A szellemeknek megvan az a rossz tulajdonságuk, hogy visszajárnak. Visszajárnak, és borzolják az ember kedélyét. Ennél már csak egy rosszabb, és aggasztóbb dolog van. Amikor valaki más idézi meg a szellemet.

Persze nézhetjük a Buddhista szemszögből is a dolgot. Ha valaki elmegy, az más formában születik újjá. Csodás körforgás ez, bár ebben az esetben nem egészen illeszthető az elképzelés. Sokkal inkább tűzmadár szerű életbe kezdett az ex Seatom. Sőt, ha még találóbbat és időszerűbbet szeretnék, akkor ő az orákulum Alíz csodaországában. A titokzatos kék hernyó, aki egy gomba kalapján űlve békésen szívja hasispipáját, majd újabb és szebb alakot ölt.

Na nézzük csak létének stádiumait:

A lárva

Itt 100.000.- Forint volt a vételár. Aljas módon eladtam 250.000.-ért, 84.000 km-el az órájában.

A báb

…és most, lássatok csodát!

A pillangó

Lefújták a lökösöket, kilakatolták/gittelték a horpadást, kapott új telifényt (nincsenek illúzióim, max egy kis polír, plusz egy réteg lakk), és talán kicserélték a hidrotőkéket is.

Kíváncsian várom a további fejleményeket…