…az egykori graffiti gyűjtemény címe jutott szembe, miközben újra egyenesbe állítottam az RC8-as KTM-et a kanyar kijáratnál, és a gázkar „On Állását” bekapcsolva sokadszor is átéltem a vertikális zuhanás élményét. Nem, nem álmodtam. Egy RC8-at vezettem, nem keveset, nem bóják között. Mezők mellett, repce illatúan, életszagúan. És nagyon béna voltam – vagy ha nem, hát annak éreztem magam. De hogy is kezdődött:


Zsolti barátom  keresett meg múlt héten, KTM-es csatangolásra csábítva. Visszaemlékezve legutóbbi ilyen élményünkre azonnal igen mondtunk, a négynapos Mátra-túrát lerövidítettük és szombat reggel már Dunaföldváron voltunk.

Hát lássuk a kínálatot:

- 690 SMC
- 950 Supermoto
- 990 Adventure
-    RC8
-    990 SuperDuke

A pálya: a város környéki, viszonylag kanyargós, kb. 30 km-es kör, jó pár 50-es táblával előre-jelzett éles kanyarral.
Az idő: erőteljes szélben motoroztunk, ennek később lesz jelentősége. Egy rövid záport leszámítva kellemes, 20 fokos száraz időben.

690 SMC: Nagyjából mindent el kell felejtenünk, amit az egyhengeres erőforrásokról a 90-es években tapasztaltunk. Forgós, teljes terheléssel ( kb 150 kg ) is kimondottan erős az itthoni sebesség határokon belül, és még felette is megy tisztességesen. Móka, játék – nem véletlenül hívták a kategória ősét ’fun-bike’-nak anno. A kíméletlen ülés a versenysport származást erősíti, akármennyire is utcai motor ez kérem. Jó motor, csupa móka, rövid távra.

950 Supermoto: Nem értem. Sokadszorra sem. Nekimegyek a kanyarnak – nem rossz, de nem átlagon felüli. Kigyorsítok keményen – hát élménydús, de abban a tartományban ahol tényleg kéne ez a sok ló, már elviselhetetlenül cibál a szél a prémium kategóriás sisakban is. Kicsit ’too much’ érzés : mindene több, sokkal több, mint amit ebben a kategóriában én használnék. Kövezzetek meg – én a 690 SMC-n jobban éreztem magam, a hosszabb egyenesek ellenére is, pont. Ha pedig hosszú távú motornak kéne, akkor találnék mást/jobbat narancs színben…



990 Adventure: …mégpedig a zászlóshajót, az Adventure-t. Döbbenetes jelenség – a lábam alig ér le ( 175 cm ) de amint elindulok, csak az előnyét érzem. Egy vagy két személy? Csomaggal vagy anélkül? Aszfalt, murva vagy földút? Teljesen mindegy. Na jó – aszfalton van némi kompromisszum, de ezt a terepezés könnyedsége bőven kárpótolja.
És ugyan melyikünk nem szemezett még egy csábító földúttal távoli motoros túráinkon, aztán esetlen/sportos gépünkre gondolva fordultunk vissza. Vagy olyan gépet vettünk, amely jó lenne oda, viszont napi 1000 km-re elindulni meggondolatlanság lenne vele. Nos, ez mindkettőt tudja. És mindezt olyan határozott erőforrással, hogy a 3000 fordulat alatti bizonytalanságot is megbocsátjuk neki. Cica hirtelen feszítéssel öleli át a derekamat minden gázfröccsre – pedig hozzá van szokva a teljesítményhez ( saját motorunk is 100+ LE-s ) de ez valami egészen más. Folyamatos nyomatékhegy, lenyűgöző. Azt hittem jobb már nem jöhet…
RC8: ...aztán felülök. Vagyis mászok – az RC8 superbike. Mérhetetlen magas. Rajta ülve mégis egy középkorú 250-es gép filigrán méreteit juttatja eszünkbe. Eszméletlen hosszú egyes fokozat, a parkolóban nehezen araszolok. Kormány magasan, az ülés kőkemény, az első sebességet rendesen be-rúgni kell a helyére, különben recsegve adja tudtodra: puhány vagy.
Gyorsan elrakom a kettőt, nem kéne. Lánccsapkodás, kelletlen viselkedés, továbbra is kiröhög a motor. Végre bemelegedett, kiértem a városból, harmadik, és gááááááááááázzzzz…baaaazzzz…piccsssss…TEEEEMOOOCSOOOOKKK…. ordítom végig az összes fokozatot a plexi mögött. Csőlátás, elszaladó fordulatszámmérő, rohanó fák, a bazi széles hátsó gumival küzdök az S kanyarban, egyenes, megint gáz, megint baaaaazzzzzz….
Nem térek magamhoz. Nem vagyok gyors vele, nem döntök mélyet, egyszerűen csak rettegek hogy mit is tennék ha egy pályanapon találnám magam ezzel a géppel.
Valószínűleg beiratkoznék a ’lassú’ csoportba, és hallgatnám a sok ZX6/R6 pilóta epés megjegyzéseit a 2:30 körüli köridőm miatt, és többet soha nem mennék arra… Hiába no, ez nem csak szlogen a KTM-nél. „Azt gondolod túl erős? TE VAGY GYENGE!” Egyszerűen erőszakosabb, tapasztaltabb, profibb versenyző kell ide, és akkor megmutatja mire képes. Nincs mit tenni, 19 év, 150.000 km, de szerintem nem is tudok motorozni. Vagy mégis?

990 SuperDuke: Jó hogy a végére maradt ez a vas. Így maradt némi önbecsülésem. Lapon fordultam. Két személlyel. Kívülről előztem az RC8-at, melynek pilótája pont olyan beszart fejet vágott, mint én az imént. Én meg olyan nyugodt vagyok, mintha otthon TV-znék éppen. Sőt: Cica is ezt érzi – azt mondja olyan volt hátul, mintha ő döntötte volna a gépet az akaratával. Olyan nyugodtan, határozottan, könnyedén fordult, hogy az már pofátlanság. És persze az egyenes, 990 V2, sebességmérő három számjegyben, az első kerék emelkedik, mintha csak csörlőznék felfelé… Végtelen erő, végtelen nyugalom, és elhiteti hogy JÓ vagy. Egy mocskos ribanc. Kell. Most. És egy ház is kell a Dolomitokban, hogy a kapumon kifordulva ne kelljen 600 km-t autópályáznom pár jó kanyarért. Mert a kényelmes utazás, ilyen erős oldalszélben ezen is a maximális Magyar sebességhatár környékén van. Nagyon kéne egy ilyen kezes, erős, szelíd motor, amin ketten is elférünk, pár napi csomagunkkal együtt. Vagy egy megértő barátnő kellene, aki nélkülöz 7-8 napra, amikor a hátizsákommal nyakamba veszem egy hétre az Alpok/Dolomitok/Tátra szerpentinjeit, és egyszerűen nem akarom abbahagyni… majd’ 20 év sor4-es vason töltött év után itt az idő, hát mondd fiam a kamerába : Nem vagyok okosabb mint egy ötödik… EGY V2-ES IS LEHET TÖKÉLETES MOTOR !

Mit is mondhatnék a végére ? Zsolti, AutoWelt – köszönjük, egy élmény volt !