Hétvégén kivittem Audinkat a pécsi autóvásárba.
Nem voltak nagy reményeim, sejtettem, hogy senki nem olyan szándékkal fog kijönni, hogy egy viszonylag idős, nagymotoros autót vigyen haza, de nagyon tetszik a közvetlen kapcsolat a vevőjelöltekkel, látni, ahogy nézegetik, ahogy értetlenül állnak látván a 2800 ccm feliratot az információs papíron, kinyitni a motorháztetőt a hitetlenkedőknek, és csevegni az arra járó ismerősökkel, autóbuzikkal, érdeklődőkkel.
Szép idő volt, teljesen megtelt a hatalmas piactér, családok sétáltak, tolták a babakocsiban, vagy vezették kézen fogva picurjaikat, a bolhapiacon hömpölygött a tömeg, alkudoztak porcelán kutyákra, órákra, csorba vázákra, láncfűrészekre, egyszóval hozta a vásártér, a napsütéses őszi vasárnapon szokásos remek hangulatát.
Egy röpke kört futottam, meglátogatva a használt CD-ket és bakelitokat áruló embert, aki már oly sok remek lemezt szerzett nekem, vettem egy aranyhalat a lányomnak, a kis fekete helyett, amit egyszerűen felfalt egy nagyobb, foltos subukin aranyhal, és gyorsan átfutottam az eladó autókat is B4-es 80-as után kutatva. Egy darabot találtam, ránézésre jóval többet kapott az élettől, mint az én kicsim, de dízel volt, így pont a duplája állt az árcédulán, mint amit én szeretnék a sleeperemért.
Aztán visszamentem és vártam.
Rengetegen megnézték. Persze, messziről nem látszik, hogy benzines, pláne nem, hogy ekkora.
Aztán közelebb jönni és kérdezni, már csak a bátrabbak mertek. Legtöbbjüknek természetesen a nagy motor nem tetszett, aki pedig látott volna benne fantáziát, annak az automata váltó vette el a kedvét, ők lennének a streetracing srácok, akiknek tetszene a disco előtt pózolni egy négykarikással (a csajok úgysem jönnek rá, hogy ez egy ócsóautó) oszt még buli után letolhatnak vele pár agyontuningolt hothatch-et. Volt olyan is, akinek túl öreg volt, gondolom gőze sem volt, hogy ebből a típusból legjobb esetben is egy 2,5 évvel fiatalabbat fog találni.
Érdekes, milyen remekül le lehet mérni pár órás kint tartózkodás alapján a magyarországi autóvásárlási szokásokat. Legyen az autóban kicsi motor, csillogjon-villogjon, legyen fiatal, kevés kilométerrel, fogyasszon keveset, lehetőleg gázolajat égessen el, de a lényeg, hogy olcsó legyen.
Valamilyen szinten érthető is, hogy nem szeretnének nagy motorral autót venni, hiszen szerető államunk olyan sarcot vet ki átírási illeték néven, hogy az én autóm esetében ez kiteszi a vételár egy ötödét, de ezen már mérgelődtem egyszer egy postban. A csillogás is fontos, mert legtöbb vevő laikus, nem ért az autókhoz, így talán arra gondolnak, ha szép az autó, talán jó is, pláne, ha egy idős úr árulja (aki persze a nepper apja). Gyúrnak is erre a nepperek, szinte minden autón látható a polírozásból visszamaradt paszta nyoma a feliratoknál, védőcsíkoknál. Ott van még az évjárat. Fiatal autó = megkímélt. Nincs jelentősége, hogy a km óra mennyit mutat, mert aki nem pörgeti vissza, nem is igazi kereskedő, ezt tudjuk, de a kiült ülés, a fényes váltógomb, a kopott kormány már valamit sejtethet. Nem tőrödnek vele. Mutasson keveset az óra és legyen fiatal. Lelkük megnyugvást talál.
Aztán persze a fogyasztás, amely egy ideje (hála a remek újautó marketingnek) kéz a kézben jár a dízelüzemmel. Legtöbbjüknek fogalma sincs arról, mennyivel mélyebben kell majd a zsebükbe nyúlni egy motorjavításkor, és persze a gázolaj ára is egyre barátságtalanabb, a lényeg, hogy kerregjen és ismét nyugodtan alszanak, mennyire jól is jártak. Vannak még, akik inkább egy benzines mellett teszik le voksukat, nekik viszont kicsi motor kell. Itt mindig a két Fiatom jut eszembe, az egyik 1.4-es volt, a másik 1.6-os. Az 1.4-est pár nap alatt sikerült eladnom, az 1.6-osnál mindenki húzta a száját, hogy nagy a motor, sokat fogyaszt. Az 1.4-es kb. két literrel evett többet városban és nem ment. Jó reggelt Magyarország!
És végezetül az én autóm, piaci szemmel. 1992-es, tehát öreg. Nem dízel, viszont benzines. Sokat fogyaszt (egy szarabb zsiga bevág ennyit, mint az Audim, sza relatív) Drága az átírása, ami sajnos igaz.
Egyszóval eladhatatlan. A mellettem álló full fapad, hasonló korú és áru kisautónál persze egymásnak adták a kilincset az érdeklődők.
Indulás előtt beszéltem két sráccal, akik egy 3000-es Lagunát árultak, ők mondták ki a címben szereplő bölcsességet. Sajnos igazuk van. Pedig akit egyszer megcsap a nagymotor varázsa, nehezen szabadul tőle. Az új autónk szintén automata és 5200 cm³-es, elmondtam azt hiszem mindent.
És igen, a fogyasztás. Nagyon sokan vagyunk hazánkban, akik remegő kézzel húzzuk a tankoló pisztoly karját és soha ki nem ürülő tankról álmodozunk. Viszont, véleményem szerint még mindig értelmesebb beleülni egy öregebb nagymotoros autóba, aminek nincs ára a piacon, tehát olcsó és a részletek helyett benzint venni.
Beszóltak