Jön a meleg, mindenki megy nyaralni, jönnek az autós találkozók, előkerülnek a cabriok, havaj, dizsi, szánsájn. Vigyor fülig, végre hó- és latyakmentesen lehet autózni. Vagyis lehetne. Ugyanis a budapesti városházán már megfőttek a fejek.

Kombi, wagon, estate, Vario, Break, Avant stb., bárhogy hívjuk őket, akkor is csak puttonyos, megnövelt csomagterű autóra gondolunk. Biztos vagyok benne hogy nem ezek az autók jutnak az eszünkbe.

Az emberi hülyeség határtalan. Ki lehet ennyire fáradt? :)

Régi motorokat szabadban látni, hallgatni mindig élvezetes. Ha több is összejön, főleg különböző márkákból, szépen restaurált, megőrzött állapotban, akkor komoly múltidéző hangulatba lehet esni. Velem is megtörtént mindez, a Közlekedési Múzeum előtt. Az ott látott két és háromkerekűek közül itt egy csokorra való.

Egy versenyző élete során sok lehetőség adódik nevének az örökkévalóság motorháztetejének lakkjába karcolni.

Az első kör végén, vezető pozícióból kiesni a Safety Carral koccanva - nos, nem egy szép verseny, de évekig biztosítja a toplistás helyet a világ videomegosztóin.

(kösz a videót Sheriffnek !)

Prokee küldte a szerkesztőségi levlistára ezt a videót. Rengeteg hasonlót láttam már, egyik nagy kedvencem az a magyar nő volt, aki gondolkodás nélkül hajtott a kétméteres vízbe a Swifttel. Aztán jött a cseh nő, aki Skodát borított a kerítésen, meg persze számtalan amerikai, akik hozzászoktak ugyan az automata váltóhoz, csak nem eléggé. Aztán itt van ő, az új közönségkedvenc, aki mindent visz, laza ötperces megfordulásával:

A Mercedesekhez való vonzódásom körülbelül 16 éves koromban kezdődött. Vadas Atti barátom szobájának a falán láttam egy posztert, amin egy rakás SL Merci volt. Attila rajongott a csillagosokért, nem is csoda, egy 123-as és egy 124-es Benz képezte a családi flottát. Beszélgettünk róla, hogy neki mennyire bejön az akkor még újnak számító R129, én meg azt hiszem akkor jöttem rá, hogy a Dallasban is szereplő Bobby-merci valójában mocsok szép. Apja autói közül akkor még egyik sem hozott igazán lázba. A 124-esük túlságosan hivalkodó, amolyan jómódot sugárzó, fontosemberek autója volt, lázadó tinédzserként rühelltem az ilyesmit, a 123-as pedig akkor még pont az a kategória volt, ami még nem veterán, nem túl értékes, ugyanakkor már nem jelentett olyan nagy presztízst.

Hétköznapi autók típusai több fajta kivitelben készülnek, ezt többnyire a piac igényei vagy a márkák közti konkurenciaharc generálja. Szakmabeliként természetesnek veszem, hogy a hozzánk betérő vásárló ha olyan alkatrészt keres amelyik függ az autó formájától, akkor megkérdezem hogy 3 vagy 5 ajtós, esetleg kombi, netán sedan. Sokszor probléma ezt kideríteni a tulajnak de még a szerelőnek is (ugye Prokee, ismerős!). Például igaz ez a Suzuki kipufogóra, ahol jelentős különbségek mutatkoznak az alkatrész kialakításában és méreteiben. Viszont vannak olyan masinák ahol nincs kérdés, gondolok itt pl: Ford Ka, Renault Twingo, hmm Ferrari stb.
Hoppá, hát igen Ferrarihoz nem kell sűrűn alkatrészt keresni (ennek több oka is van), de most már tudom hogy meg kéne kérdeznem hogy milyen is a 456 GT fara?

Bizonyára mindenki találkozott már olyan parkolós videókkal, ahol emberek állnak be nagyon szűk helyekre, elképesztően ügyesen. Ehhez azonban borzasztó sok gyakorlásra van szükség, egy átlagos sofőr szinte biztosan összetörné a vasat, ha így próbálna beállni két autó közé. Nincs ezzel semmi baj, nyilván az ügyes kaszkadőrök lelkén is szárad néhány leszakadt lökhárító és csúnyán összebarmolt autó.

Vettem egy autót. Hol is kezdem a mesélést? Talán onnan, hogy Réges-rég egy messzi-messzi galaxisban. Á nem, ez nem az a történet, sőt nem is az Egyszer volt, hol nem volt. Kávé, tea, kis csoki bekészítve? Akkor mondom. A történet valahonnan onnnan indul, hogy

A csajoknak zsír verda kell. Zsír verdában meg dárenbéz dudorog. Vagy pont nem? Már nem tudom pontosan, de mindegy is.

A lényeg, hogy egy igazi lowriderben hip-hop kell, hogy szóljon, mer anélkül senki sem veszi komolyan.
Vágod?
 

Azt hiszitek, tisztában vagytok a forgalmi dugó fogalmával, csak azért, mert jártatok a Nagykörúton?

Cöcöcöcö...

Látogassatok el Vlagyivosztokba, ott pezseg igazán az élet!

Elég régóta vágyom erre a videóra. Tibkénél láttam először, VHS-en, az első Nagykarácsonyi Trabant találkozó után pár héttel. Rögtön el is kértem.
Mondta, rendben, kicsit várni kell, míg át tudja másolni, de nincs akadálya.

Ezen a hétvégén volt a kilencedik találkozó Nagykarácsonyban, és ismét megemlítettem, hogy szívesen birtokolnék végre egy kópiát.

Egy másolatot abból a videóból, ahol az 1988-as hungaroringi kamionverseny "betétfutamaként" négy körön keresztül civilek, széria Trabantokkal versenyeztek - véresen komolyan.

Amikoris...

Utolsó kereszteződés, az utolsó kanyar.
A várost elkerülő körgyűrű miatt a kereszteződés tele van táblákkal, sávok teljesen felborítva. Negyvenes táblák mindenhol. 
Várok, mivel a szemaforon pirosat kaptam. Teszek egy D-t, lassan elindul a konvoj, balra kanyarodok. Egyszercsak satufékezéssel közeledik egy piros autó.
Szemből.

Drága olvasók!

Történelmi posztot olvashattok most. Mint tudjátok, Rocko barátunk ezer éve autót keres, a szerkesztőségi levelezőlistát szinte már csak arra használtuk, hogy az általa küldött linkeken szereplő autókat nézegettük rajta. Közben persze nem győztük lebeszélni néhány retekről, akadt ott maffiozó S4-es, borzasztó 100-as, hányadék 80-as Audi. A levelezést nem részletezném, legyen elég annyi, hogy az Autófília blog szerkesztői közül többen az idegösszeroppanás szélén álltak, mások röhögve nyitották meg az RVA tárggyal(Rocko Vegyél Autót) érkező leveleket.  A rossz nyelvek szerint Rocko linkjei a felelősek azért is, hogy a Gmail az utóbbi időkben többször megadta magát. Szerencsére barátunk is meggyőzhető, értelmes ember. Érvekkel, segítséggel, fenyegetéésel próbáltuk rávenni, hogy végre vásároljon valamit. Eddig, hiszen pécsi különítményünk, az Uranium Brothers közreműködésével:

Rocko ma autót vásárolt. Igazit, mozgót, rendeset.

Egyebet nem mondhatok, a részleteket majd a büszke tulajdonos elmondja. Sajnos nem tudtam elérni a fővárosról elnevezett kereskedelmi televízió kívánságműsorát, hogy egy dalban tolmácsolhassuk a szerkesztőség érzéseit, ezért álljon itt a nóta:

 scheerti

A HITETLENKEDŐK RÉSZÉRE!

Csak azt az arcot nézzétek...

"Uranium Brothers, a megbízható hírforrás"

Sokat és sokszor beszélgetünk arról Lowtyoval, hogy milyen kocsit is szeretnénk. Kéne valami futkosós, kéne valami kényelmes könyöklős, baltát/baseball ütőt az ablakon kilógatós. Kellene egy jó japán, egy olyan igazi forgós kis disznó. Valami klasszikus szoci. No meg persze, valami amcsi dög – me’ az amerikai V8 nyersessége más mint a karót nyelt európaiaké, meg a hallhatatlan japánoké, paraszt, annyi. Ennyi.

Persze, van még egy titkos projektünk, lassan, lassan...

Május 1-én sok szép dolgot láttam. Többet is be szeretnék mutatni sorban, de ez kívánkozik az első helyre.

Elsőre ámulatba ejt.

Nem mindig kifizetődő a sietség, még akkor sem, ha orosz rendőr vagy...

Fenti címmel szokott futni az egyik ismeretterjesztő csatornán egy tévéműsor. Bemutatja, hogyan keletkeznek a balesetek, amelyeket amatőrök videora vesznek. Ehhez hasonlatosan láthatunk itt is, csak ez itt a mienk, ez kérem magyar.

Vimeo Video alant:

Kedves barátaim!

Pár napja olvashattatok itt előkészületeinkről. A történetet ott fejeztem be, hogy már csak egy próbaút és pénteken indulás. Ami ezután történt, az alább olvasható.