Bajban vagyunk. Már húsz perce úton kellene lennünk, de bekövetkezett az, amiről nem is álmodtunk.

A nagy hideg miatt nem indul a Swift.

Aki ügyes, rengeteg energiát pazarol arra, hogy megtalálja sikerhez vezető utat.

Aki élelmes nem pöcsöl keresgéléssel, inkább nyúlja az ötletet.

Mi élelmesek vagyunk, így elemeztük a Totalcar és a Belsőség múlt heti működését, és a következőt állapítottuk meg:

A sikerhez és a rengeteg olvasóhoz vezető út az alábbiakkal van kikövezve:

Nem túl régen Sanyi megaposztjában arra kereste a választ, mi az igazán megfelelő "válságautó" azoknak, akiknek feltétlen szükségük van autóra, de a lehető legkevesebb ráfordítással szeretnék megúszni.

Konklúzióként eredményt hirdetett, képzeletben az én nyakamba akasztva az Änäl Ättäckerrel díszített aranyérmet a maximális elégedettséggel használt, ámbár nemrég igen csúnyán megtört Suzuki Swift 1.0-ért.

Nálunk ma van nőnap, rendben? Keddenként álmodunk ugyanis, és ez alól az sem adhat felmentést, hogy egyes katolikus egyházfők nem voltak képesek olyan naptárat reformálni maguknak, amelyben március nyolcadika rendszeresen nőnapra esik.

Így tehát, nőnap alkalmából érkeznek Nemjuliettelewis álomautói.

Említettem már, hogy nem ájulok el a benzingőztől, teljesen hétköznapi életet élő, kétkezi irodista vagyok. Nehéz autófil álmokról írnom, bár azért néhanapján belelkesülök egy-egy „géptől”.

Formák, színek amik inkább megérintenek. Sosem foglalkoztatott a lóerő és a nyomaték, ha tetszettek egy autó vonalai, könnyen estem „szerelembe”.

Két dolgot kell leszögeznem az elején.

Szeretem az Albert-arcú járműveket, és a pirosat.

Oké, megmagyarázom.

Kisgyermekként természetes módon kizárólag piros ruhát voltam hajlandó felvenni. Szeretem a színeket na.

Albert arcúnak meg a kereklámpás, „bocsánat, hogy élek”, illetve a „juj, jövök-futok!” hangulatú autókat hívom. Amitől ellágyulsz, mosolyra húzódik a szád. Amit azonnal imádsz, mert olyan kis cukormackó.

Ő Albert.

Vezetés közben gyakran elmélkedek a körülettem zajló forgalmi szituációkról. Visszatérő motívumok a fehérfurgonok, a taxisok, a női vezetők. És az elmebetegek, akik mások életére fittyet hányva cikáznak, száguldoznak. Pár hete egy ilyen jómadár teljesen kiverte nálam a biztosítékot!

Bizonyára sokan vannak, akik ismerik Budapest – Vecsés határán az Üllői út végén található vasúti átjárót (itt éri el az Üllői út a 4-es számú főutat). Teljes arzenállal védett átjáró (félsorompó, fényjelző berendezés), mindkét irányban több száz méterre belátható, egyenes vasúti pályaszakasszal. Fényjelző berendezés pirosan villog, félsorompó leengedve, autósok békésen, helyzetjelzőre lekapcsolt világítással (majdnem európai idill, de tényleg) várakoznak a vonat elhaladására. Egyszer csak a sor mellett (óvatosan becsülve) kb. 80 km/h sebességgel elhúzott egy autó (típust direkt nem említek, mert abból megint csak a „bezzegezés” lenne…), lassítás nélkül átvágva a kikerült sorompók között. Az érkező vonat előtt 150 méterrel. Ami lehet sok is, meg kevés is. Ki-ki ítélje meg maga. Szerintem ennél nagyobb felelőtlenség csak a szándékos konnektorba vizelés. Annyira megdöbbentett a látvány, hogy sokáig csak csóváltam a fejem, hogy ez hülye.

Ne ez legyen életünk utolsó filmkockája!

Gyakorló kerékpárosként mindig is az ellenségem volt az autó ajtó, minden másnál éberebben figyelem a zár kattanását az útszélén. Városi kerékpárosok rémálma egy figyelmetlenül kinyíló "nyílászáró", hatalmasat lehet esni - én már tudom -. Ha nem is a kerékpárosok védelmében, de készült néhány olyan konstrukció - tolóajtó, BMW Z1 "rolója"- ami betöltené ezt a szerepet és még praktikus is. Apropó BMW, voltak akik mertek ennél is nagyobbat álmodni.

Lincoln Mark VIII 1993 "update"

2010. január elseje sokáig emlegetett dátum marad a magyar autósok életében.

Változott a KRESZ, az eredetvizsga, a műszaki vizsga, megszűnt a zöldkártya, megérkezett a gépjárművek luxusadója - egységsugarú autótulajdonos alig győzi kapkodni a fejét, annyi az újdonság.

Ha azonban a fentiektől megriadva úgy döntünk, megválunk kedvenc gépünktől, kellemetlen meglepetés érhet: alaposan megváltoztak a teendőink, ha eladjuk az autót. Pedig egy egészen kicsi paragrafus szól csupán erről:

2009. évi CIX. törvény, 48. §.

(2) A Kknyt. 33. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A nyilvántartásba bejegyzett jármű eladójának és a jármű új tulajdonosának a tulajdonjog, illetve az üzembentartó személyének változás bejelentését teljes bizonyító erejű magánokirattal kell teljesíteni, amelynek – a közlekedési igazgatási eljárásban való felhasználhatóságához szükséges – kötelező tartalmi elemeit kormányrendelet állapítja meg.”

(Magyar Közlöny, 2009/157)

Az a bizonyos rendelet, amely a továbbiakról rendelkezik, érdekes és szigorú elemeket tartalmaz:

304/2009 Kormányrendelet, 2. §

(1) A jármű tulajdonjogában bekövetkezett változás bejelentését – a változástól számított 5 munkanapon belül – az eladó tulajdonos a tulajdonjog változásáról készült, a 3. §-ban meghatározott tartalmú teljes bizonyító erejű magánokirat
benyújtásával vagy megküldésével teljesíti. A közlekedési igazgatási hatóság az e rendelet szerinti adattartalmú teljes bizonyító erejű magánokirat alapján a bejelentés tényét és időpontját a nyilvántartásba bejegyzi.

(Magyar Közlöny, 2009/190)

Hoppá, tetszettek olvasni? Az eddigi 15 napos határidő 5 munkanapra módosult (vigyázat, csak az eladóra vonatkozóan!), a bejelentés formai követelményei pedig komolyan szigorodtak. Január elsejétől tehát csak az alábbiak szerint kitöltött adás-vételi szerződést fogadhatják el az okmányirodák:

3. § A közúti közlekedési nyilvántartás járműnyilvántartásba bejegyzett jármű tulajdonjog változását igazoló teljes bizonyító erejű magánokirat kötelező tartalmi elemei a következõk:
a) a jogügylet ingyenes vagy visszterhes jellegének meghatározása;
b) a jogügylet tárgyát képezõ jármű azonosító (rendszám, alvázszám) és gyártmány adatai;
c) a felek természetes személyazonosító adatai (családi és utóneve; születési helye és ideje; anyja születési családi és utóneve), a személyazonosságát igazoló okmány sorszám adata, valamint lakcím adata, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet megnevezése, képviselőjének adatai, székhelyének (telephelyének) címe, cégjegyzék-, illetőleg nyilvántartási száma;
d) a járműhöz tartozó okmányok (forgalmi engedély és törzskönyv) sorszáma, az okmányok átadásának-átvételének ténye, időpontja;
e) a járműnek a vevő birtokába kerülési idõpontja;
f) a jogügylet hatályba lépésének napja;
g) a felek nyilatkozata, mely szerint mindkét fél teljesíti bejelentési kötelezettségét a közlekedési igazgatási hatóságnál a tulajdonjog változás hatályba lépését követő, jogszabályban meghatározott határidőn belül;
h) a felek nyilatkozata arról, hogy ismerik a bejelentés nyilvántartásba történő bejegyzéséhez fűződő joghatásokat, valamint a bejelentés elmaradásának, illetve bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítésének jogkövetkezményeit.

 

4. § A közúti közlekedési nyilvántartás járműnyilvántartásba bejegyzett jármű üzembentartó személyének változását igazoló teljes bizonyító erejű magánokirat kötelező tartalmi elemei a következők:
a) a jogügylet ingyenes vagy visszterhes jellegére történő utalás;
b) a jogügylet tárgyát képezõ jármű azonosító (rendszám, alvázszám) és gyártmány adatai;
c) a tulajdonos, az üzembentartó, valamint az új üzembentartó természetes személyazonosító adatai (családi és utóneve; születési helye és ideje; anyja születési családi és utóneve), a személyazonosságát igazoló okmány sorszám adata, valamint lakcím adata, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet megnevezése, képviselőjének adatai, székhelyének (telephelyének) címe, cégjegyzék-, illetőleg nyilvántartási száma;
d) a járműhöz tartozó forgalmi engedély sorszáma, az okmány új üzembentartó részére történõ átadásának-átvételének ténye, időpontja;
e) a járműnek üzembentartó birtokába kerülési időpontja;
f) a jogügylet hatályba lépésének napja;
g) a jármű tulajdonosának nyilatkozata, mely szerint a külön jogszabályban előírt bejelentési kötelezettségének a közlekedési igazgatási hatóság előtt a jogügylet hatályba lépését követő 15 napon belül eleget tesz;
h) a felek nyilatkozata, melyben kijelentik, hogy ismerik a bejelentés alapján a nyilvántartásba történõ bejegyzéséhez fűződő joghatásokat, valamint a bejelentés elmaradásának, illetve bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítésének jogkövetkezményeit.

(Magyar Közlöny, 2009/190)

Szerencsére a 6. paragrafus, mely szerint a fentieknek nem megfelelő okiratot nem szabad elfogadni, a változás bejegyzését meg kell tagadni, csak július elsején lép életbe. Addig tehát a mindeható okmányirodai közalkalmazott jóindulatára vagyunk bízva. A bejegyzést megtagadni valószínűleg nem fogják, mert nem tehetik - szemöldökráncolós-korholós hosszú percekre azonban addig is számíthatunk. Az átlagos okmányirodai ügyintéző ugyanis nem ismeri, hanem alkalmazza a rendelkezéseket.

Januártól tehát az eddig használt, előregyártott nyomtatványok nem használhatóak. Közszolgálati ötpercünk keretében azonban elkészítettünk egy vadonatúj, friss verziót, amely itt letölthető, használjátok!

2010. január 1-től használható gépjármű adás-vételi szerződés letöltése

Szóval tíz autót kell összeírnom a kedvenceimből? Könnyű dolog lesz.
Csak tizet? Jajj, így már nehezebb.

A merítőhálón fennakad száz is, itt a gazdag álomzsákmány, és most vissza kell dobálnom a legtöbbet. Bocsássatok meg olaszok, franciák, japánok!

Csak tíz maradhat!

Szeretünk olvasni.

Úgy általában is, de papíron méginkább. Van annak valami varázsa, ahogy az ágyban hátradőlve az ember kézbeveszi az aktuális olvasnivalót, hogy elalvás előtt még magáévá tegyen öt-hat sort.

A jó könyv pedig arról ismerszik meg, hogy az emberünk ilyenkor nem áll meg 5-6 sornál. 50 oldallal és három órával később borul arccal a könyvre, reggel pedig azon sajnálkozik, hogy nem sikerült eljutni a fejezet végéig.

UPDATE:
A kommentekben többen szóvá tették a magas szállítási díjakat. A Maróti Könyvkereskedés reagált ezekre az észrevételekre. Március 2-től az alábbi szállítási költségek az érvényesek:

0-8.499 Ft-ig 750 Ft
8.500 Ft-tól 500 Ft

Autódokturunk újra rendel, ím egy újabb csokor égető kérdés, és rá a válaszok:

2003 tavaszára családos ember voltam. Feleségem és két kicsi lányom feje felől épp egy hónapja adtam el a lakást. Kisebbik lányom egy hónapos volt még csak. No, nem őrültem meg jobban, mint amilyen alapjáraton vagyok, pontosan ekkor terveztünk belevágni egy komoly dologba. Sikerült egy telket vennünk és az építkezéshez szükséges induló tőkét fedeztük a lakás árából.

Az Opel Astra (F) Caravan 1.7 td

Emlékszünk még a rendszerváltás utáni évekre? Melyik nyugati autóból fogyott a legtöbb, még a Suzuki-időszámítás előtt? Igen, az „F” Astrából (1991-1998). Valószínűleg nagy szerepe van ebben annak is, hogy Magyarországon is készült (Szentgotthárdon) belőle, a helyi viszonyokhoz leginkább passzoló 1.4-es benzines motorral. Kishazánk lakosainak gazdasági helyzete ugyan mindig a legkisebb motorú, és felszereltségű típusok irányában tolja a vásárlási mérleg nyelvét, de meglepő módon az Astrából a drágább dízel is szépen fogyott. A motorpaletta egyébként elég széles spektrumot lefed (60-150 LE, 8 féle benzines, 3 féle dízel), bárki megtalálhatja benne a neki megfelelőt. Kivéve a hengerszám-tobzódásban élők, ugyanis az összes motor soros négyhengeres. Legelterjedtebb karosszéria változat az ötajtós volt (készült négyajtós szedán is), utána következett a festőbrigádok kedvence, a kombi (Caravan).

Versenylátogatások közben az ember - legalábbis én - mindig a centrumot keresi, vagyis a depót. Az egyik leglátványosabb része a programnak, találkozhatunk hőseinkkel, közelről láthatjuk a technikát és a szervizt. Még egy izgalmas látványossága van a boxoknak, a kamionok, teherautók, melyek szállítják a gépeket meg a műhelyt - manapság a szobát is -, és nem utolsó sorban hatalmas méretük miatt kiváló reklámhordozók. Mint a korabeli versenyautóknak, ezeknek a járműveknek is vannak klasszikusai.

Nehéz feladat elé állított a tisztelt szerkesztőség, amikor szóba került, hogy megírjuk a top10-et, az álomautókat, mindent, ami kéne. Korábban már csináltam ilyet, készült egy lista 100 autóval, ami azóta kicsit megváltozott. Ízlésem azóta sem lett sokkal kifinomultabb, továbbra sem érdekelnek különösebben a legújabb autók, az igazi virsligumis veteránokhoz még mindig kistáska vagyok.

Nézzük, hogy mi az, ami azért bekerülne az álomgarázsba:

Már a címadás sem helyes, tömegközlekedés ugyanis nincs idehaza, van helyette közösségi közlekedés. Az modernebb, európaibb. Felőlem hívhatják rózsalugasnak is, a lényeg akkor sem változik. Még mindig ócska, időnként kigyulladó, széteső, vagy épp be sem induló buszokkal küzdenek a fővárosi forgalomban a méltán megbecsült cég sofőrjei, már ha épp nem sztrájkolnak.

Mert nem csak nekünk vannak álomautóink, hanem másoknak is. Mi megkértük, Tie megírta, hogy milyen járműveket látna szívesen a garázsában.

A minap Rocko kartáccsal beszélgettünk egy kicsit autóbuzériáról, és ha már így szóba jött, az a megtiszteltetés ért, hogy én is a köz elé tárhatom álmaim garázsát, szigorúan 10 autóra szorítkozva. Gondolkoztam jó darabig, hogy mi legyen az a tíz, és hát... hm...

A teljes posztot erre találod: Tie - A betegségem neve: Land Rover.

Úgy tűnik, másfél évig bírjuk egy autóval. Nem tudom miért van ez így, de mindig úgy hozza az élet, hogy a második együtt töltött évfordulót már nem együtt ünnepeljük a családi vassal. Kivétel ez alól csupán a bogaram, amivel szeptemberben leszünk 15 éve együtt. Tudják, örök szerelem... Több oka is van annak, hogy a csirke eladása mellett döntöttünk, az egyik legfontosabb, hogy marhára nem használtuk ki. Napi 15 kilométert ment, elvitte a lányomat óvodába, a feleségemet a munkahelyére, csak nagyon ritkán mentünk vele többet. Most télen persze nagyon jól jött, hogy nem kell hóláncot szerelni, meg szép kényelmesen hazajutunk vele a szűk hegyi úton, de akármennyire is győzködtem magam, hogy enélkül megáll az élet a hegytetőn, észre kellett vennem, hogy nekünk van egyedül terepjárónk a környéken. Terepen egyszer voltam vele, egy Belsőség-Autófília találkozón és még most télen, a nagy hóesésben sem voltam vele játszani. Tizenöt kilométer per nap - folyamatosan ez motoszkált a fejemben - kell nekünk ekkora autó? Beszéltem a feleségemmel, autók terén Ő a józanabbul gondolkodó a családban, azt mondta, hogy már régóta gondolkodik Ő is ezen, de nem szólt, mert tudta mennyire szeretem. Na igen, nem nehéz szeretni, de sajnos jelenleg tényleg semmi sem indokolja, hogy megtartsuk. Döntöttem: eladom, de előtte még megírom másfél év krónikáját.

Kis késéssel, de megérkezett a mozgókép-nyersanyag az októberi partyról.

Utólag derült ki, hogy a kamera mikrofonja és a lengőnyelű jelszintje közel sem fedik egymást, így nem kevés utólagos korrekciót igényelt a hang, sajnos ennyire tellett.

Bevallottan és szánalmasan belterjes, de a hangulatot visszaadja. Remélem, mindenkiben felkelti a vágyat arra, hogy a nem túl távoli jövőben érkező hetedik Belsőség-találkozón ott legyen, és maga is a belterj részévé váljon!

Kamerázta Tie, vágtam én, fogyasszátok szeretettel!

(Ezúton köszönöm mindenkinek, hogy vette a lapot, és nem négyeltek fel azonnal a kérdésekért, valamint nem tűztek ki a négy legnagyobb vár fokára! :) )

A kellő hanghatás érdekében kérjük fejhallgatóval fogyasztani!

Nemrég egy érdekes levél landolt az elektronikus postaládámban. Az öthengeres Audikra állított használtautós hírlevéllel egy különleges 100-as szivar érkezett. Külsőre semmi szokatlan nem látható.

Kék Villám. Megvan? Nyálcsorgatva néztem valamikor a ’80-as évek elején az első kalóz VHS filmek között. Egyszer, kétszer, harmincszor. Az amerikai rendörség szuperhelikoptere, mindent vitt – mint akkoriban a filmbeli amerikai rendőrségi szupercuccok általában. Izzadva figyeltem ahogy Frank Murphy – ki más, mint Roy Schneider - kvarcóráján fogynak a részidők, és a futurisztikus helikopter mindent legyőz – és tudja a bukfencet is! Na, most nem erről lesz szó.