Remélem, a brigádvezető Vitoja volt... 

(kösz, Laller!)

A Belsőségen megjelent alkatrészes propagandairodalom után jutott eszembe, hogy érdemes lenne áttekinteni ezt a gyári - utángyártott alkatrész témát. A fotókat persze frankón elkevertem, de most, hogy megtaláltam őket, fussunk neki !

Gyári jóóóóóóó, utángyártott szaaaaar...
Ugye te is hallottad már ezt ? Kicsit szektásan hangzik, a világ nem fehérből és feketéből áll. Nyilván létezik rossz minőségű utángyártott alkatrész, de az is biztos, hogy gyári is - hiszen ha nem lenne, nem létezne a garanciális javítás fogalma.
Emellett persze legtöbbször a gyári alkatrész magas minőséget képvisel, de az utángyártottak között is sokszor találunk olyat, ami legalább olyan jó, mint a gyári, sőt, bizonyos esetekben még jobb is.

Az utolsó méterek drámája

A legátgondoltabb brazil szappanoperákat megszégyenítő fordulatokat hozott a szezon utolsó versenye.

Három körön át világbajnok lehetett Felipe Massa. Három körön át elhihette a mesét, hogy a sírból visszahozott világbajnokságot meg lehet nyerni. Ahogy megnyerte tavaly Kimi Raikkönen. Aztán minden máshogy lett, jött az utolsó kanyar és annak közepén a futam végi esőt is száraz pályára való abroncsokon bevállaló Timo Glock, aki a kör elején még mintegy 12 másodperccel állt Vettel és Hamilton előtt a negyedik helyen. Az ő hibája és szinte vezethetetlen autója miatti lassúsága tette lehetővé, hogy a drámai végkifejlet elmaradjon és az legyen a világbajnok, aki hét pontos előnnyel érkezett Brazíliába. Pedig a Ferrari boxban már ünnepeltek, mikor Felipe Massa átért a célvonalon, hiszen Hamilton nem tudott lépést tartani az esőben ismét brillírozó Sebastian Vettellel, aki úgy ment át a brit pilótán, mint kés a vajon, világosan mutatva, ki az eső ura. De amilyen eszement tempót diktáltak az utolsó körben, úgy érték utol a Toyotát, a többi pedig már most történelem.

Csakúgy, mint maga az egész verseny, szeszélyes és őrületes mivoltában, hiszen csupán öt perc volt a rajtig, mikor leszakadt az ég minden vize a pályára és csupán tíz perc volt a végéig, mikor újra eleredt az eső.

Messzemenően hibás következtetés lenne ha csak ez alapján az utolsó futam alapján ítélnénk meg a világbajnoki cím sorsát. Felipe Massa mesterien vezetett, kitűnően tette a dolgát és másnak esélyt sem hagyva nyert. Tegyük gyorsan hozzá, hogy ez szinte kötelessége volt a hazai pálya és a hazai szurkolók előtt, és csak így tartotta életben esélyét. Vasárnapi teljesítménye alapján járna neki a VB cím. Tény az is, hogy Lewis Hamilton erősen visszafogott tempóban körözgetett és csak a szükséges minimumot merte kockáztatni. Majdnem ráfázott, az időjárás által keltett zavar váratlanul érte, de végül elérte célját.

Nem ezen a versenyen úszott el a brazil világbajnoki elsősége és nem ezért a futamért érdemelte meg a brit azt, hogy 23 évesen 9 hónaposan és 27 naposan a Forma-1 legfiatalabb világbajnoka legyen.

Emlékezetes hétvége volt, méltó befejezése a hektikus, botrányoktól sem mentes szezonnak.

És bár minden a két esélyes körül forgott, azért illik megemlíteni, hogy Vettel ismét nagyot alakított, a sportág legszebb éveit idéző agresszív és kompromisszummentes vezetésével. Fernando Alonso pedig betonbiztosan hozta a második helyet, pedig a hatodikról rajtolt, nem kis fegyvertény. És végül, de nem utolsósorban elbúcsúzott a sportág egyik utolsó nagy doenje, a száguldó cirkusz világába 1994-ben, 15 évvel ezelőtt beköltözött skót David Coulthard, aki 246-szor állt rajthoz Interlagos esős aszfaltján és a második kanyarban már ki is szállt speciálisan erre az alkalomra festett Red Bulljából. A BBC sportkommentátoraként folytatja pályafutását.

A tavalyi szezon elején Hamilton páros lábbal, némiképp pökhendien és agresszíven rúgta rá az ajtót a Forma-1 nyugodt köreire. Sokan nem szeretik, sokan Istenítik, ez azonban semmit nem változtat a tényen, hogy 2008 világbajnoka.

És a Ferrarinál sem eresztette mindenki búnak a fejét, hiszen a konstruktőri VB címet 21 pontos előnnyel megnyerték, és a szponzorok számára ez legalább olyan fontos, mint az egyén trófea.

Hogy mit hoz a március 29-én Ausztráliában induló 2009-es szezon, még nem tudjuk. Az azonban szinte biztos, hogy lesz még itt Massa-Hamilton párharc.
 

JEGYZETEK A MARGÓRA
Csak ne mondja senki, hogy a futam előtt nem erre számított. Ne mondja senki, hogy józanul mérlegelve nem ugyanezt a forgatókönyvet követte volna Massa vagy Hamilton helyében. Nincs itt semmi látnivaló –mondaná a rendőr, és ha belegondolunk, tényleg. Mert mi van, ha nem esik le az eső? Mi van, ha a Ferrari-mechanikus ki tudja húzni anno azt a francos betöltőcsövet? Mi van ha, mi van ha…?

Ugye?

Leszögezem, nem rajongok sem Massáért, sem Hamiltonért, ezt gondolom sokan tudják már. Abszolút nem hozott volna lázba az sem, ha történetesen a brazil a világbajnok. Barátaim azonban azzal érveltek, hogy Massa megérdemelte volna a címet, mert mekkorát ment.

Erre azt mondtam, hogy nem csak ott és akkor kellett volna ekkorát mennie.

Válaszuk az volt, de hiszen ugyanannyi futamgyőzelme volt, mint Hamiltonnak.
Igen, de egy 18 helyszínes versenysorozatban a hat-hét győzelem még nem garancia semmire. MINDEN versenyen jól kell teljesíteni és világbajnok lehet úgy is valaki, hogy egyetlen-egy futamot nyer csak (ahogy volt is már rá példa, 1958-ban Mike Hawthorn csupán egy futamot nyert, csakúgy, mint Keke Rosberg 82-ben)

.

Elúszott Massának, biztosan fájt a tudat, hiszen elhamarkodottan a fülére mondták, hogy nyert és amellett világbajnok.

Hiba volt. Massa sírt. Értem is, meg nem is. Én is sírtam volna a helyében, de nem azon, hogy most, az utolsó futamon elúszott az amúgy sem éppen karnyújtásnyira levő trófea, hanem azokon a hibákon, amelyeket a szezon folyamán elkövetett ő és a csapat is. Csokigyerek is hibázott, pontosan hét pontnyival kevesebbet.

És bizonyosan senki nem állítja majd azt, hogy a FIA Hamilton mögött állt végig. Mert nem. Ebbe most ne menjünk bele, akinek van köze az autósportok bármilyen formájához, az tudja, hogy semmivel sem kevésbé korruptabb, mint bármelyik más sportág. Kis ízelítő lehet talán a Ferrari fenyegetőzése az egyenmotorok bevezetése (ami amúgy egetverő marhaság) esetében.
Egy szó, mint száz, a két esélyes közül Hamiltoné lett a cím. Mindenféle elfogulatlanság nélkül állítom, hogy megérdemelte. Egy pökhendi, öntelt hülyegyerek, de vezetni, azt tud. Massa is kétségkívül, de ez a szezon nem jött össze nekik egyéni szinten. A konstruktőri trófea is legalább olyan fontos, a színfalak mögött azért örülnek neki, biztos vagyok benne.
Ennyi, ilyen votl a szezon, mint az utolsó verseny. Felborult, botrányos, drámai, káosz.

Egyetlen kívánságom van már csak: ADJANAK VETTEL ALÁ GYORSABB AUTÓT!
Mert valami eszméletlen tehetség. Ezzel született, nem tanulta, benne van. Ilyen pedig Senna óta nem nagyon volt.

Crazy Man David talán csak nekem fog hiányozni egyedül. Én azért szerettem önfejűségét, szerettem magát a karakterét, mégha néha marahságokat is művelt, de szerettem benne azt is, hogy soha nem adta olcsóna  bőrét, és aki mögé ért, az nem lehetett biztos benne, hogy át is jut-e rajta. Kedveltem David Coulthardot, aki 37 évesen emléke volt az F1 hanyatló aranykorának. Hakkinen árnyákba kényszerítve tette a dolgát, a csúcsra jutni soha nem tudott, de KARAKTER volt az őrült skót. És nem félt odatenni magát és autóját, ha arról volt szó, emlékeztetve a müzlin tenyésztett mai gyerekeket arra, hogy ez nem a délutáni horgoló szakkör vasárnapi gyűlése.

Végül pedig: maxrespect Seb Loeb! Ötödször lett világbajnok. Le a kalappal.
 

...no és nekem is hiányzik majd.

Azzal együtt, hogy az utolsó versenye pont olyan volt, mint az egész karrierje.

- prokee -

(Képek: Formula1.com)

Idén kitaláltam az okosságot, robogó kell. Nagyon sokat autóztunk egyedül és általában csak igen rövid távokon. Elugrani reggel a boltba, piacra, valamit intézni a belvárosban. Vagy sajnáltam beindítani az autót rövidtávra, vagy szívtam vele, parkolóhely híján. Ezért hát nekiálltam feleségem puhításának. Szép lassan adagolva, próbáltam úgy intézni a dolgokat, hogy a végén Ő akarjon robogót venni. Sikerült. Csupán néhány egyszerűnek tűnő feltétele volt, könnyen kezelhető legyen (tehát nagykerekű), szép színe legyen (ettől féltem a legjobban) és inkább retrós, mint modern legyen.

Munkahelyet változtattam. Sajnos az otthon-munkahely viszonylat egy része az M0 nagydunai hídján halad, így igen nagy az esélyem az órákig dugóban álldogálásra. Kellett valami, ami keskeny, kevés kereke van, azok is lehetőleg egy sorban.

A motorozás, mint olyan, sosem vonzott igazán, így nincs A kategóriás jogsim. Nem is tervezem, még most sem. Maradt hát a wannabe-jármű, a robogó. Mivel motoros rutinom nincsen, esni meg nem szeretek, kifejezetten nagykerekűt kerestem.

Mások tapasztalatainak begyűjtése, valamint nálam nagyobb robogós tapasztalatokkal rendelkező autofilek kifaggatása után két esélyes maradt, Piaggio Liberty vagy Aprilia Scarabeo.

Emlékezzünk meg szeretteinkről e napon, kik nincsenek már közöttünk, de velünk vannak.
E helyre kiemelem közülük azokat, kik autofilségemet elindították, vagy tevékenyen hozzájárultak kialakulásához.

Anyai nagyapám, nagy példaképem midőn első új autóját átvehette végre az akkoriban mindenható MERKUR-nál, el is nevezte átvétele névnapjáról Melániának, lévén aznap 1976 január tizedike. Akkora becsben tartotta, hogy garázst épített "Neki". Mindent megadott, mit egy autónak akkoriban lehetséges volt. Ragyogott a mustársárga, vígan dalolt a motor, elvitte bárhova, bármilyen körülmények között. Ez a kép nem Melániáról ( ZK-75-99 ) készült, a szín stimmel :

Atyai nagyapám annyira szerette korai 1200-es Zsiguliját, hogy angyalföldi lakhelyének ellenében a Rózsadombon bérelt "neki" garázst. Bőrkesztyűben vezette (lehet köveket dobálni, jól állt az Öregnek) és volt egy kereszteződés a Vajda Péter utcán, ahol mindig visszarakta kettesbe, ott szoktam meg a motorfék hangját (fiatalabbak kedvéért elmagyarázom, mikor gyermek voltam, a lámpák kivételével nem nagyon késztette fékezésre a sofőröket más akadály).

Kedves Olvasó !
Biztosan van hasonló, egész életre meghatározó élménye gyermek vagy fiatalkorából olyan hozzátartozójával, ki már az égi autófil mezőkön rajong a gépzsírszagú, letűnt modellekért, melyekért életünket odaadnánk, kérem, osszák meg velünk, tegyük tiszteletünket előttük ma, Mindenszentek napján, avassuk saját szentjeinké őket!

Messze otthonomtól az emlékezés nehéz. Szerencsére (vagy pechemre) nagyapámon kívül nincs is tán senki családomból, aki kapcsolódna benzin- és négykerékimádatomhoz. Papa kőkemény ember volt. A világháborúban partizán, harcolt a Duklai-hágón (a visszavonuló németeket itt csapták szét a csehszlovák félreguláris alakulatok), volt is egy snassz tetkó az alkarján, bírtam az öreget már gyerekként is. Majd rendőr lett és a megyei rendőrkapitányi posztról vonult nyugdíjba. Kettőötvenes perákon nyert motorosversenyt, valahol a bekeretezett oklevél is megvan még a garázs falán. Ja, és nem beszélt sokat, mert nem kellett neki. Az első, ami bevillan, az az 1600-as Lada, intarziás kormánnyal, fatapétával, akkoriban durva gépnek számított, ment, mint a hétszentség. Garázsban állt, vigyázott rá az öreg, óvatos sofőr volt. Aztán egyszer éjszaka elaludt és hetvennel beparkolt az erdőbe, kutya baja sem lett, de az autó ment a telepre. Aztán jött a barna Spartak, csontfehér belsővel, kormányváltóval...
De Papa elment, már mintegy 10 éve. Hiányzik is mindenkinek, jó ember volt.

Ennyit a családról. Én ilyenkor azonban emlékezem azokra is, akik gyermek- és serdülőkorom nagy bajnokai és példaképei voltak. Csak egy pár név, ami hirtelen eszembe jut:
Michele Alboreto, a kampósorrú kis fekete olasz, aki Jean Alesivel együtt a Ferrari legnehezebb éveiben szinte összenőtt számomra a vörös csapattal.
Elio de Angelis, akit gyermekkoromban neve miatt szerettem meg.
Persze a zseniális Ayrton Senna, gondolták volna, hogy már 14 éve történt? Nagyon megrázott a hír, a mai napig hiányzik a Forma-1-ből. Egy olyan ellentmondásos mégis eszméletlen bátor és mesterien, zsigerből zseniális versenyző. Nem összeizzadt-gürizett tudással nyerő, hanem génjeiben kódolt tehetséggel nyerő ember.
Csakúgy, mint Colin McRae, aki mindig mindent megtett, sokszor gyorsabb volt, mint az auótja, imádtam a stílusát.
Túl sok név, túl sok emlék...Kesjár, Ratzenberger, a MotoGP szamurája, Norifumi Abe és legvégül a szívemhez nagyon közel álló lengyel Janusz Kulig, aki egy hibás fénysorompó miatt veszítette életét 2004-ben. Őt többször is láttam, óriási tehetség volt és szerény ember a paddockban. Minden esélye megvolt arra, hogy WRC világbajnok legyen.
Nem így lett. Emlékezzünk...omm

Minap érdekes érdekes dolgot láttam munkába jövet.

Egy Kamaz állt mindkét sávban, elakadásjelzővel. Gondoltam milyen kellemes dolog, a reggeli csúcs után nem sokkal ez egyik főútvonalon elakadt egy teherautó. Aztán ahogy a villamos elhaladt mellette - már ahogyan tudott, mivel a villamospályán kerülték az autók is -, akkor láttam, hogy előtte egy kombi kisautó, talán Fabia kombi, állt, keresztben az úton, a Budaörsi úttal szemben. Most se értem hogyan került oda, de ott volt, félig a teher alatt.

Ez igazából csak az oka a történteknek. Az okozata az az volt, hogy sokan bentragadtak a villamosályán, ezzel a villamost feltartva. Bármi, bárhogyan történik, ők bemennek a kereszteződésbe. 

Intermezzo: Némileg kívülről tekintve igencsak mulatságos, amikor például a BAH csomópontnál bentragadnak, majd a keresztező forgalom is elindul, az is bentragad, és ez generálja magát, körbe-körbe. Pedig kb. ötperces várakozással, azzal, hogy kihagyunk egy zöldet meg lehet szüntetni a dugót. Már ha van ennyi előrelátásunk és empátia a többi közlekedőtársunk felé.

 Szóval szituáció a következő: Karolina útnál autó bentragad, villamos - szabálytalanul, de szintén behajtott, majd a sárga nem tudott továbbindulni. Autós barátunk meg nem mozdult egy tapodtat se előre, de igazából hátra se. Ha ő se megy, akkor mi se. Persze kereszező forgalom jött volna, osztrák rendszámos prémium barátunknak meg nem tetszett, hogy ő nem tud haladni, ezért ledudálta a villamost. Nem az öt méterre lévő kollégához fordult volna, hogy tolasson, inkább a villamosra dudált. Ennyit a körültekintésről. Nem tudom hogy megy ez kint, ezért inkább a magyar KRESZ-t idézném.

Hangjelzés

30. § Hangjelzést adni csak balesetveszély esetében, a baleset megelőzése érdekében, valamint - lakott területen kívül - az előzési szándék jelzése céljából szabad.

Igazából nem tudom mit várt. Ledudálta a villamost, azért, amit ő is megtett: bentragadt. Gondolja, hogy a dudálás miatt elindul a villamos? Hogy jó kedvében áll az ott? Én még nem hallottam olyanról, hogy kürtszóra kis füstfelhő, esetleg némi csillámpor kíséretében elillant volna a ledudált jármű.

Mit tehetett volna? Példamutatóan vár. Megvárja, hogy eltűnjön az akadály, majd ha szabad az út, akkor továbbmegy.

Csakis ésszel, okosan, előrelátóan és empátiával lehet jól közlekedni a városban.

Ez az egyik alapvető igazság a közlekedésben. Mégis, sokan nem tartják be. Nézzünk rá pár jó és rossz példát.

Látni.

Ennek egyik legfontosabb eleme a fényszóró. Ezt használjuk minden egyes alkalommal, kapcsoljuk fel elindulás előtt. Hasznos ez nyári napsütésben is, ne spóroljunk az izzókon (LEDeken pláne nem érdemes), többet ér az emberi élet, mint egy maximum párszázas tétel. Északi gyártású autókban már gyújtással együtt bekapcsol a helyzetjelző is (daytime running light - DRL).

Skandináviában már igen régen az alapfelszereltség részét képezi a DRL. Annyira, hogy az ottani piacra gyártott nem is kevés régi Suzuki Swift is rendelkezik ezzel a berendezéssel. Az EU egyébként éppen mostanság tervezi, hogy a tagállamokban gyártott új autókra kötelezővé teszi.

Nem tartom rossz megoldásnak, és csendben megjegyzem, a legtöbb típusnál ez utólag is könnyedén megoldható. Régebbi autóknál a töltésvisszajelző áramkörével, az újabb autókon pedig az uniformizáltság jegyében sok esetben a motorvezérlő elektronika kábelkötegében már megtalálható a megfelelő vezérlőszál.

- prokee -

Azonban ez még nem minden. Fontos ügyelni a lámpák tisztaságára is. Nyálkás, nedves időben hajlamos a lámpa koszolódni, ezért elég néha egy benedvesített ronggyal vagy zsebkendővel áttörölni. Elég nagy lesz a különbség.

...és ez nem egyszerű szájtépés. Egy nedves úttestről felverődő vízpermet a felmelegedett fényszóróra száradva akár 20-30%-ra csökkentheti a fénykibocsájtást.

- prokee -

Néhány típusnál egyéb extraként fellelhető a fényszórómosó és opcionálisan hozzá törlőlapát, melyek megkönnyítik a fényszóró tisztántartását. Ügyeljünk ezeknek is a helyes működésére, egy csíkosra törölt fényszóró többet árt, mint használ.

Az utazás során elég sok csomagot, vagy méginkább sok súlyt vihetünk magunkkal. Ilyenkor ne felejtsük el beállítani a fényszórok magasságát, mivel se nem békára, se nem fácánra nem vadászunk az utakon. Senki se szertené az autóstársát árokból menteni, vagy méginkább: árokba jutni, mert a másik lámpája vakította.
Ködfénylámpát csak akkor használjuk, ha a látási viszonyok (értsd: sűrű hóesés vagy nagy köd) indokolják. A vagányság, és az autó menőnek tartott kinézete nem indokolt eset. Minimum zavaró, hanem veszélyt okozó tényező. Ha nem szükséges, kapcsoljuk le.

Nem kevésbé fontos az ablakok tisztán tartása sem, hiszen enélkül a külvilág egy furcsa pszichedelikus látomássá válhat, színes pacák és plazmagömbök gyülekezőhelyévé. Nyáron por, tavasszal és ősszel sár, télen hó, jég a jellemző az üvegeken. Mindegyik könnyen takarítható, mégis, ki ne látott volna a hátsó szélvédőn tízcentis hótakaróval közlekedő autót ? A baráti beszélgetésekben büszkén és fitymálva alkalmazzuk az autós szaklapokból átvett "óriási holttere van" kifejezést, ám azt a holtteret rutinszerűen növeljük meg azzal, hogy lőrésszerű lyukakat kaparunk a jégpáncélba a teli elinduláskor. Mennyit spórólunk ezzel, öt percet ?

- prokee -

Hogy unalmas a téma? Mert ezt minden hülyegyerek tudja? Nana, nem oda Buda! Hányszor, hányan megfeledkeznek erről? Mennyi tetőig saras, pislákoló fényszórós autó jön szembe éjszaka? Sok, túl sok. Hogy az opcionális tanyasi "xenon"-nal felszerelt -ily módon azonnal prémiummá vált- nem ritkán tizenéves verdát ne is említsem. Estig dolgozom, sokszor vezetek haza sötétben, napi szinten, nem keveset. Fáradt szemeim tudják értékelni, ha valaki ésszel használja fényszóróit, nem égeti szénné a retinámat a légteret pásztázó 100 wattos "tuningégő". Tolerancia, ennyi az egész. És mivel tisztában vagyok autóm maroknyi fényszórójának gyenge fényéval, így az én érdekem is, hogy legalább a benzinkúton végigtöröljem egy nedves papírtörölközővel. Mert látni és látszani akarok.

oMm

Nos, ezt a találkozót is letudtuk, ezzel a 2008-as szezon végére értünk. De csüggedtségre semmi ok, nagyobb helyen újfent találkozunk 2009 első negyedévében. És akkor lássuk, a szerkesztőbrigád hogyan élte meg a találkozót.

Rocko:
Fenomenális volt, komolyan. Nem szeretnék idézgetni a találkozó tartalmából, egyrészt bennfentesnek hangzana, másrészt akik ott voltak, majd megteszik. És tudom, közhelynek hangzik, de bánhatja aki nem volt ott. Véleményem szerint ez volt az eddigi legjobb összeröffenés. (Martosiról nem tudok nyilatkozni, azon nem voltam sajnos.) (2-)3 napos folyamatos hülyülés, röhögés, az az igazi, amikor az embernek már a tüdeje tőle. És tényleg mindenki talált magának megfelelő szórakozást. Volt itt minden jó, V8, sorhat, sleeperek, és fene nagy dögök, régi és új, szoci és keleti, de tényleg, minden mi szem-szájnak ingere. Rám a legjobb behatást a BMW-k tették, különösen Sabc 540-ese, és Zita E30-asa. Élmény volt mindkettő, és nem egymás fa... körbecsókolgatásáról van szó, hanem tényleg személyesen megtapasztalhattam, milyen is a hátsókerékhajtás, milyen automatát vezetni, mit is jelent egy 10-20 évvel ezelőtti német. Nekik különösen köszönöm. Természetesen mindenki másnak is, például a Maserati klubnak, öröm volt látni, hogy páran tőlük lelkesen szállnak át a szigonyosból egy Trabantba. :) És értelemszerűen köszöntet kell mondanunk a helyi tuningautósokanak, kellemes perceket, sőt, néha fél órákat okoztak nekünk. Tehát mindenkienk csak azt tudom mondani: a következő alkalmat csak saját felelősségére hagyja ki!

Sanyi:

Hát kemény volt. Mióta vezetek nem iszom. Most nem vezettem...
Nem is tudom az élményhalmaz melyik pontját ragadjam ki, mert az egész egy hatalmas flash hullám volt. Eleve az út az Omm hasonmásverseny vígaszdíjasával - akiről később kiderült, hogy sokkal inkább hasonlít Kojakra. A péntek esti szilvórium konzílium. Aztán meg meg kell említsem a "patkányt" is. Igazi csühes gép, félelmetes képességekkel!
És ezt az egészet szédületes arcok körében. Remekül éreztem magam, számomra ez volt az év legzsírabb hétvégéje.

...és számomra a végső konklúzió: Az örületet valóban csak egy paraszthajszál választja el a zsenialitástól! Ti asszem zsenik vagytok:)

Köszi mindenkinek mindent!

lowtyo:
Szombat este felhívtam a nejem, hogy beszámoljak az élményekről.
- Kaptam bogaras tortát és gumicsirkéket szülinapomra.
- Meg vezettem Volgát, olyan hullaszállítósat
- Zenéltünk.
- Énekeltem is.
- Báboztam Sanyival.
- Nem lehetne, hogy holnap meséljek?
Állítólag a bábozós résznél már tisztában volt vele, hogy jól érezzük magunkat, és biztosra veszem, hogy akik először voltak, Ők is remekül szórakoztak.

omm:
Tényleg olybá tűnik, hogy eddigi legjobb hivatalos összeröffenésünk volt. Rocko lába 49-es, ezen azért gondolkodjunk el. Génhiba? Urán? Fene tudja. Az új arcok mind-mind hihetetlen figurák voltak, örülök, hogy megismertem őket. Külön-külön nem mondok köszönetet, akik ott voltak, tudják jól, mennyire érdemes részt venni ezen a találkozón. Szerencsére a monitorlakók és billentyűzethuszárok ezúttal is otthon maradtak, és csak tényleg az jött el, aki megérti, hogy attól vagyunk jók és mások, mert annyira különbözünk. Különbözünk és mégis egyformák vagyunk. Szín-szín hátán, ettől szép a világ. Halál a szürkeségre! Köszönöm barátaim!

NemJulietteLewis:
Már a hangzás is varázslatos: MÓR
Mint ahogy a lehetőség is: jogosítványmentesen, szakértelem és autó-fanatizmus hiányában belecsöppenni egy nagyon változatos,nagyon színes tásaságba. S mivel nem elsőbálozóként jelentünk meg, örömmel üdvözölhettem rég nem látott autófil barátainkat. Mert valljuk be, januárban igencsak szolidan próbáltam beleolvadni az ülőgarnitúra mintázatába. Szerencsére most erre nem volt szükség :) Köszönöm Urak, hogy befogadtatok, hogy elfogadtatok, remélem még nagyon sok vidám percet szerzünk egymásnak. Kocsikról nem írok, engem a teljesítmény, a sebesség, az átépítés és tuning nem hoz lázba, nőként inkább a színek, a formák, a részletek fognak meg. Vérbeli autósokat inkább untatnak a szentimentális merengések. Mert hogy is fogalmaztátok meg? "Egy nő tanulja meg, mikor kell hallgatni."

prokee:
Korai ez, az igazi élmények jövő ilyenkor bukkannak majd elő a tudatalattiból. Addig mit mesélhetnék? Tapadtam Zita E30-ának anyósülésébe kanyarban? Pattogtam Tie Range-ének hátsó ülésén, miközben a sofőr Omm hatvannal kanyarodott derékszögben az erdei vadcsapáson? Vezettem Buggyt, Bud Spencer-Terence Hill filmek zenéjére? Ültem hullaszállító Volgában? Láttam Tündérem haját lobogni a Biturbo kabrióban? Drifteltem RC-autókkal?
Nem exportálható élmények.
Meséljem el, mennyire magával ragadó volt a társaság bármely tetszőlegesen kiválasztott tagj? Írjak arról, mekkorákat estem-keltem az autós és nem autós sztorikon? Próbáljak megosztani veletek részleteket olyan ikonokról, mint Änitä a särgä käbäläkäcsä, Ängélä ä nyúl, az Änäl Ättacker? Énekeljem nektek, hogy 3 ajtó, 5 ajtó, Should I stay, or should I go?
Nem megosztható érzések.

A lényeg amúgy is máshol van.

Ott kell lenni. Át kell élni. Legközelebb, remélem, veletek együtt. Szólunk időben, a többi rajtatok múlik.

Tommi:
Na igen. Semmihez sem fogható élmény ott lenni. Zita E30-a, Sabc E34-e, Tie Range-e, de bármelyik másik autó is nagyon ott volt a topon. Na meg természetesen a társaság!
A péntek esti hangversenyből indult gumifüstölés, az apamacko-féle polgárőr-szívatás mind mind olyan élmény, amihez nem elég az általunk legépelt sorokat elolvasni. Ahhoz ott kell lenni!
Nem igazán tudok mindent felidézni mert kavarognak az emlékek a fejemben, de az biztos, hogy ilyen hétvégét akarok még, sokat! A következőre talán már a jogsim is meg lesz...
A martosi első találkozón sajnos nem voltam ott, de a többi 3 találkozó közül messze ez volt a legjobb.
Részemről ennyi... Kérem kapcsojja ki.

tomnemtom:
Úgy gondolom, fiam fogalmazta meg kissé sarkosan, de meglehetősen a lényegre tapintva a három nap élményét : "ezt a Maserati GT-t az úton észre sem venném, ha előttünk menne vagy jönne szembe, annyira semmilyen a többiekhez képest" , többiek alatt értve a találkozón megjelent autókat. Igazat kell adnom neki amellett is, hogy egyik kedvencem a GT, bár a még bumeránglámpás verziója a 3,2-es biturbóval. Hatalmas élmény volt mind gépészetileg, mind emberileg. Senki sem viselkedett és mégsem voltak konfliktusok.
Csatlakozom ommhoz: köszönöm, barátaim !

feketenap:
Első találkozóm volt, és sajnos csak pénteken voltam jelen. Azonban kellemesen csalódtam ezekben az emberekben, mégha néha számomra érthetetlenül is beszéltek. Hazafelé egy csokor tenyérbemászóan kedves pofával a zsebemben autóztam, és már lélekben a következő meetingre készültem. Én ott leszek Jolánával, Lianával biztosan. És Ön?

scheerti:
Mint Lowtyo és Sanyi, és is éltem az eltévedés lehetőségével, mikor szombaton délután Székesfehérváron korzóztam a fékezett habzású franciával. Dunaújváros felé ébredtem rá, hogy talán kicsit túlbecsültem a navigációs képességeimet, ezért egy gyors: neharagudjonbocsássonmegmórramennékjófelehaladok kérdéssel sokkoltam egy fáradt urat, aki készségesen útbaigazított. Elmondta, hogy addig menjek, míg a legnagyobb kereszteződéshez nem érek. Egyre nagyobb kereszteződéseket láttam, gondoltam elindulok Győr felé, ami végül helyes döntésnek bizonyult. Móron pedig elég nehéz eltévedni, még akkor is, ha valakinek különleges képessége van hozzá, így a fogadó egész gyorsan megtaláltam. Ebben az is szerepet játszott, hogy januárban itt ittam magam másnaposra, hiszen a részegség az kimaradt. Akkor is, és most is. Ezúttal azonban nem kellett sokat tétovázni, ha az ember ismerős arcot szerettt volna látni, szinte mindenki az volt. A találkozó fénypontja számomra a Trabantozás volt, nem kellett kétszer kérni az RC-autós kalandokba merülő Prokee-t, hogy a kulcsot odaadja, sőt a megveszekedett BMW-t hajtó Zita is beugrott a hátsó ülésre. Jelentem közlekedtem egy Trabanttal reflektor nélkül, ami nem lenne zavaró, ha láttam volna valamit. A kuplung+váltó kombót kicsit gyakorolnom kéne még, hiszen meglehetősen sután mozogtam benne. Aztán élményautózás jött, V8-as Range és BMW. Vezetni nem vezettem más autót, mert nem szeretem más verdáját hajtani, de a Trabant az kellett, mert mióta jogosítványt szereztem nem vezettem Trabantot. Az este jelszava a röhögés lehetne, hiszen előbb azt hallgattuk, ahogy kibontakozott az Autófília csapatának első dala, aztán a seggrészek sporttársak izgalmas történeteiben merültünk el. Állat volt, még akkor is, ha nem voltam sokáig. Mindenkinek köszi az élményt és a társaságot.

...és a végére Baowah fergeteges széleslátószögű képei:

Kedves mindenki, drága olvasók!
Sanyival tervezett élő tudósításunk a találkozóra vezető útról sajnos már az első megállónál kudarcba fulladt. Annak anyagát még csak-csak sikerült eljuttatnunk prokeenak, hogy kitegye a blogra, de aztán a drótnélküli netünk dobott egy errort lefedettség hiányába, majd a kis noteszgépünk akkuja adta fel a küzdelmet. Pedig lett volna miről tudósítanunk elhihetitek, talán mindent elmondtam azzal, hogy a 190 km-es utat 5 óra alatt tettük meg. Kárpótlásul ma nekiestünk egy rövid összefoglaló készítésének Sanyival.

Elindultunk. Sanyi 626-os kombi Mazdáját választottuk gazdaságossági okokból a túrához, mégis csak fele annyi naftával elgurul, mint az én csirkém, meg ugye szép is, az sem hátrány egy autós találkozón. Bevallom kiváncsi voltam az autóra, amiben még sosem ültem, pedig pár percre lakunk egymástól, de valahogy sosem jött össze. Ráadásul Sanyi megkért, hogy a AF-en futó Youngtimer Olimpics sorozatához írjak pár elfogulatlan szót a járműről. Hamarosan....

Úgy terveztük, hogy utunk során minden érdekes dologról beszámolunk, ezért vittünk noteszgépet, meg drót nélküli netet és persze nálunk volt a DOLOG, amit oMmnak szántunk és aminek utómunkálatait az út során terveztünk befejezni.

Első állomásunkról még csak-csak sikerült pár képet küldeni, aztán megadta magát a technika. Az ominózus motoros baleset helyszínén, egy hegyi szerpentínen nem egyszerű megállni, így amíg Sanyi egy pihenőnél félreállva próbált életet lehelni a technikába, addig én a harmatos fűben gyalogolva próbáltam megközelíteni a helyszint. Az eredmény kb 1,5 km gyaloglás és egy átázott dorkó, nomeg a képek. Nem csoda, hogy egy darabig nem volt kedvem kiszállni az autóból, meg persze 20 km-t sem jöttűnk otthonról mégis több mint egy órája úton voltunk már.

Iregszemcsén lett volna a következő megálló, ahol Sanyi szerint isteni melegszendvicset lehet enni.

De nem volt, úgyhogy maradt a magyaros parasztburger a'la sok hagymakarika, kevés minden más + extra ketchup és majonéz. Nyammogás közben felfedeztünk egy jobb sorsra érdemes oldschool Nissan Patrol "rambo típusú" terepes jószágot. Aztán rövid aggódás a hagymaszag miatt, és uccu neki megint – a szilva polaritása úgyis más, majd kiütik egymást... 

Nekifeszültünk az útnak - innen Lowtyo vezetett én meg rettegtem. Mire Tiborunk is kezdett volna összeszokni a technikával, megérkeztünk Siófokra ahol eltökélt szándékunk volt egy kereskedelmi egység látogatása, hiszen a DOLOG tervei már készen, ellenben még csak az alap volt adott.

Ja, közben belefutottunk egy mókás kis hancúrválogatottba. Név szerint: Bukfenc, Ordas, és a franctudjamárki, de őt egy veretős citromsárga nagy Landcruiser húzta - karbondobbal:)

Nos, ott tartottunk hogy megálltunk Siófokon. Ommnak meglepi...

Olyanok voltunk mint a rossz férj, aznap hazafelé vettük meg az ajándékot. Ezt ellensúlyozandó igényes és költséges csecsebecsét terveztünk, és ha már igényesség és egzotikum, akkor nyilván Nagy-Britannia, hát mi sem tettünk másképp, a brit korona egyik helyi egységét választottuk. És munkába kezdtünk, hogy végre megszülessen agyunk közös szülötte az ÄNÄL ÄTÄKKER.

És asszem itt tettük fel az i-re a pontot. Überelni már nem tudtuk semmivel az AA-t és időnk is fogytán volt. Arra persze még maradt elég, hogy elkortyoljunk egy amorettot. Siófokon mindig megállok a kékfehérnél, mert isteni gépes szmötyijük van, bár én mindig felrakom az autó tetejére a poharat Sanyi viszont világosan tudtomra hozta, hogy ez nem az az autó.

Ezek után a Guy Richie féle időugrásos technikával élve a következő akciók voltak eseményhorizontunkon. A délelőttöt felemésztő kalandoktól elpilledve, gyorsan feldobáltuk a Tecsós Swarovsky "ékköveket" a cuccra. Elhelyeztük rajta a szerelem egyetemes jeleit, majd megfelelő mennyiségű ezüst csillámporral vontuk be markolatát. Bevágtuk a gép potrohába, kiröhögtünk egy jobb sorsra érdemes Mantát, és feltöltöttük magunkat az M7-re.

Fehérvárnál hirtelen balos, majd irány Mór. Mivel navigációt nem használunk, telefonos segítséget kértünk tomnemtom kollégától. Ez a következő képpen hangzott:

- Na, és akkor hol kell lefordulni?

- Lesz egy tábla. Ki van rá írva, hogy Mór meg valami. Na ott ne forduljatok le!

Nagygenerál van folyamatban, kis türelmet kérünk. És ígérjük, a nyáriakkal ellentétben nem mismásoljuk el ezt a beszámolót, pusztán mi is emberek vagyunk, próbáljuk összeszedni a gondolatainkat.

Egyetlen kérésünk van felétek, kedves olvasók: aki készített fényképet az legyen oly kedves töltse fel az indafotóra, és lássa el belsoseg_filia_4 taggel (címkével), így könnyen közzé tudjuk tenni őket. Köszönjük!

Íme ízelítőnek pár fotó és egy video:

Emitten a hivatalos AutóFília induló.

Amíg mi lábadozunk a hétvégi Belsőség-Autófília party után, egy kis olvasnivalót ajánlok nektek.

Sheriff linkelte be nem túl régen ezt a kiadványt. Autóvásárlók Kézikönyve, 1974-1975.

Rövid határidő

Nem utolsó szempont az összefoglaló értékelés kapcsán az sem, hogy a MERKUR 1974-ben, s valószínűleg a későbbiekben is igen rövid határidőre tudja szállítani a Zaporozsecet.

(Zaporozsec ZAZ 968)

Komplett műszerfal

A műszerfalba a szokásos visszajelző műszereken kívül ampermérőt és olajnyomásmutató műszert, a műszerfal jobb oldalára pedig időmérő órát is beépítettek.

(Volga GAZ 24)

Fürge kiskocsi

A Fiat 127-es karosszéria-nagyságának megfelelően inkább kis kocsinak, motorteljesítményét tekintve inkább "túlmotorizált" kiskocsinak minősíthető.

(Fiat 127 Berline)

Ha pedig kedvet kaptál, itt a komplett könyv ! (Link javítva, bocs...)

Avagy egy kezdő audista sirámjai.

Rocko vagyok, budapesti, fiatal férfi, és Audi fan.

Ezzel rögtön meg is bélyegeztem magam. Igazából nem is Audira gondolok konkrétan ezzel, hanem egy konkrét sztereotipia csokorra. Van annyi minden, kalapos skodás, női sofőr, suzukis, mind-mind egy kategória, amivel beskatulyázzuk az embereket, ismeretlenül is. Holott talán a fele se igaz rájuk, mégis, egyszerűbb ezeket elsütni, mint a dolgok mögé nézni.

Hogy ne menjünk messze, vegyük magamat. Szeretnék egy Audit. Milyen legyen? Itt van példál milumanéké.

Látatlanul is csak egy kivagyi wannabe Audisnak mondanának, mert nincs pénzem újra. Kicsivel több pénzért már ott a bubiseggű A6-os vagy az első szériás A8-as. Egy fokkal jobb, máris '90-es évekbeli maffiózóvá léptünk elő. Garantáltan megkulcsozzák elégtételkét a kocsit egy rosszul sikerült parkolás után. Tételezzük fel: van pénzem a legújabb A8-asra.

Rögtön pökhendi gyárigazgatóvá léptünk elő, aki a kocsira a pénzt összesikkasztotta. Vagy ha nekem csak a szivar 100-as tetszik, akkor rögtön 3 szintet lépek vissza, egy csóró vagyok, wannabe Audista, aki még hitelt se tud felvenni. Hát köszönöm, ezeknek nagy részéből nem kérek.

Nem csak ezzel a márkával van ez így. Vegyünk egy élvezetes, tetszetős autót, pl. Merci kupét. Maffiózó jellem szintén beficcen, de ha csak telekre kéne egy megbízható kombi, akkor szombat hajnalban a 300D felé botorkálva biztosan elhangzik egy jó izű köszöntés: Jó reggelt szomszéd, hogyé a krumpli?

És ha egy jó hátsókeres kanyarvadász BMW-t szeretnék? Tulaj nélkül ez is csak egy boyracer kocsinak látszik.

Azt hiszem, ezzel a pár példával sikerült érzékeltetni, hogy mire is célzok. Ne ítélj, hogy ne ítéltessék. Higyjük el: sokan azért veszik azt, és pontosan azt a kocsit, amit akartak, mert kinek jobban kinek kevésbbé de a szívében él az autófília. Sokan pusztán csak megbízhatóságot, kényelmet, biztonságot keresik ezekben az autókban, vagy olyan dolgot, ami megfogja őket. Nem mindenkinek fontos a külvilág, hogy mennyire nagy a presztízse az autónak. Van akinek például egy sokat szidott Suzuki az ideális megoldás, és ő így szereti. Megint más meg Trabantozik, mert azt jobban élvezi, mint egy TT coupét. És egy dolgot megfogadtam: ha lesz Audim, a lehető legszabályosabban fogok közlekedni vele. Hogy ellenpéldát mutassak, még ha egyedül is leszek vele. Legalább annyira lesz feltűnő, hogy ezen mások is elgondolkozzanak. Mennyire jó lenne, ha az ember kint hagyhatná az utcán a kocsiját, hogy ne kelljen ilyen szterotipától rettegnie. Hogy az utakon nem a márka vagy méret miatt tekintenék egyenlőnek. Higyjük el nyugodtan, ha megmozdul jobban egyikük, az nem feltétlenül azért van, mert versenyezni akar, hanem mert ilyen a dinamikája. Vagy csak szimplán szeretné a sofőr kiévlezni a motor erejét és/vagy hangját.

Hogy ezek a sztereotipiák léteznek-e? Természetesen, hogyisne. Csak teljesen feleslegesen.

Örök dolog. Az unos-untalan körbe-körbe pörgetett, hazai blogok által olyannyira kedvelt téma. Szeretik az emberek olvasni, ahogy az örök Hofi Géza mondta: magyar ember nem érzi magát jól, ha nem szaros a szája.
Pedig a képlet nagyon egyszerű. A rendszerváltás után, mint minden "jóléti" "kezdő" demokráciában, itt is megjelent az ügyeskedők, gazemberek és a tisztességes munkával meggazdagodók rétege. Lett piaca a prémiumságnak, és ahol kereslet van, ott kínálat is előbb-utóbb lesz. Az újkorukban is drága (általában német persze) felsőkategóriás autókat pedig csak ez a réteg tudta kifizetni, megvenni. Ehhez persze biztosan hozzájárult a tény is, hogy viszonyítási alap hiányában az autó is az egyén társadalomban elfoglalt helyének tükre lett.
Persze a sztereoptípia sosem alakul ki magától, alaptalanul. A munkától elszokott, a pénzt és az azzal járó hatalmat imádók gyors sávban éltek. És általában röviden. A villantáshoz és a mindennapi emberek kényszerű alárendeltségének kivívásához pedig -ezt már Sun Tzu óta tudjuk- a megfélemlítés az egyik legegyszerűbb eszköz. Tisztelet hiányában. Sajnos sok - amúgy kitűnő- modell vált ennek eszközévé. Így alakult ki a "fekete fólia-nagy felni-magic black fényezés-fóbia" szinte az egész ex-szocialista blokkban. Hogy melyik társadalom hogyan, mi módon dolgozta fel ezt a fenomént, az már más kérdés.
De a sztereotípia már kialakult, és meg is ragadt, úgy tűnik. Drága, nagy autó=sok pénz, hatalom, "elfordítomafejem". És ez a hiba, birkaságunk már csak ilyen. És sajnos sok esetben azok is ilyen morális vonalak mentén mozognak, akiknek nem kéne. Ezzel csak megerősítik a bunkót abbéli hitében, hogy ő több, mint a forgalomban résztvevők 99 százaléka, hiszen lám, a rendőr sem meri megállítani, mindenki beengedi ha pofátlanul index nélkül tolakszik.
Mi pedig átkozódunk, anyázunk és köcsögbéemvésezünk, buziaudisozunk, faszmercisezünk. Pedig mi tehetünk róla, kineveltük saját barmainkat, elhitettük velük, hogy nekik lehet.

Ők pedig valószínűleg sosem olvasssák majd Lao-Ce sorait:

Aki az emberek uralkodóját az Út által
Segíti, nem akarja megfélemlíteni
A Birodalmat fegyvercsörgetéssel.
Mert ez olyasvalami, ami visszaüt.

Persze a másik oldalon ott vannak azok is, akik szimplán használati cikként és logikus mérlegelés alapján vettek (kaptak) ilyen-olyan, addigra már sajna "gengszterverdát", tisztességesen megkeresett pénzből.
Aztán ott vannak azok, mint itt Rocko kolléga is, akiket hívogat a luxus és a köznapitól eltérő menetteljesítmények, a forma, a kényelem, vagy bármi más és a hétköznapokból való menekülés útját látják egy-egy régebbi prémium-modellben. Ha tényleg ezt keresik.

Hogy melyik csoport a legnépesebb, azt mindenki döntse el saját magában. A téma szép, komplex és nehezen felszívódó. Mint a sztereotípiák általában. Remélem, egyszer majd valaki tényleg ír egy jó kis szociográfia tanulmányt erről. (Jó ötlet ugye?!)
És végül, de nem utolsósorban a tény: sosem az autó nem dönti el, ki ül a kormánya mögött.

Sztereotípia, ami mindaddig táptalajra lel, amíg az emberek szemében az autó lesz a fontossági mutató. Nőjjenek ki belőle, remélem, nekem már sikerült.

omm

És íme bentről Lowtyo véleménye:

Immáron exautónkká előlépett Audi 80-asunk sok kedves percet szerzett. Egyszer egy srác megkérdezte milyen autóm van. Mondtam, Audi. Elismerően bólogatott, hogy „Az igen". Aztán amikor meglátta a parkolóban lesajnálkozóan vetette oda a 15 éves autó láttán, „ja ilyen". Aztán elindultunk és picit kikormoltam a szekeret, mire rögtön jött, hogy „ juj, ez ilyen".

Nehéz. Pár perc leforgása alatt sikeres yupeeból, szánalmas wannabe lettem, majd pár pillanat múlva ínyenc.

Sosem érdekelt ki, mit mond az autómról, ki mennyire tartja ésszerű döntésnek, vagy, hogy mire asszociálnak, hova sorolnak, ha látnak kiszállni belőle. Szeretem az autókat, számomra több kell legyen egyszerű használati tárgynál. Ha tetszik valamelyik, sosem nézem, ki milyen sztereotípiát társít hozzá.

A jelenlegi családi autónk egy terepjáró. Próbálok előzékeny lenni, kihúzódok a külső sávba, megállok a zebránál, ha gyalogost látok, kiengedem a buszt a megállóból. Nem értik az emberek. Elmúlt már az az idő, mikor a gengszterek kedvenc típusa volt ez az autó, de valahogy mégis félnek tőle. Elég kiraknom az indexet, ha be akarok sorolni és máris üres mellettem a sáv. Sokszor akkor is elengednek, ha nem nekem lenne elsőbbségem, okoztam már dugót amiatt, hogy a jobbról érkező egyszerűen nem mert átmenni előttem. Fura.

Lowtyo

...pláne, ha Ön egy traktor. Úgy néz ki hogy én leszek a blog hülyevideó felelőse... de ismét talált Rocko barátom egy igenjót, amit meg kell hogy osszak Önökkel.

Zene. A jobbik fajtából. Feldobva egy nem mindennapi metronómmal: egy traktorral, mely társától eltérően nem felborulva végezte. Épp ellenkezőleg, új karrierbe kezdett, három svéd úriemberrel bandát alkotva. Nem is ragoznám tovább, szóljon a Sweet Georgia Brown - alapjáraton.

Itt ülünk Ommal a móri lakótelepen a Trabantban. Kissé Wi-Fi szegény környék, vagy legalábbis az átlagnál felvilágosultabbak a mezei felhasználók az IT-biztonság terén.

Mindenesetre köszönjük Szenyeriéknek a lehetőséget, nélkülük ez a post nem születhetett volna meg. Ha olvasnak minket, és holnap délig leesnek a Belvárosi Vendégházba, egy felessel szívesen megháláljuk az adatátvitel lehetőségét :)))

Nos, tegnap megérkezett az Autófília keménymagja, plusz a hardcore BMW szekció. Lowtyo és Sanyi is landolt, a drautnélküli net nehézségeiből fakadóan laptopjukban maradt némi postolnivaló. Reméljük, Szenyeriék segítségével ezek is felkerülnek majd.

Lowtyo születésnapja alkalmából tartottunk egy kisebb bubis-kukoricás-tortás estét is, valamint Änitä ä särgä käbäläkäcsä mellett bemutatkozott Ängélä ä bärnä käbälänyúl is.

 Az este természetesen autómentesen, alkohol mellett folytatódott. Omm egy komplett iwiw-et mesélt el nekünk, az ismerősei ismerőseinek ismerősei ponty-, afgán csüngőhasú disznó- és zellertenyészetéről szóló beszámoló igen komoly sikert arattak.

Kocsikulcs, személyi, forgalmi, lakáskulcs, pénztárca, telefon, headsett. Ennyi minimum található egy embernél, amikor beszáll az autóba. Vagy kiszáll belőle. Látható, nem rövid a lista, mégnehezebb ezeket összefogni. A kocsiban az ember ugye ül, kényelmetlen a zsebben tárolni ezeket. A kocsiba beül az ember, elpakolja a megelelő dolgot a helyére, telefont a telefontartóba, pénztárcát a középkonzolhoz, és így tovább. Aztán ha kiszáll, akkor meg sok helyet foglal kézben, meg az is plusz idő, mire összeszedi a kacatoka. Miután sűrű szentésgelések közepette nagyon sokadik alkalommal ejtettem le a telefonomat - volt hogy zsinórban háromszor is - vagy sárba a pénztárcámat, meguntam a fenti rendszert. Tescos zacskóval mutatkozni csak Royce előtt néz ki jól, tehát valami hatékonyabb, kultúrált módszer kell. Ekkor jöttem rá, kell nekem egy autóstáska.

Édesapámnak volt egy kézitáskája, innen eredt az ötlet. Megkerestem a táskát, kicsit öröge és divatjamúlt volt, én szeretem a retro dolgokat, és annyira nem fontos, hogy trendy legyek, de ez már kicsit öreg volt nekem is.

A kép csak illusztráció.

Aztán keresgéltem, de valahogy sehogy se találtam megfelelő célszerszámot. Manapság ilyenre nincs kínálat, vagy túlzottan drága, nincsen nékem errre managerfizetésem. Igazán én egy kisebb, csuklóra fűzhető táskát akartam, esetleg amit az ember a hóna alá csaphat, amíg az asszonya körbehurcolássza az akutális bevásárlás során. Gyerekkorom csúf undormányától az övtáskától viszont viszolyogtam. Ennek ellenére egy vásárlás során sikerült ráakadni a tökéletes megoldásra. Övtáska, mégis nem az a tinisen seggtáska vagy a mégrosszabb: hasi-tasi. A táskában van kimenet fülhallgatónak, vagyis headsettnek, van külön helye pénztárcának, telefonnak, rágónak, kulcsnak. És pár külső, zippzárazható zsebek. Perfekt. Hol övtáskaként használom, hol csak simán vállon átvetve, és a legjobb: az ember kiszálláskor csak simán magához kapja. Túl sokat nem akartam válogatni, így a vártakhoz képest nagyobb lett, de ez nem hátrány. Kisebb bevásárláskor sokat képes elnyelni, rövidebb kirándulásokkor eg fél literes üdítő tárolására teljesen alkalmas. Félere ne értsük, ez nem a reklám helye, csak szerintem ez egy jó választás volt.

És ti hogyan tartjátok a holmijaitokat a kocsiban?

Ha már így megkérdezted...

Én is halovány erekcióval reagálok bármi kultikus tárgyra, de valahogy az autóstáska nekem túl hardcore. Rendes függőként mindig a Go, Trabi, Go! Udo Struutz-a jut eszembe. Surda-kalap, rövidujjú ing, óvodásnadrág, zokni-szandál, és persze az alkarra fűzött autóstáska.

Ez valahogy nem az én stílusom :) Viszont az egyszerűség kedvéért folyamatosan magamnál hordom majd az összes forgalmit (jelenleg 5db), igazolványt, pénzt, névjegykártyákat, stb... Erre tizensok éve a legmegfelelőbbnek a brifkó, briftasni, tehát a sokrekeszes pénztárca bizonyult.

Ehhez adódik a zsokzsebes, "desszantos" nadrág, legalább 6 zsebbel. Ebben kiválóan elfér a brifkó, a slusszkulcs, a telefon, a cigi, munka közben a raktárkulcs, toll, kés, vastag filc, stb. Farzsebet nem használom, így az autóban ülve sem zavar semmi.

A zsebek szokásos rendjét sem változtatom nagyjából 10 éve, így keresgélnem sem kell.

- prokee -

Röngtön hogy elhagytuk otthonunk, egy szomorú motorizációs emlékhelybe futottunk. A tavalyi halálos motoros baleset színhelyén elhelyeztünk egy szál erdei virágot, s gyertyát gyújtottunk benzinvérű barátainkért, és az idegenekért is.

Sokszor nem vagyunk beszámíthatóak mi sem, de egy dologra mindíg figyelünk. Szeretteink, és mások testi épségére...

Lowtyo és Sanyi nekiindultak a holnapi Belsőség-Autófília partyra. Már ma. Útibeszámolóikat folyamatosan postolják, természetesen majd a helyszínről is.

A folyamatosan érkező bejelentkezéseket a * címkével követhetitek nyomon.

- prokee -

Reggel 8 óta itt ülünk az autóba, mer valami hülye azt mondta, hogy mivel forog a föld, előbb utóbb itt lesz Mór. Egy centit sem mozdultunk, pedig a kéziféket is kiengedtük. Tovább nem tudunk várni, így beröffentjük a gépet és utilaput kötünk a mislenyekre. Utunk során minden váratlan eseményre felkészültünk, van nálunk kukorica bubiscsoki és a DOLOG. Folyamatosan tájékoztatunk benneteket a túráról. Jöttünkre 4 körül számítsatok dél felől.

Reméljük már mindenki túl van a nagy út előtti inspekción, és készen áll, hogy találkozhasson a nagyközönség önönmagával.

Jelentem, Én és az Ügyvédem elindultunk!

  

Megtettük a végső inspekciót, és immár készen állunk! Az autó üresben. Ezen a héten értünk forog a föld. Ott leszünk Móron! Táskánk tele a szükséges ellátmánnyal. Mindenre felkészültünk! Szárnyas-pótos IFA-ánk megrakva a legtutibb földi jókkal. Bármire készen állunk! Figyelem az informátorunk szerint még a live rákenroll megszólalása sem kizárt!!!

Ommnak felkészítettük a Mazdát. Fehér bőr, pálinkahűtő, diszkógömb, válogatott call-girlök. Áz árányozott Tátráféltengyely sétápálca már csák á hángulátot várjá!

   

Az ügyvédem egy fél tobozmirigy és egy denevérhalu között a következőket írta le nektek:

megtankoltunk mazdát a mol kúton
végig megyünk a prérin, a 66-os úton
és minden táblába belelövünk egyet vaze
 
míg sanyi terelgeti a gépet
lowtyo a jobb egyből ijesztegeti a népet
felpróbáljuk az összes csálécsöcsű stopos picsát
meg lesz mindenki szúrva, erről nem nyitok vitát
 
félúton megállunk csavarni egy nagyot
este meg a híradóban azt az infót kapod
hogy a balaton vízszintje ugrott egy nagyot
 
fehérváron vár minket papabear
kemény ő is nagyon, jó haver
megállunk elszívni egy kávét
állvahagyunk minden bűzlő TáDét
 
feszül a gurtni, csattan az öv csatja
a három kan az útját tovább folytatja
 
móron már ott a sok autó függő
sörtől és jó bortól roskad a hűtő
 
a két nap csak az autókról szól
aki volt már ilyenen, tudja nagyon is jól

aki még nem, üljön autóba repülőre, kopterre
mórnál kitáblázzuk, hogy merre
találhattok minket, ha még sem, hívjatok
számom nem változott, meg sanyié sem, bízzatok
Tutira jó lesz a treffen
jöhettek egyedül, vagy akár ketten
hely van, vagy ha nincs, hát falat bontunk
mer' mi a házba mindig ajtóstul rontunk
lesz itt japós, BENZes, meg veterános
gyopár, minőség, árnyékbika, na már most
ők nem lesznek ott, de lehettek volna
ha propellerest nem viszik inspekcióra
de ha végeznek, várjuk őket is ide
gyertek bátran, hallod ede?
balhé nem lesz, nem kell hívni a rendőrséget
jöjjön hát, ki szereti a fíleket és a belsőséget

vége

Üdv: Sanyi, lowtyo

 

Ui.: Ví vör blogging from áur trevöl ríl tájm from rút siksztisziksz;)

Ma reggel felkeltem. Kicsattogtam a konyhába egy kis kávé inputra. Beszéltem pár szót kis családom távolban lévő tagjaival és beslattyogtam a nappaliba.

Gondoltam, ránézek a levlistára... Kezemben forró lé, rajtam gatya, fejem tropa. Benyomom a rádiót, hátha indul a balhé, a 23-ai rutin.

ÉS AKKOR!!!

Első hír:

"Halálos diszkóbaleset történt! A becsapódás energiájára jellemző, hogy a busznak csapódott autó kettészakadt, és darabjai 100m-es körben szóródtak szét."

Emlékszem mi is kurvayot derültünk amikor egy cimbi a pécsi diszkóvölgyben (RÁK vs. Boccacio) egy falra kellő iróniával felfújta, hogy : "Szenvedjen ÖN is diszkóbalesetet"

Az istenért, ez poén nem kell komolyan venni! Fogjátok meg a nőt, vigyétek haza. A menőzéstől tutira nem lesz hosszabb! Ellenben könnyen rövidebb. Mondjuk derékból!

Magam sem kevés éjszakát mulattam át, próbáljatok ne csak a zenére koncentrálni, hanem a test gyengeségére is. A halu most elmarad... 

Nem tudom, mi lenne a megfelelő csatorna az agyatokba, de a f@szkivan, hogy minden nap ezt a témát dobja a gép! Nyugodjatok már le! Nyugodjatok békében...

Hélinand de Froidmont:

Halál, e Rend szűk klastroma
segít most kiizzadnom a
sok bűnt ifjúságom során.
Botod zuhintod té s tova.
Mégsem másít az ostoba
rögzött szokásain s magán.
A bölcs fél tőled általán.
De csődbe juthat mindahány,
lassan vagy gyorsan ér oda.
Viszont én megváltoztam ám,
hóbortjaim mind elhagyám.
Rossz gyógymód az, ha nincs nyoma.

Kedves tulajdonos! Büszke lehetsz magadra.

(forrás: legalja.hu)

És egy másik márkatárs versenyzője.

Sheriff jegyezte meg nem is oly régen egy erősen matricázott márkatárs mögött haladva:

- Öcsém, olyan ez az autó, mint a Blikk címoldala. Mindig van mit olvasni rajta

- prokee -