A megvásárlása óta a második nyarunkat töltjük együtt SAABrinával. A múlt nyáron csak ízelítőt kaphattam abból, milyen is tud lenni egy igazán hűvös ölelés. Amikor megvásároltam, épp mínusz 14 fok volt, így nem igazán zavart a nem működő klíma. Gondoltam nem hűtőszekrényt veszek, hanem autót. Nameg eddig sosem volt klímás autóm. Mikor eljött a nyár, s végre találtam egy kimondottan SAABra szakosodott szimpatikus szerelőt, kissé pénzszűkében voltam, így pár dolog rendberakása és a klíma feltöltésére futotta csak a pénzből. Hűtött is becsülettel, de csak két hétig, aztán szép lassan elszivárgott belőle a gáz, az egyik gumicső végén lévő fémcsatlakozónál. A diagnózis, csőcsere és újra feltöltés. A műveletre kb. húszezer forint kellett, volna. Majd jövőre, mondtam magamnak, szomorúan.

Eljött az idei nyár, amely egy hosszú monszun évszakkal vette kezdetét, így a klíma reparálását lehetett kicsit halogatni. Egy pár héttel ezelőtti délutánon, a munka végeztével indulnék haza. Bepattanok a kormány mögé és indítózok. Az önindító bőszen forgat, de a motor nem akar elindulni. Próbálkozom még vagy tízszer, aztán hívom Gábort, a SAAB szerelőt. Mondom a tüneteket, s kérdem, az, amitől tartok? Igen, jön a válasz. Egy óra múlva ott vagyok, tette még hozzá.

Vártam hát egy órát, s mire odaért levettem a DI-panelt, a SAABok Achilles sarkának számító, digitális gyújtáspanelt. Gábor feltette az újat és pöcc-röff indult is a motor. A 25000 Forint átadása után, mosolyogva mutatta nekem, hogy van még egy nála, s indul egy sorstársamon segíteni. Az én mosolyom annyira lehetett természetes, mint egy sínen fekvő alaké. A klíma javítására félretett pénz így szépen köddé (DI panellé) vált.

Jött még egy tünet, a DI-panel csere előtt. Sokat megyek autópályán, így pár gyorsítás után úgy éreztem, mintha gyengült volna a gép. A gyorsításokkor nem indult úgy meg, mint addig. A fogyasztás viszont nem változott és a megszokott 130km/h utazósebesség mellett más tünet nem volt. A következő tankolás után sem változott a helyzet, a benzingond így ki lett zárva. Lassan gyűlt egy kis pénz, így felhívtam újra Gábort, hogy akkor mégiscsak meg kéne oldani a klímadolgot, és nézze meg mitől erőtlenebb a gép.

Reggel leadtam a kocsit, és este vissza is kaptam, de sajna még nem készen. A turbó nyomásszabályzója ment szét, de gyógyíthatónak bizonyult szerencsére. A klímahűtő viszont úgy összerohadt a csővel, hogy nem tudták szétoperálni, így egy másik klímahűtővel lettem gazdagabb. Egy Szent István portréval meg a vártnál még szegényebb. Másnapra a klímatöltés is meglett, sőt kérésemre kicsit belelestek a tempomat rendszerébe is. A főbb funkciók rendben lévőnek tűnnek, egy kapcsolókar cserét kell még lepróbálni, aztán talán az is összeáll. A klíma pedig megy szuperül!

Az egész műveletsor a klímahűtővel, csővel, feltöltéssel, turbó-nyomásszabályzó rendbetétellel, tempomat átnézésével és a beígért további tempomat reparálással lett összesen 45000 Forint. Azt hiszem még mindig: inkább javíttatom, mint elkötelezzem magam több év részlet mellett, hogy fiatalabb, de nem jobb autóm legyen. Jelenleg ésszerűbbnek tűnik, és az élményfaktor most, hogy újra szárnyal, s közben a hűvös ölében mosolyogva ülök, nekem bőven megéri!