Jónapokat kívánok! Én rájöttem, hogy elegem van a mai autógyártásból. Nagyon Elegem. Cicaszemek mindenhol, legfőbb érték a CO2 és az NVH. Na de kérem, ki gyárt akkor kívánatos, szép autókat, amire az ember azt mondja: Kuntás!

1990-es évek. Aki most olvassa ezeket a sorokat, az biztos átélte. Nézzük csak, mi történt akkor: elkezdett terjedni az Internet használata. Az elég jó dolog, hiszen hogyan máshogyan lehet olvasni minket, autóbuzikat. Épülni kezdett a nemzetközi űrállomás és a Csalagút. Mindkettő nagyon jó dolog, de így, Közép-Európából nézve nem tűnik hasznosnak, a mindennapi életben. Valamint megalakult az Európai Unió. Ez már hasznosabb, mivel özönlött felénk a sok nyugati autó, melynek nem állta útját se a vasfüggöny, se a hazai szocializmus.

No, de lássuk, mitől is akartunk szabadulni. Többségében 2 blokkból válogathattunk. a keleti és a nyugatiból. Ránk előbbi volt jellemző, így Trabantok mellé több Ladát, Daciat, Polski Fiatot, Moszkvicsot, Skodát, és még ki tudja milyen csodát láthattunk.

De ugyan csak betörtek a piacra a nyugati, vagy az annyira nyugati, hogy az már keleti autók. Kaptunk japánt, németet, franciát eleget. Akkor még nem tudtam: ez az én korszakom.

A csíkszem lámpák. Nem is annyira japános csíkszemet értek alatta, hanem keskeny, vékony lámpákat. Aztán ott vannak a seggek. Autóban az egyetlen, amiben elviselem J-Lo fenekét. Minnél nagyobb a kuffer, annál jobb!

Ezek a seggek, amikért odavagyok annyira. No meg a köztük lévő forma. Ami már kezd kilépni a '80-as évek kocka érájából, de még nem kerekedik gömbbé. Kellemes lágy ívek, néhol megtörve egy-egy hosszú egyenessel. Vagy az autó egésze maga. Ezeket a formákat nem lehet megunni - én legalábbis nem tudom. Néha sajnálom, hogy egy-egy gyártósor eltűnik, elsüpped a vesztőben, nagy ritkán exportálják Brazíliába, hogy másképp éljen tovább. Viszont szerintem lenne igény ezekre a formákra. Sokan kérnének egy például Alfa Romeo 155-t, változatlan külsővel, ám megújult technikai tartalommal. Mennyi-mennyi gyönyörűséges forma, szinte nem is tudok ellenvetéssel élni az akkori autók ellen, egyetlen kivétellel. Mégpedig a BMW Compact atójával, az E36-ossal. Mai napig nem tudom megérteni. Elindul az elej szépen, BMW-sen, aztán a C oszlopnál mint ha elfogyott volna a tervezőbrigád, ott szimplán lecsapták a végét. Érthetetlen.

Szóval nekem már csömöröm van a cicaszemektől, Bangle-től, a megkülönböztethetetlen Seatoktól, a városi gyöszöktől, és a felfújt terepjárónak álcázott SUV-októl. Milyen megoldások vannak? Vagy még időben megmentek egy csodajárgányt, mielőtt az enyészetté válik. Vagy várok. A retro hullámot elnézve zenében már túl vagyunk a '80-as éveken, de autógyártásban még csak a '60-as éveknél járunk. Van még 30 évem. Hát várok. Már ha lesz még akkor egy cseppnyi elégethető benzin.