Nem szép dolog ilyet írni, főleg ha az ember motorbuzi, és nagyon szereti a Pancsikat. Mégis kell, mert sokan álomvilágban élnek. A Pannónia, és vele együtt a magyar motorkerékpárgyártás 1975 október 24-én megszűnt. Voltak próbálkozások, több-kevesebb sikerrel, néhány jó is lehetett volna, de egyszerűen ez a piac nem akkora, hogy egy komoly motorgyárat eltartson. Pedig a magyar Gaia motor nem volt rossz a maga kategóriájában, főleg a kellemes olasz blokkal. Mikor bejelentették az új Pannóniát mindenki felszisszent, hogy EZT MOST megcsinálják. Olyan látványtervet kaptunk a pofánkba, hogy a nyál kicsöppent mindenkinek a szájából, tényleg.Talán még szépnek is tartották páran.
Aztán jött a nagy hallgatás, senki nem tudott semmit, de akkor ez már olyan volt, mint a hegyről lezúduló lavina. Csak elindítani lehetett, megállítani nem. Tévé-rádió-újság, mindenki ugrott. Egy ideig mindenki küldözgette a képeket a 243 köbcentis mociról, 18 lóerővel, klassz kis négyütemű blokkal, igényes Harley V-Rod koppintású dízájnnal. Tetszett, komolyan. Aztán megint jött az a mély hallgatás. Hirtelen előkerült az új 650 köbcentis elképzelés, hogy hazai fejlesztésű egyhengeres, 44 lóerős blokk lesz a motorban. És retro lesz. Mert a retro nagyon népszerű lett, különösen az ezredforduló után. Jött is a Mini az autóknál, meg a Triumph a motoroknál, mindenki boldogan várta a magyar termékeket is. Eddig szép és jó az elképzelés, de a magyar motorkerékpárgyártás reneszánsza korántsem ennyire egyszerű történet. A Retrohoz ugyanis pont az kell, ami a Pannóniának nincs. Hatalmas elismertség és népszerűség egy felvevőképes stabil piacon. Egy olyan piacon, ahol igény van egy hazai motorkerékpárra. Akármennyire is szeretnénk, Magyarország nem ilyen.
Itt egyszerűen nem lehet megtenni azt, hogy csak egy retro modellekre építsenek egy gyárat, és életre keltsenek egy több mint 30 éve eltűnt márkát. Az Indian is bebukott, a lehetőségek hazájában, Amerikában, ahol igény van midnenre ami klasszikus és egyedi. Az Indian motorok pedig ilyenek voltak. Aztán valahogy senkinek nem jött be, tönkre is ment a gyár. Pedig ott nem filléreket fektettek be, hanem dollármilliókat. Olyan szakemberekkel, akik már terveztek motorblokkot, meg vázat, és még szépérzékük is volt, mégsem sikerült nekik, szemben a nagy rivális Harley-val, akik egész jól elvegetálnak az apró faceliftekkel , természetesen többnyire a retroból merítve. És a pénz az, ami hiányzik a Pannónia projektből, de borzasztóan. Tízmilliókról beszélgetnek, nagyjából olyan összegekről, amelyet külföldön reklámcélokra fordítanak. Ebből sajnos nem lehet ütőképes motort fejleszteni. A japánok egy-egy motorblokk fejlesztésére hatalmas mérnökgárdákat alkalmaznak, olyan összegekből, amiről a Pannónia projekt nem is álmodozhat.
Ezért nem is értem miért kell hazai fejlesztésű blokk?! Attól még lehet magyar -sőt lehet klassz- motor a Pannónia, hogy egy japán erőforrás van benne. A jelenlegi emissziós követelményeket, EU-s előírásokat, és a hazai beszállítók képességeit ismerve szinte lehetlennek tartom, hogy saját fejlesztésű blokkal rukkoljanak elő. És akkor még nem beszéltünk az engedélyeztetésről, ami évekig eltarthat, tekintve a hazai bürökráciát, ami Ferenc Jóska óta nem sokat változott. A Gaia készítője is hasonló okok miatt választott egy olasz motort, egyszerűen nem volt senki, aki le tudta volna gyártani rendesen, de ha sikerült volna, akkor is több évre lett volna szükség az engedélyeztetéshez. Ezért lenne érdemes a saját fejlesztés helyett beletenni egy LS650-es Suzuki blokkot, ami eddig bevált, egyhengeres, és urambocsá' szép is. Aztán ott van még a technika is, ami a megismert képek alapján nem túlzottan előremutató. Egy csőből hajlított bölcsőváz, olyan üléssel, amit a II. világháború után épp csak talpraálló Németországban sem tettek volna a motorokra, annyira béna( Engem egy emlékezetből -rosszul- lerajzolt Danuviára emlékeztet). Ráadásnak egy tank, ami ugyan emlékeztet valamelyest a nagy elődre, de ezzel motort eladni, enyhén szólva is lehetlen. Ezen kívül semmi mást nem tudunk, bár a beígért Brembo fékek nem hangzanak rosszul. Ez azért gáz, mert a tesztmotornak már rég futnia kéne, ha jövőre sorozatgyártás kezdődik, ugyebár. Eddig még rendben lenne a dolog, ezek még nem annyira áthidalhatatlan problémák, amelyekkel ne lehetne megbirkózni megfelelő anyagi eszközökkel. De ott van még a csarnok, a várpalotai álom, amiből egyelőre csak terveket látni, azt is csak számítógépen. Pedig az önkormányzat is beugrott vagy 15 millió forinttal a projektbe. Ez biztos jól is jön az X-XXX millió( vagy milliárd, mindenki képzelje oda a számára megfelelő összeget) mellé, amiből egy ilyen komplexumot fel lehetne húzni. Vajon van ennyi pénzük? Szerintem nincs. Meg azt be is illene szerszámozni, ha már itthon készül minden. Szakemberek sem ártanának, ha már motort gyártanak. Itthon pedig belőlük van nagyon kevés. Nem az öreg szakikra gondolok, akik a Pannónia gyárban dolgoztak Csepelen, hanem azokra a mérnökökre, akik majd kifejlesztik a motort, és szükség esetén orvosolják a hibáit is. Másrészről egy ilyen motort csak úgy lehet eladni, ha megfelelő garanciális háttér és kiépített értékesítői hálózat van mögötte. Ezt a büdös életben nem fogja tudni egy ilyen pici gyár nemzetközi szintre hozni. Mint korábban leírtam, a hazai piac egyértelműen kicsi ahhoz, hogy eltartson egy motorgyárat.
Egy manufaktúrát csak-csak, ahol évente elkészült 10-15 motor, és a tulajdonosok büszkék arra, hogy egyedi vasat ülnek meg, de egy viszonylag nagy kapacitáshoz külföldre is vinni kell. Mert 750 motort szerintem itthon nem fognak eladni egy évben, és ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül, azt hiszem. És itt a baromi nagy buktató. A Pannóniát külföldön nem ismerik, leszámítva a volt keleti blokkot. Tudom én, hogy White-Pannónia, meg francia exportos P20, (sőt ha jól tévedek még angol export is volt) de ez kevés a dicsőséghez.
Ez a kép kattintásra nagyobb lesz!
A külföldi vevőket nem győzi meg a szép logó, meg a nosztalgiától sem lesz könnyes a szemük, ha a Pannónia nevet hallják. Ráadásul a dizájnon is el kellene gondolkodni, mert ez a túlzásba vitt retro alaposan elrontja az összképet. Pontosan olyan, mintha valamelyik akkori tervező 1975 október 25-én még dacból rajzolt volna egy félkész skiccet, amit most megtalált valaki, és egyszerűen megcsinálta. Ami nem rossz dolog, csak egyszerűen nem szép, ami egy új motor esetében elég nagy hátrányt jelent. Az ára meg egy külön történet, 1,8-2 millió forint. Ennyibe kerülne az Új 650-es Pannónia. Ennyi pénzért az USA-ban vadonatúj Harley-t lehet venni, ha még kicsit gyűjt hozzá az ember, akkor nálunk is kaphat egy Sporit. Japánból meg vehet valami alig használtat, esetleg egy újat is. Borzasztóan drága.
Én a 243 köbcentis változatoknál azt mondtam, hogy akkor sikerülhet eladni, ha 1 millió alatt marad az ára. Amikor a 650 köbcentis dolog előkerült, akkor én is tanácstalan voltam. Vajon mennyi az az összeg, amit még nem pofátlanság elkérni egy nosztalgiázni vágyó motorostól, aki ráadásul hazai terméket választ? Én úgy gondolom, hogy kb 1,4 millió forintnak kéne lennie a plafonnak, onnantól erősen hajlik az ember arra, hogy beruház valami keveset futott négy-ötéves japán motorba, ami még 5 évig nagy valószínűséggel nem romlik rel, ha mégis, akkor van hozzá alkatrész, meg ismerik is a szerelők. Szemben egy olyan új motorral, amiről senki nem tud semmit, nincs mögötte fejlesztői tapasztalat, nincs mögötte több évtized verejtékes munka, nincs egy halom pénz az esetleges konstrukciós hibák kijavítására. A leendő gyártó hozzáállásáról pedig szándékosan nem ejtettem szót, de aki kicsit utánaolvasott az új Pannónia körüli dolgoknak az tudja, hogy nem minden fekete és fehér..
Ezek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Pannónia mint motorkerékpár ne legyen sikeres. Persze a motorszerető embert ilyenkor szomorúság tölti el, mert szerintem nincs olyan motorbuzi az országban, aki ne szeretné ha a márka feltámadna és sikeres lenne, de lássuk be, hogy erre kicsi az esély...
Beszóltak