Béla Fordot vezet.
Találkoztam vele reggel, Szigetszentmiklós és a lakihegyi adótorony közötti átkötőúton.
A fekete Focus hátsó ablakában büszke kamurendszám hirdette a gazda nevét: Béla.
Béla nem sietett. Ezen az úton egy rövid szakaszt kivéve kilencvennel szabadna menni, ő azonban ehelyett az ötvenes tempót válaszotta. A lakott terület tábla után, tökegyenes, belátható úton, ahol még a tőlünk balra futó kerékpárút is korláttal védett.
Nem tudom, mi indította erre, vajon az eszeveszett tempót tartotta veszélyesnek a szemerkélő esőben, vagy a pillanatnyi fogyasztásmérőt próbálta 6.5 alatt tartani, tekintettel a 340 feletti literenkénti árra. Mindenesetre egy jóideig poroszkáltam mögötte, és olvasgattam a Bélarendszámot.
Aztán felgyűlt mögöttünk vagy 8-10 autó, én pedig az órára néztem, és rájöttem, ha ez így marad, pont két percet fogok késni a munkahelyemről. Így egy kicsit közelebb kapaszkodtam, és vártam, hogy elfogyjanak a szembejövők. Sajnos ez meddő próbálkozás maradt, a Csepel-sziget 70%-a ugyanis reggelente itt jön dolgozni. Béla mindenesetre levette a szitut, és rájött, előznék, de nem megy.
És akkor Béla büntetett - lelassított negyven alá.
Gondolom, egy kicsit jól érezte magát. A reggel, amikor Béla BMW-t Büntet, feledtet mindent. Egy röpke pillanat alatt tovatűnnek a munkahelyi frusztrációk, a formát vesztett asszony, az autó- és lakáshitel, a tagbaszakadt szomszéd, aki évek óta megkeseríti az életét Josh és Juttával, de sosem mert neki átkopogni, a harmadikban már kétszer bukott kisbéla... Ez mind jelentékelen semmiséggé foszlott, mert egy rövid ideig ő lehetett V.Béla, a király.
Amikor megláttam a Szigetszentmiklós táblát, már majdnem harminccal csorogtunk. Számolgattam, az már tuti, hogy elkések, és az is, hogy nem előzöm meg, így meg kell várjam, míg Béla merevedése elmúlik. És ekkor megtörtént, Béla gyorsított. Nagyjából nyolcvan-kilencven között ért be a városba, tépett még vagy száz métert, aztán nagy satuval befordult a lakópark parkolójába.
És ön, szintén Béla?
Beszóltak