Kezdőlap
Szerzők
Mézkedvelő medveként köztudott rólam, hogy fej-; és észvesztve tudok rohanni egy csupor mézért, ha kellően éhes vagyok. Akár árkon-bokron át. Sőt, leginkább csak árkon-bokron, gyalogosátkelőhelyen, vagy egyéb, a KRESZ-ben engedélyezett csapásokon keresztül. Ilyenkor az éhség hajt, tehát a lehető legrövidebb, legegyszerűbb utat haszálom.
Azt viszont észben tartom, hogy egyrészt oda szeretnék érni a mézért, másrészt haza is szeretnék térni, biztonságban, békességben.
Micsoda furcsa divat. Holnaptól tuti lehet majd ilyet kapni a Homasitában, holnaputántól meg széria lesz a Loganban...
Mint az a bemutatkozómban olvasható, Lada Samara-mániás vagyok. Emailben kaptam a következő videót, ami meglehetősen szívenütött. Egyrészt, mert egy Samara 21099 a főszereplő, másrészt, mert ilyen állapotú autókkal képesek közlekedni a ruszkiknál Oroszországban.
Mai kifejezésünk:
Porrá égett
Oly régen volt programajánlónk, de mivel itt a szezon, ismét felvállaljuk a kedvcsináló szerepét.
2009. július 11-én Nagy Olasz Autó Találkozó és Happy Rally lesz a Tököli Reptéren.
A zenéről DJ Pedro, a hangulatról Kőváry Barna gondoskodik.
Tudjuk, az orosz ember és technika mindent megold, ha nem ésszel, hát erővel.
De vajon ez sikerülni fog?
Egy élet Ladában. Nyugi, én sem értem, de tetszik.
Épp csak a levegőben nem. Rendszámmal.
Hétvégén megint hősöket ünnepeltünk, 24 órán keresztül izgulhattunk versenyzőkért és technikáért.Véget ért a Le Mans hosszútávú megbizhatósági verseny, melynek talán a legnagyobb presztizse van a világon. Trónfosztás volt, a Peugeot felnőtt az Audihoz! A Peugeot már 1937-ben a megméretetett a német márkákkal szemben, értelemszerűen akkor még nem szerepelt Audi a nevezési listán, de volt az Adler és a BMW. Nagy harc volt már akkor is, nemcsak a márkák, de az országok is rivalizáltak a pálya adta lehetőségein belül.
A Peugeot 1937-ben nevezett először a 24 órás csatára, pontosabban egy Darl'Mat nevü márkakereskedő indított három autót a kor favoritjai ellen. A debütálásuk a hazai pályán kiválóan sikerült, mind a három Peugeot 302 DS Darl'Mat a célba ért méghozzá a Top 10-ben. Az eredménylista hetedik, nyolcadik és tizedik helyét foglalták el, a német vonalból csak egy Adler Super Trumpf versenyautó előzte meg őket egy hellyel. A BMW nem nagyon rúgott labdába, a legjobb helyezésük a harmincnegyedik helyre volt elég. A verseny abszolút esélyese, a régi idők verhetetlen márkája a Bugatti T57 G "Tank" nyerte, ehhez a fantasztikus teljesítményhez 137 km/h átlagsebesség kellett. Egy kis érdekesség hogy a Bugatti legnagyobb sebessége a versenyen 155km/h, összehasonlitva az átlagsebességgel kiderül, hogy többnyire nyélen mentek az autóval végig.
Egy kicsit azért rámutatnék a technikai különbségekre, és ennek tükrében értékelni a Peugeot eredményeit. A Bugatti-ban egy 3266 ccm 8 hengeres motor dolgozott, ellenben a "Pözsóban" 1991 ccm 4 hengeres motor dübörgött, és az Adlerben sem volt nagyobb agregát 1679 ccm-nél. A korai Peugeot által megtett táv 2739 km, míg a hétvégén elért távolság ennek közel a duplája 5197km. Kijelenthetjük hogy a Peugeot ebben a kategóriában is révbe ért (+dízel). E nagy verseny mellett meg kell hogy említsem a "Le Mans Classic" nevű rendezvényt, mely minden második évben a "Le Mans 24h" után egy hónappal kerül lebonyolításra. Felvonulnak és természetesen versenyeznek régi idők gépei, versenyzői. Itt a 24 órás futam kifejezés egy kis torzítás, de nem von le semmit a viadal értékéből, ugyanis a 24 óra alatt az összes kategória folyamatos versenyeit értjük egymás után. Nekünk veteránosoknak egy életre szóló élmény egy ilyen hétvége, talán 2010-ben ott lehetünk.
Ahol a hősök felvonulnak!
Darl'Mat - Peugeot 302 DS
Adler Super Trumpf Rennlimousine
BMW 328
Bugatti T57 G 'Tank'
Esküszöm, tényleg.
Már a robogós-gyalogos-traktoros esetnél is fikcióval vádoltak, de itt most volt időm fotózni is.
A termonukleáris pokol száguldó szellemlovasai, a költészet megújítói, a megnemértettség prófétái legújabb művét csodálhatja meg mindaz, aki felkolbászol IDE.
A videó a Ludvig Múzeum és Anton Corbijn videópályázatára készült.
Nem volt egyszerű szülés. Még aznap elhatároztuk Sanyival, hogy indulunk a pályázaton, mikor hallottunk róla, aztán teltek a hetek, de sosem akadt alkalmas időpont. A történet megvolt, ötletünk is volt, hogy hogyan és hol fogjuk felvenni a részeket, aztán csak nem találtunk alkalmas időpontot. Végül a beadás előtt cirka 5 órával hónunk alá kaptuk a kameráinkat, egy állványt, némi duct tapet és nekiindultunk. Tudtuk, hogy nem lesz olyan, mint aminek megálmodtuk, de vagy ez, vagy semmi. Lényegében kicsit örülök is, mert ez most tényleg a kettőnk munkája, senki sem segített, persze még egy nap nagyon jól jött volna, hogy igazán szép vágóképeket tudjunk felvenni és, hogy ne azon kelljen izgulnunk, hogy beleférjünk a vágással, konvertálással, feltöltéssel a határidőbe, hanem, nyugisan tudjunk dolgozni.
A téma természetesen autós vonatkozású, mi más lehetne.
A film készítésének körülményeiről nemsokára megnézhettek egy verkfilmet, addig pedig a corbijnbudapest.hu-n élvezhetitek a kész művet, még kb. két napig. Jó szórakozást!
Persze, ez most úgy hangzik mintha istenkirály videó-guruk lennénk, holott valójában a "félamatőr" szintet sem ütjük meg. Csak a pontosítás kedvéért, a "kameráink" az két db. mini DV kézikamera, a fantasztikus vágási/konvertálási munka pedig a Gates Úr fennhatósága alá tartozó zseniális MovieMaker programmal készült - aminek erősen gyanítom hogy képességeinek csak töredékét ismerjük. Sebaj, a barbárok is keményen odavertek a rómaiaknak...:)
Jack Harris a parkban sétálgatott, maga sem tudta, hogyan került oda, elfárasztotta a város zaja, egy kis nyugalmat keresett. Elege lett a digitális hamburgerbárokból, a háztömbnyi légkondicionáló szerverek állandó búgásából. Fájt a feje az elektronikus rock&roll állandó üvöltésétől, az atomlámpák vakító fényétől, és a sugárhajtású jetpackekkel száguldó megafonos Elvis-imitátoroktól. A király, már vagy 100 éve halott...
Rágyújtott egy cigarettára, amit még a nagyapja hagyott rá. Sosem értette az öreget. Bolond volt szegény, állandóan valami dugattyús motoros mennydörgő V8-akról hadovált a vén csont. Ilyen volt, a tömbök között haláláig állt a régi családi ház, ott találta a bagót. Satnya tüdeje fájdalmas rángásba kezdett a szűretlen bagó szorításában. Zihálva, izzadó homlokkal fújta ki a halálos füstöt. Ha látja valaki, biztosan bolondnak nézi. A SOMA az egyetlen szer, amit használnak, minden mást kiütött a nyeregből, őt mégis különös bűverő vonzotta az öreg dolgaihoz, mindig is áhítozva hallgatta az öreg meséit, hiába más volt a világ, ő mindig is érezte, nem való ide...
Aztán lassan elindult, majd megszédülve leült egy padra. Ekkor meghallotta a távoli süvítést. Felemelte a fejét, és az egyre erősödő hang forrása felé fordította arcát. A reggeli ködben egy ezüstösen csillogó, lapos, szivarszerű tárgy jelent meg. Egy igazi sportkocsi a mából. A hang közeledett, és mintha 1000 porszívó hangjának ordítása robbantotta volna szét, oszlani kezdett a köd a suhanó tárgy mögött. Egy Corvette, Amerika egyetlen igazi sportautója...
Sokan kérték, sőt, lassan már követeltek képeket CuCUról, amelyekre lassan egy hónapja vártak. Nos, íme, elkészültek. Megtekinthetőek a hajtás után.
... ha bontóba mész. Veled is előfordulhat!
Vannak dolgok, melyek a végtelenben konvergálnak. Vannak, mik ott sem. Egy monitoron szerencsés, ha a megjelenítendő képpontok három színe a kibocsátó felületen konvergál. Mint ezen itt alább:
Klikkre új képet látsz!
Rengeteg őrült dologgal találkozhat az autóbuzi az interneten, mégis szinte biztos, hogy a gányolt-kókányolt kategória jelentős részét az englishrussián találhatjuk, ahogy az alábbi képeket is:
Ilyenkor persze mindenki elborzad az őrült ruszkikon, akik így közlekednek. Nos, az itthoni autósok egy része se büszkélkedhet, a porrá koptatott, majd elhagyott fékbetét szinte mindennapos, a peremes-rossz tárcsa szintén. Tudom, mert én is cseréltem ezeket egy "gondos" tulajdonos után, aki nem vett új főfékhengert (vagy legalább egy felújítókészletet), így a komplett fékrendszer felújítása következett, ami pénzben és időben sem kevés. Azokról a boyracerekről meg nem is beszélek, akik hangos kipufogóra gyűjtenek, ami drága dolog (állítólag), épp ezért spórolnak egy jót a 7-8000 forintos fékbetéteken. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy vajon mit gondolnak magukban azok, akiknek a szerelő ilyen képeket mutat a saját autójukról? Vajon legközelebb odafigyelnek?
Tramp-tulajdonosok kiskátéja, 1. pont:
Ha ajtócsapódást hallasz, nem a te autódat viszik.
Amikor Pista kapuja előtt megálltam, és a döglött csengőt a gyári, kétszólamú deLuxe kürttel próbáltam helyettesíteni, Hagynék Időt Peti kitekintett a bejárati ajtó üvegén. Csak annyit látott, hogy két barna ülés áll a ház előtt.
Hosszú hallgatás után ismét jelentkezett az ismeretlen pécsi költő egy újabb művével. Mivel sikerült ismét beletenyerelnie egy sokakat érintő és bosszantó témába, gondoltam megosztom veletek. Mert kevés bosszantóbb dolog létezik annál, mikor a parkolóban hagyott autónkat körberajzolja valaki és a nagy ijedség közepette elfelejt otthagyni egy betétlapot, vagy akár csak egy telefonszámot. A költő most egy ilyen történetet oszt meg velünk, fogadjátok sok szeretettel.
Egy távoli rokonom elutazott, jó messzire. Közben érintette kicsiny hazámat, készült is róla kép. Íme a plüsskutya, mely mint mondtam: távoli rokonom.
Viszont sajnos rossz helyet választott az utazáshoz, nem kötötte be az övét, hanem egy csomagtartóban utazott.
Az utazás közben viszont nem vigyázott se rá, se az autóra, se a másik utasára a gazdája.
Ahogy írják:
A Budapest felől Kecskemét felé tartó, francia rendszámú BMW a 48-as és 49-es kilométer között, Hernád magasságában a külső szalagkorlátnak hajtott olyan erővel, hogy még a zajvédő fal egyik elemét is kiszakította a helyéről.
[...]
A BMW-t vezető román férfi súlyosan sérült, őt mentőhelikopter szállította kórházba. Utasa, egy román nő könnyebb sérüléseket szenvedett.
Ki vigyáz a barátomra, ha nem a sofőr? Én azt brummogom: vigyázzatok a kicsikre!
Beszóltak