A név amin előfordulok : apamacko, csak így kisbetűvel.
A nagybetűs életben viszont két gyönyörű kislány édesapja vagyok, innen a név.
Saját magamat a benzinvérűek rendjébe sorolom, ott is a régiségmániások alfajába.
Az autószeretet azóta él bennem mióta csak megszülettem.
Születésem évében Niki Lauda volt a világbajnok az F1-ben. (1975)
Kisgyerekkoromban a mi családunkat is először egy Trabi szolgálta, majd jött Skoda 105S,
Lada 2102 kombi, Dacia 1310 kombi. Falusi gyerek vagyok fő a praktikum.
De a mindent elmosó élmény egy Opel Olimpia Rekord 1958-as gép volt.
A tulaj édesapám bátyja volt, laza agglegény akkoriban. A gép a korabeli szokások szerint mindennapi használati tárgy volt és nem veteránautó. Ebben a csodában sokat utaztam egész kiskoromtól, mígnem ’86 környékén eladta nagybátyám és egy kommersz új Lada követte.
A gép hiánya azóta is kísért. Visszatérően, és megmásíthatatlanul.
Erről majd egyszer mesélek.
Sajnos gyerekkoromban a motorozás TABU volt, így sokáig csak a bringázás maradt.
Földúton autóvezetés tanulás Zsigulival kezdődött, mire jogosítvány korú lettem ment minden mint a karikacsapás. Sőt, anyámék egy gyenge pillanatukban engedélyezték, hogy az autóval egy időben a motor jogsit is lerakjam. Innentől vígan autóztam, a motorszeretet pedig a mélyben pislákolt még tíz évet, mire vettem egy Jawa350-t. Azóta kerekebb a világ.
Beszóltak