásával. Poénos videót akartunk csinálni Lowtyo kollégával, de mivel éghajlatunk erősen a ködös Albion-éhoz kezd hasonlítani, nem nagyon adódott alkalom a probléma megfejtésére. Arról nem is beszélve, hogy a csirke mostanában influenzás, és reggelente állítólag ilyen meri vagy nem meri alapon indul. Vagy nem. Állítólag.

Szóval a poén elhúzva, meg kilőve. Vettem egy Seatot. 1.0 ide. Merthogy egypontnullás. Amikor elhoztam, még 3 hengeres kiadás volt, de aztán jött az olajcsere, amiről már csicseregtem, és az is maradt. Úgy esett, hogy lévén költség hatékony jármű – én meg immáron vidéki -, az udvarunkon estem neki az olaj, olaj- és légszűrő, valamint a magas felszereltséghez tartozó egyetlen darab ékszíj cseréjének. Ekkor jött az első „döbbenet”...