Történt az elmúlt hetekben, hogy egy immáron rutinszerű 1100 km-es laza kis körutam utolsó száz kilómétere előtt egyszercsak egy őz suta metszette a kocsim útját, én meg a sutát. Némiképp lebontotta a céges Clio orrát a jószág, de "lábon" hazaértem.
Immáron teljes pompájában áll a gép az iroda előtt teljes egészében, épen. Sőt! A szervíztől többet is kaptunk, mint vártuk...
Vidékre költöztünk. Van ennek rengeteg előnye – hátránya. Reggel beugrottam szolgálati gépjárművembe indítok, egyszer csak iszonyatos kapirgálás üti meg a fülemet. Mondom magamban hajjaj, valami kisemlős elaludt a melegben, és most pánik van. Nagy pánik. Kinyitottam a géptetőt, néztem, néztem, senki nem ugrott az arcomba.
Ha nem, hát nem. Nekem menni kell – épp felmondóban vagyok, nem teljesen feszültségmentes a helyzet (majd mesélek) – igyekezni kell, így is késésben vagyok. Elkezdtem tolni neki, kis ismeretlen barátom minden egyes döccenőn „lecsúszott” a menekülést ígérő lemezről. Aztán egyszer csak elhallgatott. Na ennek vége, tutira kinyúlt szegény pára.
Amikor beértem újra ránéztem a motortérre – mégse hordozzak már egy döglött állatot.
Nézem, nézem – nem túl sok hely van – aztán egyszer csak kiszúrtam a „patkányt”. Egy 10 centis rugó figyelt a szíjak (ott pattoghatott mint valami flippergolyó) környékén. A kapirgálás az volt, amikor körbe-körbe pattogott. Vazze...
A rejtély megoldódott, de egy kérdés maradt. Ez a rugó a motorhoz tartozik vajon, avagy idegen tárgy lehet? dCi fanatikusok?
Beszóltak