Rocko barátunknak megvan az az áldásos tulajdonsága, hogy  olykor - két komolyabb autóvásárlással kapcsolatos gondolat vihara között (mely általában agyafúrt számítások, és lehetetlen elképzelések kétségbeejtő halmaza) – tanulságos videókkal bombázza a levlista népét. Ezen a gyöngyszemen megakadt a szemem – szintén az Ő gyűjtése.

A videót Pécsett készítették ismeretlen szerzői, ahol én is tengetem életem. A helyszín, az „alagút”-hoz vezető ívelt emelkedő a várfal mellett, a keleti oldalon. A felvétel az idei sztár ónos esős nap estéjén készülhetett. Az utómunkálatok is a megörökítő crew munkája.

A video kicsit hosszú, de a zene elég jó, a közepén kicsit lesújt, de majd fasza hip-hop hoz egyensúlyt. Érdemes figyelni a végén a "padka koccolós Astrást", néha kiadja ritmusra:)

Na, elemezzük kicsit a helyzetet!

A viszonyok:

Időpont: kb. este 6-7 óra
Fekvés: Kelet
Uralkodó szélirány: Észak
Domborzat: Nyugatnak emelkedő
Környezet: Délről 8m magas 2,5m széles várfal

Ez azt jelenti, hogy az útfelület korán – du. 4 óra tájt – árnyékba kerül, az aszfalt hőmérséklete rohamosan csökkenni kezd, az úton jég film alakul ki. A surlódási tényező nagyon alacsony, a gumik elvesztik tapadásuk. A szélirány merőleges a hatalmas kőfalra, így egy környezetéhez is képest alacsony cella alakul ki, ahol mindent jég borít, a környezetben lévő összes víz azonnal megfagy. Utánpótlásból pedig nincs hiány, folyamatos a lecsapódás.

A videón Székely Gyula vezetéstechnikai tréner egy elméleti felkészítés alkalmával, a kocsik fékezési esélyeit ismerteti különböző útviszonyok és felületek esetén.

A Versenyzők:

A felvételen jól megfigyelhető, a közlekedő társalom riasztóan magas részének, fogalmatlansága, képzetlensége, és ostobasága. Elgondolkodtató dolog. Úgy kell közlekedjünk a mindennapokban, hogy erre a színvonalra számítson az ember minden pillanatban. Az autózás veszélyes üzem.
A jelenlegi gépjármű vezető oktatás egész egyszerűen nem képvisel olyan színvonalat hogy ha a tapasztalatot nyilvánvaló okok miatt nem is, de legalább a tudást átadhassa. Az egyszerű fizika ismeretének teljes hiányán pedig meg sem döbbenek.
…és hogy lehessen mihez viszonyítani, a - elvileg külön képzést kapó – rend éber őrei is simán elvéreznek a szösszenet tanúsága szerint. Vak vezet világtalant játék ez így.

Mert mit is kellene tenni ilyenkor…

…hogy ne blamáljam magam, délután felhívtam Székely Gyula barátomat, aki valamit azért konyít a témához. Jól kiveséztük a témát.

Igazából, nagyon kevés dologra kell odafigyelni, mert sok mindent nem tehetünk. Természetesen, tételezzük fel, hogy mindenki megfelelő – téli üzemesített – gépkocsival vág neki a nehéz körülmények közötti autózásnak.
El kell felejteni az erőből és a lendületből autózást is. A jégen az erő nem nyújt védelmet, jelentősége elemésztődik. Mivel könnyen kipörögnek a kerekek, ha a kocsi erejét használva próbálunk közlekedni, hamar megpördülés, vagy egyhelyben kerékpörgetés lesz az eredmény. A lendületből autózás sem tanácsolt, hiszen ilyen körülmények közt a kormányzás hatásfoka is drasztikusan csökken, és egy túlzott sebességgel történő kanyar megközelítés könnyen külső íven túl végződhet…és ott általában nem kavicságy van.

Hogy kézzel foghatóbb legyen az élmény. Íme egy Mx-5 belső kamerás felvétele, hogy milyen is a birkó friss hóban, 65 km/h sebességnél. Az értékeléshez tudni kell, hogy a Miata hátsó kerekes, ami a legesetlenebb megoldás ilyen viszonyok között. Az általános forgalomban, havas jeges úton az elsőkerék meghajtású autók jobban teljesítenek, mert a meghajtott kerekeken nagyob súly van.

Ami az egyedüli üdvözítő technika lehet, az csakis az alapjárat közeli fordulaton történő megfontolt, lépésben haladás. Emelkedőn természetesen a lassítás tilos, az egyenlő a megállással, rosszabb esetben az azt követő kontrollálatlan hátracsúszással.

A lejtmenet hasonló elveket követ. Számolnunk kell vele, hogy a fékek hatástalanok, ezért motorfék üzemben, kis sebességgel guruljunk, finom kormánymozdulatokkal. A prémium kategóriába tartozó, főleg hátsókerék hajtású autóknál az elektronikusan vezérelt menetdinamikai rendszerek képesek arra, hogy abban az esetben, ha lejtmenetben a  motorfék megállítaná a kereket , beavatkozik a vezető helyett, és a kerékfékek használatával, és a motorfék részleges kiiktatásával gördülő képes állapotban tartja a kerekeket, és stabilitásvesztés nélkül haladhatunk lefelé. Mindez csak abban az esetben érvényes, ha a téli gumik tapadása valamilyen szinten fennáll.
Egyre több autóban kapható már felárért egy úgynevezett lejtmenet vezérlő, aminek segítségével egy lejtős szakaszon a beállított rendkívül alacsony sebességgel az autó leereszkedik, anélkül hogy a vezetőnek a féket, vagy a gázt kellene használnia.  
Itt is feltétel, hogy tapadjon a kerék valamilyen szinten.

Az ilyen berendezéssel nem rendelkező autók esetében saját érzékeinkre vagyunk utalva, és a megfelelő sebességfokozat - motorfék - megválasztásával próbálhatjuk befolyásolni az ereszkedés végkimenetelét.

Nagyjából ennyi. Mindenkinek jó utat!

BONUSZ VIDEO

Pár értékes tudnivaló, szemléltetve.