Számtalanszor találkozhatott már mindenki az autókereskedők csábító ajánlataival, akcióival, amelyekkel természetesen mindenki jól jár, csak a kereskedő bukik, állítólag. A vaj szívüknek köszönhetően mégis felebaráti szeretetből osztogatják a friss műszakit és zöldkártyát, az ingyenes átvizsgálást, esetleg segítenek eredetvizsgát csinálni. A mai napig nem érdekeltek az ilyen csábítások, a hirdetésekből pedig jól kiszűrhető, hogy a szűkös leírás és a "friss műszaki és zk." kulcsszavak általában neppert takarnak, akiknek nem feltétlenül kell elhinni minden szavukat. A használtautón böngésztem épp a Nissan Micra hirdetéseket (nem magamnak), mikor megpillantottam a Vacsi-Autó kínálatában egy szépnek tűnő feketét. Elolvastam a hirdetési oldalon a rövidke leírást, amiben gyakorlatilag csak annyi volt, hogy további információk a honlapon. Nosza, ezen ne múljon, egy kattintás és megnyílt előttem minden idők legbénább marketingfogása:

Árpád postját olvasva jutott eszembe: a történelem ismétli önmagát.

Átpördült egy Renault a tetején Cigánd közelében

Csak ne az én kertem végében...

Ezt a kifejezést használják az angolok arra a jól ismert jelenségre, amikor a lakosság átlátja, belátja, hogy szükség van repülőtérre, atomtemetőre, hőerőműre, elkerülő útra, de persze valaki más háza közelében.

Ez jutott eszembe, amikor évekkel ezelőtt leaszfaltozták Csepelen a temető mögötti összekötőutat, amelyen keresztül az M0 és a Csepel-sziget déli része könnyebben, gyorsabban megközelíthető. Készült hozzá párhuzamos kerékpár út is, kis hibával. Néhány telek kisajátítása ugyanis igen lassan haladt, így ezekből nem sikerült lecsippenteni a bringások részét.

Rég jártam arra, de úgy tudom, egy telek a mai napig így van.

Hol volt, hol nem volt... nem is olyan rég egy a Velencei-tó partján lévő vendégház kertjében feküdtem. Nyugágy, kellemes napsütés, cirógatott lengedező szellő. Érezni lehetett a tavaszt. A parkoló felől lelkes autóbuzik tömegének zsibongása hallatszott. A zsivajt rendszeresen és határozottan törték meg mindenféle belső égésű motorok hangjai. Duruzsoló sornégyek, morgó véhatok, és bugyborékoló vényolcak, nomeg egy kilóméterekről is tisztán hallható Celica Corolla.

Aztán egyszer csak egy szólam eltűnt. Kinyitottam a szemem. Hová lettek a nagybőgősök?

Ekkor tudtam meg, hogy kinevezett házigazdáink – Pista, és Balázs – egy kis alternatív programot szerveztek a készleten lévő terepjárásra képes egységek bevonásával. Balázs édesanyja a helybeli gyermekotthonban dolgozik, és úgy gondolták cserébe a kölcsönkapott pótágyakért mi is kedveskedhetnénk valamivel, így a srácokat elvitték a fiúk egy jó kis tereptúrára.

Megható volt látni a gyerekek örömét, és még tán annál is inkább a kőkemény „buzik” szemében a morzsolgatásra váró öröm könnycseppeket.

Aztán pár héttel később – már nem is tudom mikor – felvetődött az ötlet, hogy adott nekünk ez az egyesület. Kéne vele valamit kezdeni. Lehetne csinálni olyat, ami nem fáj, mégis mindenkinek a javára válik. Legyen valami kölcsönös. Na, ekkor jött az ötlet, hogy közeledik a gyermeknap, menjünk le Velencére, dobjuk fel megint a srácokat, érezzék ők is, hogy élni érdemes, nem feltétlen csak a szürke hétköznapok vannak, és aki képes megmozdulni az a saját jövőjét építi.

Így esett a választás arra, hogy vasárnap felkerekedünk, és egy klassz délelőtt alatt kifestjük a gyermekotthon legcudarabbul kinéző lakószobáit – a gyerekekkel offkorsz. Közben hogy ne csak a munka legyen, majd vetélkedni is fogunk, sőt ha az időjárás is kegyeibe fogad minket, tán egy szabadtéri sütés is összejön.

Ne vizionáljon senki tehetős, divatból jótékonykodó sznob bagázst. Mi is ugyanolyan hétköznapi arcok vagyunk mint bárki más, hétköznapi élettel, gondokkal, problémákkal, de egy dolgot megtanultunk aznap Sukorón.

Ha másoknak segítesz, azzal magadnak is segítesz. Egyszerű ez mint a karikacsapás, ugyanaz az elv, mint a Maónika Show, csak fordítva. Nem csak más nyomora boldogít, hanem az öröme is.

...ezerszer jobban…

Az ötlet hirtelen jött, és a rákészülésre sem volt túl sok időnk – munka, blog, kinek-kinek család – de szerencsére akadtak még pártfogóink. Ez úton szeretnénk megköszönni a szigetszentmiklósi REVCO Magyarország Kft-nek a rajtunk keresztül az otthon rendelkezésére bocsájtott festéket, a Generali a Biztonságért Alapítványnak hogy ez az egész legális formában létrejöhetett, illetve Sípos „Managertoys” Zolinak a vetélkedőkre felkínált pólókat és sapkákat.

Ha valaki még indíttatást érez arra hogy csatlakozzon, vagy ideje híján valamilyen formában támogatná ezt kis kezdeményezést az kommenteljen, vagy írjon az egyesulet@autofilia.hu címre

Köszi, a „Fílek”

A találkozó előtt nem sokkal szólt omm, benne lennék-e egy laza terepezős-gyermekotthonos kirándulásba. Nem gondolkodtam, igent mondtam, mert az a pár liter üzemanyag, amibe az egész kerül, nem csapolja meg jelentősen a családi kasszát és a gyerekeknek pedig ki tudja, lesz-e lehetőségük valaha is ilyen autókkal mókázni. Sokat nem vártam a dologtól, gondoltam segítek kicsit olyanoknak, akikkel elbánt az élet, beülnek, megyünk egy kört, kiszállnak, ennyi. Összeszedtük Őket az otthonnál, elindultunk és elkezdtünk beszélgetni. Fene gondolta volna, hogy két ilyen komoly fiatalember fog beülni mögém és ilyen élvezettel fogom hallgatni kedves történeteiket, terveiket azt pedig végképp nem vártam, hogy ennyire nyitott, közvetlen stílusban fog zajlani a beszélgetés köztünk. Megálltunk fagyizni, öröm volt nézni azt a sok mosolygós arcot. Pista odajött hozzám és csak annyit mondott „ez jót tesz a lelkednek barátom”. Nem hinném, hogy szebben össze lehetne foglalni ezt ennél. Egy, másfél órát lehettünk a gyerekekkel, nem épp úgy telt, ahogy először gondoltam. Vicces fiúnak nem volt kedve viccelődni. Nem arról volt szó, hogy nem éreztem volna jól magam, egyáltalán nem. Örültem, boldog voltam, hogy egy kicsi odafigyeléssel, egy kevés törődéssel segíteni tudtam pár gyermeknek egy emlékezetes délelőttöt szerezni. Azt gondolom, mindannyian akik ott voltunk úgy mentünk vissza a találkozó helyszínére, hogy legalább annyira boldogok voltunk, mint a srácok, akiket megautóztattunk. Csodás érzés másokna élményt adni. A beülnek, megyünk egy kört, kiszállnak megvolt, de közben megmosolyogtatták a szívemet. Tudom szentimentálisan hangzik, de ez az igazság. Ezért is bólintottam rá, amikor Sanyi kitalálta, hogy menjünk le ismét és fessünk ki pár szobát. Szóval az Uranium Brotherz jelen lesz, jó pár fíliással együtt. Reméljük ismét szerezhetünk pár kellemes órát a gyermekotthon lakóinak, és persze nekünk is ismét kedves élmény lesz. Tudjátok. Ez jót tesz a lelkünknek.

Lowtyo

Alkossak szép, nyálas, hosszú mondatokat a barátságról, összetartozásról, önzetlenségről? Az olyan bulváros lenne. Jól esik azt adni, amit másnak jól esik kapni. Ha pedig ezt jó társaságban tehetem, akkor élménynek sem utolsó. Ott leszek.

prokee

 Lapától kaptuk - ha valaki esetleg csatlakozna, szövekezzetek:

"tisztelt Filek,

ahogy értem a felhívás nem kizárólag egyesületi tagoknak szól. a helyi
gazdasszony-szakszervezettel folytatott, többször megszakított
tárgyalásaim végül sikerrel zárultak. részemről rendelkezésre állok egy
terepjárásra alkalmas ötszemélyes járművel és két munkás kézzel.
legkésőbb 16 órakor kell haza indulnom.

Aki velem jönne, az legyen szíves írjon egy mailt a lapa@lapanet.hu címre.


köszi és üdv,

lapa"

Az úgy esett, hogy éppen a szívósor méretezéséről fordítottam egy angol nyelvű szöveget a weboldalam szerkesztéséhez, amikor az egyik kitérőnél belefutottam ebbe a szépségbe - aztán Pista retináján is megláttam a beégett sziluettet. Fogalmam sem volt, hogy mi ez, de amikor az első képet kidobta a kereső nem volt megállj, elkezdtem kutatni...

Versenyzőnek született

A Jaguar XJ13 küldetése az volt, hogy megnyerje Le Mans-t, de a szomorú történet vége az lett hogy a kocsi soha sem versenyzett. Arra készítették fel hogy legyőzze a Ford és a Ferrari félelmetes kocsijait, hogy a rettegettek rettegjenek. A szomorú vég aztán az angol fejlesztésekre oly jellemző lassúság miatt érte utol a kocsit. Túl sok kiforratlan műszaki újítás, és ötórai órai tea vezetett a fejlesztés leállításához. Mire végeztek volna a fejlesztéssel új szabályok léptek életbe, így 1967-től csak 3 literes motorral szerelt autók vehettek részt a küzdelemben, ezért az XJ13 alkalmatlanná és szükségtelenné vált.

... még ha vak is vagy.

Nem szeretem a bulvárt, a celebeket még annyira sem, nem is követem munkásságukat sem az interneten, sem nyomtatott formában, de még a tévét is átkapcsolom, ha valami közepesen híres köcsög van benne. Lehet, hogy a Discoveryn ötödször ismétlik a Chip Foose-féle Overhaulin-t, de egy HEMI motor akkor is izgalmasabb marad valakinél, aki azzal lett híres, hogy Dubaiban sz*p*tt.

Gyerekkoromban az autózással kapcsolatos élvezetek a rajzfilmekre korlátozódtak, mai napig emlékszem a "Flúgos futam" cimű amerikai mesére. Ott tüntek fel olyan elképesztő formáju járgányok melyekből az autóipar is próbált ihletet meríteni.

Nem kevés kritikát kaptunk az inkognitóteszt miatt - ám az egyetlen érintett, aki érdemben reagált a postra, Teszkó Péter volt.

Hozzájárulásával itt közöljük gyors levélváltásunkat. Reméljük, árnyalja kissé a képet erről is, arról is.

Azt hiszem nem elég annyival leírni a pilótát, hogy irgalmatlan szerencséje volt, mert ez több volt. Nekem kellett volna több, hogy 5 centivel arrébb csapódjon be az utastérbe az a cölöp. Különben mehetett volna a videó a rotten-re.

Szép lassan megismerhettétek már majd’ az egész lakóközösséget a tömbben. Együtt derültünk a béna Puntóson, Hombár apun, és anyun. Mi ha minden jól megy hamarosan elhagyjuk a blokkházat, és elmaradnak ezek a posztok...

De az élet nem áll meg!

Jöjjön egy Ha.hu találat. Éppenséggel 944-eseket nézegettem. :)
Aztán megakadt a szemem egy Stiften a találatok között.

(kattra nagyobb)

Nem gondolnám, hogy egy öreg transaxle Porsche tulaj nem röhögi ki az ajánlatot. Hiába csak egy 924-ről van (aminek nincs nagyon respektje), azért mégiscsak egy Pork.
Másik részről pedig, ki vágna bele egy 3-400 ezres értékű huszonéves sportkocsiba? A 300ezer Ft értékű autó tulaja? Na ne már!
Biztos jó üzlet lenne :)
 

Vagy ha mégis, vidd el a tankbetöltő közeléből!

Még akkor is, ha tied minden Samarák legsamarábbja.

 ... ami nem negyvenkettő. Mély tisztelettel adózok Douglas Adams tiszteletére.

Azonban az élet kicsit komplikáltabb, mint ahogy azt ő elképzelte, a Végső Kérdésre nem egy számmal lehet felelni, hanem az alábbi folyamattal:

Két dolog, amire szükséged van az életben.

A probléma megoldható Duc Tape-pel? -> Igen -> Probléma megoldva!

A probléma megoldható Duc Tape-pel? -> Nem? -> A probléma megoldható WD40-nel? -> Igen -> Probléma megoldva!

Van az a régi vicc, hogy

Barátaim!

Aki még bírja, annak egy újabb csemegét mutatnék be a május 1-én rendezett találkozón megjelent járművek közül. Korábban a LuAZ gyártmányról gondoltam, hogy az a legelvetemültebb, de aztán rájöttem, hogy az bizony csak a szériagyártmányok között lehet első!
Az egyedi épített járművek között ez a motorkerékpár a nyerő.

Miből van a motor motorja?

Biztosan ismeri mindenki a viccet, melynek az a csattanója "Ezt nem gondoltam volna!". Nos, az alábbi videóval kapcsolatban pont ez jutott eszembe.

A videót Rájen blogján találtam.

Boldog voltam. Végre megvettem a BMW-t.

Hanssal és Klaus-Jürgennel órákon át bújtuk az ebay.de-t a tuningmotyókért.

Hónapok munkáját fektettük bele az átépítésbe.
Ültetve, keményítve, hergelve, szépítve.

Később kész lett, alig vártam a lehetőséget, hogy ringbe szálljak.

Amikor az első kanyarba estem be a Nordschleifén, még féltem, aztán lassan összeszoktunk. Egyre értem be a többi lúzert, a Saxos srácot, meg az Astrás Karstent. Egy villanás voltam a visszapillantójukban, aztán ők az enyémben.

Mit tagadjam, erekcióm volt. Enyém volt a világ, engem ünnepelt a kerítés mögött a nép. A fizikai törvényeit magam alá gyűrtem.

Szinte úgy éreztem, Eike mellettem ül, és orálisan kényeztet, annyira élveztem. Erről persze valójában szó sem lehetett, minden felesleges súlyt a garázsban hagytunk.

Üvöltve, szervezetemben elképzelhetetlen adrenalinbombával tekergettem a tekergetnivalót, és tologattam a tologatnivalót.

Aztán feltűnt egy fehér folt. Mire feldolgoztam volna a látvány, zöld folttá változott. Aztán eltűnt, és felbukkant előttem fehéren, aztán zölden.

Aztán eltűnt.

Lelankadtam.

Azt hiszem, felteszem a BMW-t a mobile.de-re...

A Szocialista Járműipar Gyöngyszemeinek nagy tavaszi seregszemléjén megjelent legelvetemültebb széria jármű az alább látható gép volt.

Na ez vajon mi?

Hónapok óta a csapból is a válság folyik. Különösen az autókereskedők szája görbül lefelé - érthető is, az eladási statisztikák igen nagy lendülettel haladnak lefelé.
Ilyenkor minden jól működő cég keresi a megoldást, hogyan vészelheti át a nehéz időszakot. Legtöbbjük persze több lábon áll, az autóeladás mellett szerviz, alkatrész-értékesítés is működik - ha nem is pótolhatják a forgalomkiesést, de nyilván tompíthatják annak élét.
Ha nagy hasznot a magas járulékos költségek miatt nem is hoz (legalábbis az "egész" autókhoz képest), azért ahhoz elég lehet az ilyenfajta háttérszolgáltatás által termelt haszon, hogy az értékesítés hullámait hosszabb-rövidebb ideig kisimítsa.
Ehhez persze szükséges az az ügyfélbarát, rugalmas hozzáállás, amit a közhit nem túl gyakran emleget egy mondatban a márkaképviseletekkel. Arra gondoltunk, megnézzük, mennyire becsülik meg a cégek az ilyen ügyben beérkező ügyfeleket.