Úgy igazából nem akarok semmit a képpel. Csak feltűnt az autón a sok szép matrica. Meg a motortér hűlt helyén lógó cafatok között a valamiféle programozható futófényt vezérlő elektronika maradványai. A krómozott tükörház. A piros féknyereg-fékdob.

Meg a kifilibe hajtott autó.

Pedig, tetszik látni, téli gumi van rajta, még mindig. Ami jó, ha van, de ettől még lehet nagyot esni.

Tényleg nem akarok arra utalni, hogy ifjú streetfighter, boyracer lehetett, mert nem ismerem. Csak annyit tudok, hogy jobb egyben nem ült senki. A sofőr épp előtte veszekedett egy jóízűt a párjával - aztán beült az autóba, és nyomott egy Entert. A lánynak ez volt a szerencséje, hisz így nem ült mellette. A srácnak ez volt a pech, hiszen dühből vezetett. Jött is szembe árok, oszlop, minden.

 Egyet azért megtudtam. Be volt kötve, többé-kevésbé egyben szállt ki.

UPDATE:

Íme még két kép az autó elejéről, a motor hűlt helyéről, és arról a bizonyos futófény-miegymásról, egy pedig a nem kifejelt szélvédőről.

Arról már értekeztem, hogy a családi sleeperünk eladósorba került. Nos úgy tűnik, hamarabb adtuk el, mint gondoltam volna. Ez annyiból előny, hogy zsebemben a foglalóval és az arról készült szerződéssel, kicsi esélyét látom, hogy meggondoljam magam. A beleölt idő, pénz és az alacsony piaci érték valószínű, hogy pár hónap eredménytelen próbálkozás után (ismerve magam) oda vezetett volna, hogy hagyjam az egészet a francba és maradt volna a kicsikénk. Viszont ésszerűen gondolkodva kettőnknek 4 autó (amiből kettő korántsem a takarékosságáról híres) sok lett volna, pláne úgy, hogy közben a házunkat is be szeretném fejezni, meg ott a bogár és a két Pannónia, amiket még fel kell támasztani. Szóval Audink elmegy a háztól. Ami megnyugtat, hogy nagyon úgy tűnik jó kezekbe kerül. Kifordított kacagány házisárkánya (ő nevezte így magát) vetett rá szemet és így gondolom, egy Totalcart és Autófíliát rendszeresen olvasó ember, értékelni fogja, ezt a nem éppen hétköznapi autót.

Terepjárót kerestünk helyette. Épülő házunk elég nehezen megközelíthető helyen van, ezért hamar rá kellett jönnünk, kell egy négykerekes autó. Később az is körvonalazódni látszott, nem elég csupán az összkerék hajtás, az is kell, hogy magas legyen.
Aki építkezett már nagyjából tudja, hogy az előzetes becslés a bekerülési költségre arra jó, hogy megszorozva kettővel nagyjából reális képet kapjunk az elkészült ház összköltségére, de persze erről nem igazán szeretünk tudomást venni, akárhány okos ember is figyelmeztessen rá, hogy így lesz. Én is abba a csoportba tartoztam, aki majd megmutatja, hogy bizony ő megépíti abból a pénzből. A rendelkezésünkre álló forrásból aztán mindenféle projektre elkülönítettünk pénzt, autóra például úgy számoltam, hogy az Audi mellé veszünk majd egy Subaru Forestert. És akkor szép lassan jöttek azok a kiadások, amivel nem számoltunk és kezdtük szép lassan felélni a pénzt. Nagyon körültekintően tervezem meg minden kiadásunkat, az a fajta férfi vagyok, akivel utál a felesége vásárolni menni, mert a rutin beszerzések idejét is duplájára tudom nyújtani, amikor például állok a sajtpult előtt és fejben számolgatom, melyik camabert érdemes a péntárhoz cipelnünk, vagy érdemes-e családi csomagos túró rudit venni, melyik terméket gyártották Pécsett, vagy Magyarországon, mikor jár le a szavideje stb.

Nem volt az sem kérdés, hogy teljesen nem engedem felélni a vagyonunkat, de a házat mindenképp befejezzük, így hogy maradjon tartalékunk és terepjárónk is legyen, kezdtem elvetni a Forestert. Kicsit lejjebb adtuk, legyen olcsóbb a terepes, és az sem baj, ha dízel, hisz ott a mi kis sleeperünk. Mindenki a Pajerot ajánlotta és én, bár valamiért irtózom a japó vasaktól, (pedig tisztában vagyok vele, hogy a japán autó a megbízhatóság szinonimája) elkezdtem Pajerokat nézegetni. Nocsak, van ebből benzines is. Akkor nézzünk olyat. Hoppá, automata is van? Alakult a kép. Pajero 3.5 benzin, automata. Hahaha. Ilyen állat pedig nincs, ahogy a székely bácsi mondaná. Legalább is nekem nem sikerült találnom ilyet. Egy nap Szabolcs barátommal beszélgettem, akinek Mercedesekhez való beteges vonzódása mellett a terepesek szeretete a másik gyengéje, ajánljon már valamit, ha esetleg nem találok Pajerot. Aszondja csirke. No persze, titkon nézegettem én régi Range Rovereket is V8-as benzines motorral, de annyira bátor azért nem vagyok, miből gondolja, hogy majd pont egy amcsi vas mellett teszem le a voksomat. Szabolcs érvelései egyszerűek, mint a fakocka, azér’ mer az f@sza. Ennyi. Még hozzátette, hogy ha már csirke, akkor mindenképp grand, mer’ az V8. Napokig nevettem rajta, hogy szegényem talán tényleg komolyan vette, hogy egy 5200 ccm-es autót fogok venni, és arra gondoltam, ahogy ezt otthon elővezetem.

- Drágám, vegyünk Grand Cherokeet!
- Az milyen?
- Nézd, itt van pár a neten.

- 5200 ccm !!! Teljesen elment az eszed? (itt most mindenféle tárgyakat képzeltem, ahogy repülnek felém)

Aztán persze csak nem hagyott nyugodni a dolog, elkezdtem olvasgatni a témában. Feltűnt, hogy van sima Cherokee és Grand Cherokee. A sima csirke igazi kubista remek és csak 4 literes. Ezzel talán már beljebb lennénk. Aztán beszéltem oMmmal róla, aki óva intett a Grandtól és erősen pártoskodott a kicsi csirke mellett. Kezdtem beleszeretni. Megmutattam otthon. Láttam nejem szemében, hogy tetszik neki, viszont ragaszkodott hozzá, hogy adjuk el az Audit, mert mindkét autót etetni, fizetni a biztosítást, adót rá lehet, hogy értelmetlen. Belementem, mert akkor már egészen beleszerettem a csirkébe. Közben oMm folyamatosan küldte a különböző terepjáró hirdetést, néha-néha meg is inogtunk párnál (a Ford Bronco illetve a régi Explorer is nagyon tetszett) de igazából akkor már eldőlt, csirkénk lesz. Elkezdtünk autókat nézni, siralmas volt a felhozatal. Szakadt, ezer sebből vérző, csoffadt autókat találtunk és mindenhol végig kellett hallgatnom a prédikációt, miszerint ezek terepjárók azért ilyenek.

Én is elmondtam észrevételeimet, miszerint nem baj, ha kicsit ütött-vágott, itt ott horpadt, de annak azért tudnék örülni, ha legalább lenne rajta fék, vagy ha nem látnék ki az alján. Kerestünk drágábbat is, az meg nem volt. Úgy tűnt, vagy veszünk egy leszakadt csirkét, vagy közel egy Forester árán kapunk egy fiatal, jobb állapotút, ami viszont már koránt sem olyan kívánatos, mint a régi, amerikás műszerfalas. Kettő közt nem sikerült találnunk egyet sem. Szabolcs eközben valamennyi találkozásunk, vagy telefon beszélgetésünk alkalmával tolta, hogy miért nem nézek grandot. Addig, míg ismét bele nem rakta a bogarat a fülembe. Grand van dögivel eladó, szebb állapotban is, mint a sima csirke, miért ne néznénk meg egyet. Jött az otthoni beetetés. Nehezen ment, de csak sikerült olyan érveket felhoznom, míg abba belement a feleségem, hogy legalább megnézünk egyet. Kerestem egyet a neten, nem is volt messze, autóba ültünk és megnéztük. Nejemnél ott volt a pillanat, amikor láttam, megbarátkozott az 5200 ccm-el, mikor kinyitották az ajtót és az esti alkonyban felkapcsolódtak a belső világítás izzói, megvilágítva a tejeskávé színű pufibőr kárpitot.

Nálam ott ment ki a biztosíték, mikor beindították a V8-as Chrysler blokkot. Az európai V8-asokhoz kicsit sem hasonlító, igazi férfias bugyogó hang teljesen elvarázsolt. Mentünk egy próbakört, fejben számoltam mennyit kell ráköltenem, hogy elfogadható állapotba kerüljön, alkudoztunk, otthagytuk. Aludtam párat rá, nejem kész volt, Ő azonnal elhozta volna. Három nap múlva visszamentünk és elhoztuk.

Jelenleg tehát van egy Grand Cherokeenk. Sokat még nem tudok róla mondani, javarészt a nejem hajtja. Persze kezdtem ennél is, amit az Audinál, el a szerelőmhöz, nézze át, javítson ki mindent. Ervinke meg visszaadta, miután kicserélte a futómű szilenteket, a fékbetéteket és a kormányösszekötőket, hogy szerinte ezt az autót ne újítsuk fel, majd maximum, ha még két év múlva is úgy gondolom, hogy megtartjuk. Igaza van, azt hiszem. Futómű, kormánymű fékek jók, nagy baj nem érhet. Az Audinál, ha észrevettem, hogy valami ne úgy szól, működik ahogy kellene, rohantam és cseréltük. ez most használós autó lesz, hosszú évek után az első. Használni pedig tényleg élmény. Annyira pakoljuk meg, amennyire nem szégyelljük. A motor bármit kibír, szinte még nem is láttam a fordulatszám mérőt 2000 felett. Az ülések valójában fotelok, semmi oldaltartás, viszont mesésen kényelmes. Dugig van pakolva mindenféle okossággal, amiből pár dolog nem működik, de ez nem zavar. A hangját már dicsértem, nem tudok vele betelni. Feleségem imádja és a pici lányom is. A kutasok mindig megnézik mibe tankoltam ennyit és persze mindenki hülyének néz mikor megtudják mennyit fogyaszt. Na igen, a fogyasztás nem valami barátságos és erősen lábfüggő, de mindennek ára van. Ha megbízható lesz az autó és nem kell folyamatosan a szerelőmet látogatnom vele, akkor nem sajnálom tőle.

Hamarosan Sanyi barátommal autót cserélünk egy teszt erejéig. Mindketten mást szeretünk az autónkban, így talán objektív képet tudunk alkotni a másikéról. Akkor majd bővebben írunk a mi nagy amerikai pipinkről.

Ajkán lakom, egy kis iparvárosban a Bakony déli részén, ahol nem megszokott, hogy az ember érdekes autókat lát.

Mostanában például 3 amcsi járgányt is láttam.

1.: III. generációs Chevrolet Camaro.
Metálnarancssárga. Nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem tetszik ez a szín, illetve az, hogy szépen meg lett csinálva az autó, tehát nem gánymunka.
Csak egy képet csináltam róla, azt is telefonnal, mint az összes többit, így az összes kép minőségéért, valamint az utólagos (paint-ben elkövetett) rendszámeltűntetésért elnézést kérek.

Íme, a Camaro. Nekem nagyon tetszik, különösen a Mangels Modular felnikkel! Szerintetek milyen?

2.: Saturn SC Coupé
Na, ez valami rettenetesen ronda. És még az állapotra sem ügyelt a tulajdonos.
A legviccesebb, hogy fekete dísztárcsák, alattuk pedig piros felnik vannak az autón. Remélem, fel lesz újítva, mert normális állapotban azért valamivel szebb.

Hát, ez az a forma és állapot, amiről hosszas fejvakargatás után sem tudok mit írni.

Remélem felújítják majd. Ha úgy lesz, és látom még, akkor is megörökítem.

A feneke viszont tetszik. Kicsit emlékeztet (engem legalábbis) a Mitsubishi Eclipse-re.

3.: Cadillac Escalade a II. generációból
Ez még egy olyan autó, aminek értelme csak akkor van, ha az USA-ban élsz. Máshol csak magamutogatás és okot adás arra, hogy jöjjenek a "zöldek".
Ha ezeket nem vesszük figyelembe, akkor láthatunk egy nagy batárt (számomra kellemes) kockaformával, de gagyi beltartalommal, még akkor is, ha ez egy luxusautó.

A rendőrség előtt parkolt, kicsit szabálytalanul. A tulajt nem láttam, de talán ez a szerencsém, mert így legalább megvannak a fényképek. :)

A legmarkánsabb részének az oldalra lógatott kipufogót tartom, egyébként csak egy  hatalmas batár.

Két, ma látott hírre szeretnék reagálni. Mindkettő a a felelősség totális telibeszarásáról szól.

Az első csak csak szimplán tenyérbizseregtő, lássuk a hírt:

A kamion sofőrt nem érdekli semmi és senki, pusztán csak azért áll meg a sorompónál, mert a vonat nála is nagyobb. Esze nincs, inkább letöri a sorompót, mint sem logikusan próbálj a megoldani a helyzetet. Érdemes megfigyeln ia háttérben dolgozó vasúti munkásokat, akik az egészből akarva-akaratlanul nem érzékeltek semmit.

A második hír viszont eléggé gyomorforgató. A tudósítás szerint - közbeszédben csak emhullásnak nevezett - MC-n M0-áson, kamionnal előzni tilossal jelölt táblánál (ez biztos - a szerk.) előzött a kamion, a megengedettnél nagyobb sebességgel és tömeggel.

(Kép: sheriff)

(Kép: sheriff)

Emiatt összeütközött négy másik kamionnal és totálisan összetört egy személyautót.

(Kép: Index)

Kérdem én: mikor fog történni bármi is ebben az országban? Hány balesetnek kell történnie, hogy az ilyenek megszűnjenek? Az M0-ás Budapesten az egyik legnagyobb lutri, annak aki utazásra szeretné használni, szinte mindennaposak a balesetek, az esetek többségében 3,5 tonnánál nehezebb járművek okozzák a bajt, a szenvedő alanyok szinte mindig személyautósok. Mikor fogják vasútra tenni a kamionokat, hogy az ilyen balesetek elkerülhetők legyenek? Mikor fogják a szigorított szabályokat ellenőrizni, ki vállalja ezekért a felelősséget? A kamionosnak vajon megérte ez a manőver? Egy szimpla vállrántással elintézi, hogy szinten minden szabályt semmibe vett és ezzel megölt egy gyereket, egy családot szakított szét? Érez bármiféle bűntudatot? Kíváncsi lennék ezekre a válaszokra. Csak mellékzöngeként jegyezném meg, hogy ettől a baleseti gócponttól az autópályarendőrség innen, 9,4 kilométerre, azaz nyolc percnyire van. Ennyit jelent ez.

További képek a balesetről a lánglovagok.hu galériájában találhatóak.

Persze, lehet sírni, hogy nem midnen kamionos ilyen, csak kevés köztük. Én meg nem hiszem el. Látom az ott közlekedő kamionosok vezetési stílusából sugárzó fennsőbséget. Látom, ahogy beborítanak 35-tel a belsőbe, ahogy a felhajtóról 25-tel minden körültekintés nélkül húznak be a két tömött sávba. Csorgok mögötte 40-nel, amikor a 6-os főúttól a szigetszentmiklósi lehajtóig előzi a 35-tel haladó másik kamiont. Menekülök előlük, amikor a belsőben (a teherautóval előzni tilos tábla ellenére!) 110-zel tolják a sort.

...és még egy példa. Szombaton is az M0-on mentem dolgozni, nagy szerencsémre ellentétes irányba - hiszen még 12:20-kor is állt a sor, Diósdtól Halásztelekig. Nem azért, mintha a kábé hat kilométeren át sűrű, tömött kocsisorok álltak volna, bár volt ilyen rész is.

(kattinásra nagyít !)

 Még csak nem is azért, mert a belső sávban fel-felbukkant pár nyerges. Ezt itt nem osztott, nem szorzott - bár, a mindannyiunk által hőn szeretett 1/1975 KPM/BM együttes rendelet, azaz a mi Nagy Közös KRESZ-ünk szerint a világon semmi keresnivalója ott.

36§ (2) A párhuzamos közlekedésre alkalmas olyan úttesten, amelyen az azonos irányú forgalom számára két forgalmi sáv van, az előzés befejezése után a külső forgalmi sávba vissza kell térni. Ha 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meg nem haladó gépkocsival, motorkerékpárral vagy - lakott területen - távolsági, illetőleg gyorsjáratú autóbusszal a vezető több járművet kíván előzni, megmaradhat a belső forgalmi sávban feltéve, hogy ezzel a mögötte gyorsabban haladó járművek közlekedését nem akadályozza; ha pedig a forgalom olyan sűrű, hogy a külső forgalmi sávba visszatérni nem lehet, a belső forgalmi sávban folyamatosan is haladhat.

 A dugót (bármilyen furcsán is hangzik) részben az okozta, hogy nagyjából 2.5 km hosszan egyszer csak elfogytak az autók a belső sávból.

 Az oka prózai, egy újabb intelligens, hatalmának fényében sütkérező kamionsofőr két és fél kilométerrel hátrébb blokkolta a belső sávot. Nem azért, mer az neki jó, hanem azért, mert (dögöljön meg a szomszéd tehene) az másnak is rossz.

 "Nehogymár, pöcsök, előrelopakodjatok itt nekem a mecsbokszaitokkal, miközben én araszolok a dömperrel ! Milyen KRESZ, mazsola, itt én vagyok a törvény! Megmutatom én neked, engem vár a család, meg amúgy is kotorni kellene a telephelyre, mert még igazoltat valami egyenruhás, és kiderül, hogy nincsenek rendben a papírok, meg van egy-két tonna túlsúlyom."

Papa, szólok, nem csak szabálytalan vagy, hanem bunkó is, mint a sötét éjszaka. Plusz, ott, a sorban, TE egyébként sem jutsz előrébb, sőt, még szopatod is magad, mert a következő felhajtónál egy rakás autó eléd fog bejönni. Kapise???

Pszichológiai alkalmassági vizsgálatot és IQ-tesztet a C-E jogsikra, de azonnal! Addig meg, motoros rendőrt a hülyék lepofozására!

- prokee -

Az emberek szeretnek tovább nyújtózkodni, mint ahogy a takaró ér. Pedig nem szabad. Vágyni lehet jobbat, de ne higyjük, hogy ha csak szeretnénk, akkor már a mienk lesz.

Szóval a négy karika nem hatalmaz fel, és nem is ad szupererőt a négykerekűnknek. Tessék ám vigyázni.

A képet természetesen a lánglovagok.hu oldalról kölcsönöztük, a Személygépkocsival ütközött és felborult egy traktor Kékcsén galériából.

Na ebben el tudjuk képzelni az Audi Q7-es V12 TDI motorját.

Lewis Hamilton fölényes győzelmet aratott az álmos Kínai Nagydíjon, Massa hét pontos hátránnyal indul Braziliában.

A nagyipari szőnyegszövés izgalmaival felérő futamot hozott a világbajnokság utolsó előtti fordulója, ahol már szombaton nyilvánvalóvá vált, hogy a McLaren világbajnoki esélyesének senki nem állhat útjába. Annál inkább sem, mivel Felipe Massa mindössze a harmadik rajthelyre kvalifikálta magát csapattársa, Kimi Räikkönen mögött. Nyilvánvaló volt, hogy ez a sorrend biztosan változni fog, hiszen a kölcsön kenyér visszajár alapon Räikkönen valamikor a verseny folyamán finoman lelassul és maga elé engedi Massát.

A harmadik, teoretikus esélyes, a lengyel Robert Kubica problémákkal küszködött, így csupán a 11. rajthelyről vághatott neki a futamnak, minimálisra csökkentve amúgy sem nagy esélyét arra, hogy beleszóljon még a bajnoki küzdelembe.

A piros lámpák kialudtak, a nézők pedig bátran szundíthattak egyet, bóbiskolásukból felriadva úgyis mindig ugyanaz a kép tárult volna szemük elé. Hamilton toronymagasan, riválisainak esélyt sem hagyva, teljesen más dimenziókban autózott az első helyen, mögötte 8-10 másodperccel a verseny második fázisában egyre gyorsabb Kimi Räikkönen, majd az érthetetlenül vérszegény és az első pároshoz képest lassú Felipe Massa.

Talán az egyetlen várható esemény és izgalmas kérdés az lehetett, hogy milyen módját választja a Ferrari Massa Räikkönen elé kerülésének. A boxkiállása lesz-e hosszú a finnek, vagy a pályán engedi maga elé. A finn tisztában volt dolgával és a tavalyi Brazil Nagydíj óta adósa Massának egy hellyel, de azért a verseny második harmadában finoman tudtára adta országnak-világnak-Hamiltonnak, hogy tudna ő jóval gyorsabb is lenni, ekkor bizony szépen faragott a brit előnyéből.

A sorsa azonban előre meg volt írva, így kénytelen volt bevárni Massát, aki még így is csak nyögvenyelősen tudta utolérni és átvenni tőle a második helyet. Nem a brazil pilóta napja volt ez. A dobogósok sorrendje ezzel beállt, viszont a negyedik helyen ismét feltűnt a nagyon jó formát mutató Fernando Alonso és a Renault. Tán az ő rajt utáni párharca Heikki Kovalainennel volt a futam egyetlen versenyt idéző mozzanata, és kétség sem férhet hozzá, Alonso és a Renault jó szelet fogott vitorlájába és ismét megleckéztették a BMW-t, mivel Heidfeld jóval Alonso mögött az ötödik helyen, míg Kubica – nem kis teljesítményt felmutatva – a hatodikon értek célba. A futamot egyetlen kiállással teljesítő Toyotás Timo Glocknak két pont képében fizetődött ki a kockázatos taktikai bravúr, míg Nelson Piquet ismét szerzett egy pontot Flavio Briatore nagy örömére.

Két kőarcú és egy ünneplő ember állt a dobogó tetején. Hamilton hét pontos előnnyel a tarsolyában áll rajthoz november 2-án Sao Paolóban, Felipe Massa hazai közönsége előtt. A sors furcsa fintora, hogy ezzel tökéletesen utánozva a tavalyi szezonzárót. Utolsó felvonásához érkezett a világbajnoki címért folyó dráma. Braziliában kiderül, ki és mennyit hajlandó kockáztatni a trófeáért.

JEGYZETEK A MARGÓRA

Mindössze lustaságomat okolhatom azért, hogy nem zsebeltem be némi készpénzt. A szombati időmérő után bátran fogadni lehetett volna a Hamilton, Massa, Raikkönen befutóra. Tény, hogy a futam alatt mindössze a kötelességtudat tartota nyitva a szemem, de nem volt érdemes. El kell ismerni, Hamilton dominált. Sokkal összeszedettebnek látszott, mint tavaly ilyenkor és az autója-csapata is megvan hozzá, hogy világbajnok legyen. Bár nem lábad könnybe a szemem, ha őt látom a dobogón (nem vagyok éppen Lewis-fan), most már én is azt mondom: legyen ő a világbajnok. Legalább megdolgozott érte és kétségkívül a leggyorsabb volt. Ha valaki tudja, hogy Massával mi van, az tegye fel a kezét és mesélje el, mert ilyen lagymatag bágyadt autózást talán nem most kellett volna bemutatni. Mindha mindvégig tisztában lett volna azzal, hogy Raikkönen úgyis elengedi, Hamiltont utol pedig nem érheti. Ehhez képest jót nevettem azon, hogy a Hamiltontól eltanult magabiztos kijelentésekel dobálózó (és persze Japánban vétett hülyeségét soha el nem ismerő) brazil milyen kínlódva tudta csak utolérni a „gyengélkedő” finnt. Tény, hogy Raikkönen tartozott neki ennyivel, de azért örültem, hogy volt 5-6 olyan kör, amikor azért üzent nekünk, hogy nem kell temetni, menne ez gyorsabban is. Aki látta, megértette. Alonso szimpátiamérője a negatívból lassan pozitívba csap át, egyre jobban tetszik, hogy keményen és kompromisszummentesen hajt még akkor is, ha tisztában van hátrányával. Go on! Jövőre talán odaérhet stabil harmadiknak. Az csak jót tenne.

A BMW bukta, sebaj, azért jó szezont tudhatnak a hátuk mögött.

Jön a Brazil GP, kíváncsi vagyok, hogy Massa fejben roppant-e már meg, vagy pusztán arra koncentrált most, Kínában. Véleményem szerint ott is a szombat lesz a döntő. Hamilton nem engedheti maga elé Raikkönent és Massának mindenképpen a pole-ból kéne rajtolnia –és nem kis szerencséjének elnnie ahhoz-, hogy összejöjjön a világbajnoki cím.
Spekuláció lesz tonnaszám, de azt nem hinném, hogy a csapat kedvéért Raikkönen szándékosan pályán kívülre kényszerítené Hamiltont. Másképpen pedig ultranehéz lesz megfogni, az biztos.

oMm
 

Furcsa hírrel indított pénteken a reggeli híradó:

A Dunántúl számos megyéjéből érkeztek korábban vizsgákon már elbukott autósok Szekszárdra, hogy itt vásároljanak maguknak okiratot. Eddig közel ötven esetben derült ki, hogy ennél az iskolánál olyan emberek tettek a jogosítvány megszerzéséhez szükséges sikeres KRESZ, műszaki, rutin és forgalmi vizsgákat, akik korábban már három-négy alkalommal elbuktak a lakóhelyük közlekedési hatóságánál megtartott vizsgákon.

Jogsigyár, ahogy mondani szokták az olyan iskolákra (mert van ám több ilyen is), ahova az olyan "nebulókat" küldik akik valamilyen véletlen folytán nem tudnak sikeres vizsgát tenni sokadjára sem. Jelen esetben felmerült az is, hogy olyan emberek is kaptak vezetői engedélyt, akik nem tudtak írni és olvasni. Az a kérdés, hogy akkor mégis, hogy a fenébe tudták kitölteni a számítógépes KRESZ-tesztet? Ezt egy ember, egy vizsgabiztos KIZÁRT, hogy meg tudja szervezni. Egyszerűen nincs olyan, hogy egy teremben odafut mindenkihez, hogy melyik a helyes válasz, pláne azért, mert egy perc áll rendelkezésre minden kérdésre.

Mindenki hallott már olyan esetről, hogy a vizsgabiztost megkenték némi pénzzel, esetleg egy üveg jó itallal( vagy mással, ami most nem tartozik ide), hogy BIZTOSAN átmenjen a forgalmi vizsgán az a tanuló, aki kicsit ügyetlenebb volt a többieknél, de gyorsan kellett a jogsi. Ez más, ilyen mindig is volt, lesz is sokáig. Ezek a tanulók megtanulták a KRESZ-szabályokat, átmentek a rutinon, vizsgáztak elsősegélyből, és levezették a kötelező órákat, sokan még pluszban vettek is hozzá. Ők leginkább a saját idegességüktől, vagy a vizsgabiztostól féltek, azért vesztegettek. Elítélendő ez is, persze.

Viszont az, aki írni-olvasni nem tudó, KRESZ-könyvet soha nem látott emberek százainak ad jogosítványt bemondásra, az nem csak erkölcstelen, hanem gerinctelen és mocskosul felelőtlen is. 10 év börtönt kaphat a vizsgabiztos az oktatókkal egyetemben, a vesztegető "nebulók" ötöt. Enyhítő körülmény, ha feladják magukat azok, akik így szereztek jogsit. Hát persze, tömött sorokban fognak állni a rendőrség bejárata előtt azok, akik megkenték a vizsgabiztost. A rendőrség ugyan megígérte, hogy az önként jelentkezőket nem büntetik meg, de nagy valószínűséggel rendesen le kell vizsgázniuk. Néhányat akkor  is el fognak kapni közülük,ha nem jelentkeznek önként, hiszen 6(!) megyéből, az egész Dunántúlról jártak hozzájuk emberek vizsgázni. Ráadásul volt közöttük néhány olyan ember is, akik sokadszorra buktak el a saját lakóhelyükön a vizsgák valamelyikén, itt pedig elsőre, hiba nélkül átmentek. Ezért bukott meg a díszes társaság, túl jók voltak az eredmények, de valószínűleg az is gyanút ébreszthetett a rendőrségben, hogy valamiért megéri az embereknek több száz kilométert utazni azért, hogy jogosítványt szerezhessenek.

Az öt évre tessenek gondolni azok is, akik büszként újságolják, hogy a haverjuk mennyiért iratta be a jogsijába az "A" kategóriát, holott nem is vezetett motort soha életében. Döntse el mindenki, hogy megéri-e. Szeritnem nem.

Nagyon nem támogatom az ilyen eseteket. Nem csak azért, mert szabálytalan, hanem mert oka van annak, ha valakit meghúznak. Szerintem szigorítani kéne a jogisítvány feltételeit, mindkét részrôl. Ne lehessen a biztost megkenni, és a tanuló csak akkor menjen át, ha valóban sikeresen teljesyti a vizsgát. Különben nem biztos hogy csak a rendôrségi hírek közt fog szerepelni huszadrendű vádlottként, hanem baleseti hírek közt címlapon. Ennek az elkerülés az ő érdekük is.

Rocko

Két dolgot szeretnék hozzátenni:

1. A Szexárd x-szel írandó;

2. Mit gondoltok, a magát "Jogsi 4 / 6 hét alatt" (motor/autó) szlogennel reklámozó autósiskolából, vagy bármely, más intézményből a kötelező minimum 30 óra (ahol ugye 1 óra=50 perc) levezetett gyakorlat után egyedül az utcára engedett friss jogsis mennyivel veszélytelenebb a fentieknél ?

Vezethet, vásárolhat erős, nagyköbcentis aszfaltszaggatót, 3.5 tonna alatt bármilyen büdös nagy teherautót, szállíthat kisgyereket, családot, nagymamát. Parkolhat egyedül a lakótelepen, vagy elakadásjelzővel a körúton. Indulhat CRX-szel az illegális gyorsulási versenyeken, szlalomozhat az M1-M7 közös kivezetőn. Önállóan beragadhat a Belváros kereszteződéseiben, parkolhat villamossínen.

Ja, és el ne felejtsem: személyi igazolványa és jogosítványa birtokában önállóan, saját döntési jogkörben törhet össze autókat - és testeket.

Igaz, neki legalább legálisan van papírja arról, hogy alkalmas a vezetésre. Tiszta szerencse.

Lehet, hogy holnap "Légy sebész könnyen, gyorsan, két hónap alatt!", vagy "Minden napra egy fogás - szülésztrükkök 5 fejezetben" című tankönyveket láthatok majd ? Vagy mégsem, hiszen ott emberéletek forognak kockán ? Ja, bocs, a közlekedésben is.

Valami nem jól működik, úgy érzem...

- prokee -

Ki kell szabadulni néha a mókuskerékből, el kell merülni olyan közegben ahol az ember jól érzi magát. Régi szép dolgokat megcsodálni, rozsdás vasakat tapogatni, öreg kedvencünkhöz venni valamit, vagy csak egyszerűen a hasonszőrűek közt bámészkodni. Jó érzés ez!
Sikerült a vasárnap délelőttömbe illeszteni egy ennek megfelelő programot. A Fejér megyei Polgárdi település, mely néhány éve már városi rangot kapott, ad otthon évente kétszer egy jó hangulatú kis veteránbörzének. Az őszit épp most vasárnap rendezték, így én is oda indultam hűséges, öreg paripámon, hogy a még nála is idősebb testvéreit köszöntsük jelenlétünkkel. Az idő reggel csúf köddel ijesztgetett még, de a napocska tíz órára győzött, így elindultam végre. Székesfehérvártól nem nagy a távolság. Mire leértem, már jó pár motor volt letámasztva a benzinkút körül. A benzinkút a 7-es főút mellett van közvetlenül, egyébként itt forgatták anno a Kútfejek című mozifilmet. A börze főleg motoros összejövetelnek számít, idén sajnos csak egy autó tette tiszteletét, az viszont egy csodálatos OT-s Mercedes volt.

Mercedes-Benz

Letámasztottam a gépet és elindultam szétnézni. Először a körülöttem parkoló gépeket néztem végig, ki tudja mikor indulnak haza? Egy öreg Harley volt az első típustisztaságát nem tudtam megítélni de a hangja maga a mennydörgés.

Harley-Davidson

Pár lépéssel odébb egy csodás, ritka, már már legendás Suzuki típust sikerült fotóznom. A gép, a Suzuki első nagymotorjai közül való, a hetvenes évek közepe tájáról. Érdekessége a soros három hegeres kétütemű konstrukció. A gép közepes fordulaton is igen nyomatékos, pörgős motorja révén a maga korában kiváló sport túra motorként volt elismert. Volt 750-es és 500-as kivitele is, ez itt a kisebbik volt. A kipufogórendszer érdekessége, hogy a középső henger csövét a blokk alatt kétfelé ágaztatták, így hátulról egy gyönyörű négy csöves rendszert látunk. Ja és beszéltem a gazdájával, kiderült a gépet egy P-20-ért cserélte!

Suzuki Ram Air-rel!

Sok szép Pannónia volt szinte mind T-5 ami nekem is a kedvencem. Volt aki OT-s rendszámúval érkezett és volt egy makulátlanul felújított '73-as amit 350 ezer Forint-ért kívánt eladni gazdája.

Pannónia T-5 (nem ez volt eladó)

Már tavasszal is itt volt ez a szép TL

Pannónia TL, mögötte egy BMW

Sok érdekes segédmotoros gép is akadt. A piros érdekessége a hajtási mód. A blokkból rövid lánc megy hátrafelé majd innen a hajtást egy fogaskerék viszi a hátsó kerék felnijén lévó fogaskoszorúra. Agyament?

Segédmotoros paripák

Tovább sétáltam, végig a bazáron. Itt is főleg motoralkatrészek voltak, de sok egyéb régiséget is árultak nem csak a motorizáció témájában. A végén láttam agy szinte újnak tűnő piros Babettát mely mellett egy kisfiú állt, rákérdeztem 50.000 Ft-ra tartották. Mindenki eldöntheti ér-e ennyit.

Aztán lassan visszasétáltam a mocimhoz, de közben még megláttam egy testvérbátyját, amin feltűnt egy érdekes részlet. A motor régen ugye közlekedési eszköz volt, amit nem csak szép időben használtak. így kerülhetett erre a gépre, ez a gyárias kialakítású lábvédő.

Jawa lábvédővel (559-250)

Mikor a motoromhoz értem még megcsodáltam ezt a pompás állagú BMW-t.

BMW R-65

És még egy kicsit beszélgettem ennek a szép Trophy-nak a gazdájával.

MZ Trophy (ES250/2)

Hát Tibi barátom 300.000 Ft-ra készülj ha ilyenné akarod varázsolni a géped!

Aztán berúgtam a mocit, és hazapöfögtünk, ahol már várt a húsleves és a csirkepörkölt.

Igen sokat vitatott téma a sebességhatárok kérdése. Egy részről ott van a gyengébek védelme. Habár mi is rajongunk a régi autókért, azért nem az összeset melengetjük a keblünkön. Igen elenyésző az a halmaz, mely nem teljesítené a megfelelő normákat. Értjük, védeni kell őket, de ideje lenne fejlődni, továbblépni. Az új autók kicsit távolabb állnak tőlünk, de nem tagadjuk: sokan megveszik ezeket. Ezzel együtt a használóik megkapják azokat a biztonságitechnikai felszereléseket, melyekkel teljesen logikus lépés lenne a 160 km/órás autópályatempó. Érthető ez az oldal is.

Ezek mellett terjed az a kósza pletyka is, hogy az EU 130-as tempóig korlátozott autót engedne csak eladni. Köszönjük, mi ebből nem kérünk. Azonban titkos forrásainak köszönhetően megtudtuk a korlátozások valódi okát:

Kis számolással rájöhetünk, hogy ez mennyit is jelent valójában. Most már tudjuk miért. :)

1975-ben születtem, a gulyáskommunizmus kényelmesedő, lazuló világába. Hétfőn még a tévében adásszünet, iskolaköpeny, Mókus örs, de kedden már sorozatok, és akkortájt, mikor már alsós kisiskolás lettem, láthattuk a Csillagok háborúja első részét is a tévében.

Akkorra a falusi búcsúban pedig már lehetett Matchboxot venni! Igazi új Matchbox-ot, amit nem kopottan, nehezen megörökölve kaptunk valakitől, hanem mi bontottuk ki kis kezünkkel a dobozból, repeső szívvel, s így egy igazi gyerekálom teljesült ott, a réten, a sok sátor között. S mi már álmainkban a kisautónkal száguldottunk hegyen, völgyön szerpentinen át meseországba. Nagyapánk mosolygott de mi akár ha el is vesztünk egy kicsit a vásári forgatagban tán észre sem vettük. Hol járt már akkor képzeletünk!
Aztán az iskolai szünetben gurítottuk a folyosón őket néztük melyik rugózik jobban. Volt, aki csereberélt, de volt aki ragaszkodott a sajátjához, és vigyázott rá mint én is. Aztán pár év eltelt, és a kincsek mind többet álltak árván a polcon, és mi már nem tologattuk, gurítottuk őket. Lassan a barátokkal kinőttük ezt a szórakozást, és - akiét nem nyúlta le az öcskös, vagy kapta meg másvalaki - azok is elfeledték lassan tán azt, hová is tették őket.
Jó esetben dobozba kerültek hosszú időre, hogy emlékük csak akkor kezdjen újra élni, mikor az ember olyan barátok közé kerül, akiknek a lelke egy darabja szintén gyerek maradt. Én szerencsére találtam ilyen barátokat!

S mikor tegnap megemlítettem nekik, hogy volt egy FIAT 131 Rally mecsóm ami mind közül a legkedvesebb volt akkor Lowtyó barátom felkiálltott:
-Olyan nekem is volt ! És volt mellé egy bordó Rolls-Royce is.
Ekkor elhűltem egy pillanatra majd elkerekedett szemmel rávágtam :
-Nekem is! És meg is van !
Ekkor ő lepődött meg és rájöttük kicsi a világ, és Székesfehérvár-Pécs igenis közel van, s itt már azt is tudtam, hogy ebből poszt lesz!

apamacko és lowtyó közös halmaza

A való élettel ellentétben ez a bordó Rolls elég gyakori darab lehetett. Nekem volt kettő is, és a lakótelepen, ahol felnőttem, emléxem még legalább öt ilyenre.

Gyönyörű bordó színe alapozta meg legaberráltabb gyerekkori hobbimat, az autófényezést. Persze megfelelő technikai eszközök híján egyetlen nyersanyagként a nálam 9 évvel idősebb nővérem körömlakk-készletét tudtam felhasználni. Ennek ő persze nem tudott felhőtlenül örülni - nem úgy, mint sheriff cimborám, aki azóta is fel-felemlegeti a lakótelep legcifrább színű "medzsóit" :)

- prokee -

Csatlakozom.

Kisautókat gyűjtök, melynek szerves része az, hogy az ember néha játszik is velük. Mostanra már csak a gyűjtés maradt, a játék nem. Kisebb koromban ellenben rengeteget játszottam velük. Sok tönkrement, sok eltűnt, de ami maradt, az is csak azért, mert vigyáztam rá, vagy mert megszereztem később, amiikor rájöttem, hogy volt, de már nincs és nekem mégis kell.

A blogomon több is megtekinthető gyűjteményem tagjai közül, bár csak azokat mutatom be, melyek elég szépek, vagy elég kedvesek számomra ahhoz, hogy a közönség elé tárjam.

A kisautók festése nálam is ment körömlakkal, de mivel nekem nincs nővérem, ezért édesanyám idegeire mentem folyton azzal, hogy adjon már egy kicsit, mert festeni akarok.

Tommi

Nem volt sok eredetim, köztük pár viseltes amit örököltem. De ne felejtsük, már akkor sem volt minden mecsó Matchbox ! Voltak jó és szép kidolgozású egyéb -köztük magyar!- modellek is. És persze voltak kevésbé szépek is.

Egyéb megmaradt járműveim.

Itt még egy kis haszonjármű sor, emlékszik ezekre is valaki?

...hogy nem dőlünk a kardunkba, ha elfogy a benzin.
...hogy nem adjuk fel az autózás örömét akkor sem, ha bitek lánca váltja fel a bovdeneket.
...hogy nem bújunk el vinnyogva ha oda kell tenni magunkat.
...hogy élvezni fogjuk a gép és ember egyenértékű szimbiózisát.

Ők is tudják. Hozzátenni talán csak ennyit kell: zsír!

Rock'n'Roll!

Kösz a videót Z(ita)!

Überbefosás. Kerekeket akarok növeszteni, de azonnal.

Apropó, gondolkodtam, honnan ismerős a bringa, aztán beugrott.

Mindig tudtam, Eric Cartman faszagyerek :)

- prokee -

Sajnos mi nem lehettünk ott személyesen, viszont Csikós Zsolt kolléga (már ha megengedi ezt a megszólítást) hozott nekünk temérdeknyi képet, nézzük, mi hogyan látjuk az autószalont.

Rocko:
Kezdjük a legelején: jó dolog ez az ökomizéria, csak néha azt érzem: túlzásba visszük. Az autóra akarjá terhelni szinte a teljes környezetszennyezési rátát, holott kisebb arányban járulnak hozzá, mint ahogy azt beállítják. Egyelőre ezt csak kezdeti versenynek, fejlődési szakasznak tudom be, én nem tartom szinte egyik autót se igazán környezetkímélőnek, jó megoldásnak. Egyetlen igazán értékelhető autót láttam eddig a témában: a Honda FCX-et. Kívülállóként viszon mindenképpen érdekesnek tartom ezt a versenyt. Kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő. És akkor haldjunk sorban: Chevrolet Cobalt Cruze egész tetszetős, látszik, hogy tolódnak az amerikai piac felé, kérdés, hogy a yenkik hogyan veszik ezt be. Aztán vannak érdekes tanulmányok, mint a Hypnos, Z. E. Concept, Kiyora vagy a CR-Z, de kétlem, hogy bármit is látunk majd belőlük az utcákon. Egyedüli esélyesnek a Mercedes Concept Fascination, ezen abszolute látszik az újkori BENZ éra. Az X1, Q5, Mini Crossover és Ferrari California téma inkább önmaguk paródiája, hogyan is lehetne ugyanazt átcsomagolni, és annyira összenyomni, hogy eladható legyen. Ezzel ellentétben áll a Seat Exeo, szerintem egész kellemes, noha ezen is erőteljesen érezni az Audi alapokat, mégis, kellemes, a némethez képess élettelibb autót sikerült készíteni. Nekem tetszik nagyon, bár betudható egyrészről az Audi szeretetemnek. Lada stand meglepett is meg nem is. Nem számítottam rá, de mindig előrukkolnak egy igazán kívánatos tervvel. amit utána jó gyorsan el is felejtenek. És a többiek? Négy üléses Lambo és Lotus? Uraim, kérem ne vicceljenek!

prokee:
Ehhh, ha én lennék tomnemtom, azt mondanám, konzumidióta sz*rok. Szép, új, csillog, irigykedhet a szomszéd, és mint mondani szokták, ennek az üléskárpitját még senki sem fingta fel.

Engem, kérem, nem mozgat meg. Ugyanezt láthatom kicsit később a kereskedőknél, bár külön oda kell figyelni, kifelé jövet nehogy eladjanak nekem egy klafa hitelkonstrukciót, ajándék gépkocsival.

Ami viszont élvezhetővé teszi ezeket a kiállításokat, azok bizony az extremitások, hülye ötletetek. Érdemes volt várni, Csikós úr meg is örvendeztettett minket néhány ilyesmivel :)

A ZöldHullámról pedig: Nem vagyok hardcore környezetszennyező, nem tartozik életcéljaim közé minél nagyobb mennyiségű rákos kisgyermek előállítása. Ezért, ha szükséges, és módom van rá, a hétköznapokban szívesen közlekedem ózont büfögő járművel - legfeljebb kevésbé vidáman érkezem nap mint nap a munkahelyemre. Azt viszont autóbuziként nem tudom elképzelni, hogy 20 év múlva ne rántsam elő egy napfényes szombat délelőttön a benzinüzemű gépet (legyen az aktuálisan bármilyen típus), és ne tolhassak bele puszta élvezetből 300 kilométert, közúton, szerelemből.

Mert élvezem, azért.

ommm:
Hja kérem, őszintén szólva tele már a tököm ezzel a "zöldek lettünk" trenddel. Persze, egycsapásra virágba borulnak majd a mezők, őzikék és boldog sünök lepik el az utcákat, az oroszlánok a tenyerünkből esznek majd, nem lesz Afrikában éhezés, elmúlik a gazdasági válság és az egész emberiség egy óriási hippikomunnában él majd. Love, peace, unity.
Én meg majd mindezt elhiszem. Az ilyesféle hibrid-elektromos satöbbi járgányok úgyis csak fél- vagy átmeneti megoldások. Állítólag olcsó lesz majd egyszer az előállításuk. De jó! A sok elhasznált lítium-polimer akkuból pedig házat építünk majd.
Sokkal komplexebb probléma ez az egész, mintsem hogy egy-egy autómodell megoldást jelentsen rá. Továbbra is azt mondom, hogy takarítani nem itt kéne elkezdeni. Nem hiszem, hogy a környezetszennyezésért, az idő előtti menstruációért és a pingvinek pusztulásáért kizárólag az autók felelősek. Nem.
De hagyjuk, ne itt és most vesézzük a témát.
Az egész Párizsi Autószalon elrohant mellettem, villanásnyi emléket hagyva maga után a legkevésbé Lamborghini Lamborghiniről. Nem tetszik. Én hibám bizonyosan. Ismerős elemekből összelegózott valami, gyorsan-gyorsan, hiszen van már Aston Rapide (ezidáig a legszebb nagy GT a Quattroporte mellett) jön a Panamera és a BMW 8. Legyen az Audinak is. Tökönszúrták az amúgy is halódó olasz formatervező-iskolát. Hol van már Marcelo Gandhini, Battista "Pinin" Farina, hol van már Ferruccio, Enzo és a régi dicsőség. Ebben az autóban biztosan nem. Scusi.

...amíg lehajlik a mobiltelefonért.
...amíg hátraszól az utasnak.
...amíg elbóbiskol.
...amíg nem figyel az útra.

Kata és Tibi jóbarátaim. Esküvőjükön ott voltam, asztaluknál ettem, erkélyükön söröztem. Nemrég házasodtak össze. Nem dúskálnak a pénzben, nem is nyomorognak. Tibi a Volkswagenben hegesztőrobotokkal vacakol, Kata főiskolát végzett, asszisztens.
Amijük volt, azt új lakásra költötték, legyen meg, lakjanak együtt, mert úgy a jó. Tisztában voltak azonban azzal, hogy Tibor tisztességben megőszült öreg Skoda Favoritját le kell cserélni valami újabbra, nagyobbra, biztonságosabbra, kényelmesebbre, mivel bővülni fog a család, Kati nagy örömükre teherbe esett.
Beszélgettünk is sokat Tibivel, mi kéne, milyen kéne, millió típust számbavettünk, érett a dolog. Tibor óvatos sofőr, sosem siet, inkább korábban indul, csak ne kelljen rohanni, balesete nem volt sosem, amióta pedig felesége és leendő gyermekük is mellette ül még óvatosabb. Kilencven és ne tovább. Általában délutáni műszakban dolgozik, így délelőttönként volt ideje ellenőrzésekre, ultrahangos vizsgálatokra hordania Katit.
De lassacskán érett az autócsere.

Sajnos a kanyarban sávjukba átsodródó Peugeot 206-os gyorsabb volt.
Nagy csattanás, nagy csend.

Hosszú, belátható sík vidék, a kanyar előtt egyenessel. Tibor látta is az szembejövő autót, pechjükre éppen a kanyarban mellőzték volna el egymást. Mikor azonban odaértek a 206-os egyenesen folytatta útját. Tibi beletaposott a fékbe és reflexszerűen bal oldalra kapta a kormányt (ez a jegyzőkönyvből derült ki). Talán ez volt az a mozdulat, melynek köszönhetően még ma is élnek. Így a Peugeot nem tisztán frontálisan találta el őket, hanem némi átfedéssel a jobb oldalon.
Sajnos ott, ahol Kati ült.

Innentől jöjjenek a tények, a számvetés, a szlovák baleseti jegyzőkönyvből és szakértői véleményből fordítva, összefoglalva, röviden.

A baleset délelőtt fél tizenegykor történt, hétköznap. (Megjegyzéseim zárójelben.)
A Peugeot 206-os 22 éves vezetőjénk írásos vallomását olvastam. Elmondása szerint előző éjszaka 01.00-ig dolgozott, másnap reggel kilenc órakor ébredt, majd elindult Pozsony felé. Fáradt volt. Elbóbiskolt. (Nyolc óra alvás után? Verőfényes délelőttön? Autóban?)
A helyszínen alkohot nem mutattak ki vérében. Kábítószer kimutatását végző vizsgálatra vért nem vettek tőle. (A mai napig erős bennem a gyanú, hogy be volt tépve a szarházija.)

- Vallomása szerint óvatos és tapasztalt sofőr, komoly problémája sosem volt, csupán "néhány" apróbb koccanás, kihágás. (Szó szerint fordítva.)
- Beismeri, hogy ő okozta a balesetet (lol)
- Közvetlen a baleset előtt nem emlékszik semmire, csupán arra, hogy autózik az úton, mivel előzőleg Pozsonyba érve tudatosult benne, hogy otthon felejtette az iratait, így visszafordult értük.

A jegyzőkönyv a továbbiakban a szakértő véleményt is alapul véve megállapítja, hogy:

- a Peugeot 206 az ütközés pillanatában 104 km/órás sebességgel haladt (ahol 90 a maximum)
- féknyomot nem hagyott
- sofőrje nem használta a biztonsági övet
- a Skoda Favorit az ütközés pillanatában 61 km/órás sebességgel haladt
- mögötte mintegy 9 méteres féknyom látható
- sofőr és utasa be voltak kötve
- a veszély észlelésétől az ütközésig mintegy 1,2 másodperc telt el

A 206-os totálkáros lett, jobb oldala eltűnt, motorja kiszakadt helyéről (láttam a felvételeket), vezetője lábát törte.
A Favorit totálkáros lett, padlólemeze, teteje megroppant, gyűrődött, erősen deformálódott minden irányban.
Tibor
- jobb lábfejének csontjai eltörtek, valamint három lábujja is. (már rendben vannak ugyan, de jobb lába fél számmal kisebb lett, mivel ujjai összevissza állnak már örökre)
- bal kézfejének csontjai eltörtek (már kiszedték belőle a drótokat, mutató- és középső ujjának bütykei azonban két centiméterrel hátra tolódtak a többihez képest, már valószínűleg sosem tudja teljesen ökölbe szorítani a kezét, pedig ha eszébe jut a 206-os sofőrje, sűrűn előforul vele. Keze finoman remeg.)
- összezúzta mellkasát, arcát, szemöldökcsontját.

Elmesélte, hogy elég homályosan emlékszik vissza a történtekre. Tisztán maga előtt látja a szembenjövő autót, következő emléke pedig az, hogy a mentőautóban vágják le róla a cipőt-gatyát, arca csupa vér és az oldalablak előtt elfut egy tűzoltó hidraulikus ollóval a kezében.
Mivel a baleset két szomszédos körzet határán történt így mindkét irányból jött egy-egy mentőautó (Dunaszerdahely, Pozsony) és vitte őket kórházba. Tibi csak ott tudatosította, hogy az autóban nem volt egyedül. (Ez egy nagyon szar pillanat lehetett.) Sikerült megtudnia, hogy Katit Pozsonyba vitték miután kivágták a roncsból. Állítólag még akkor magánál volt és a racsnis tekerővel döntötte hátra az ülést, hogy a tűzoltók jobban hozzáférjenek beszorult lábához. Ő rosszabbul járt.

- négy jobb oldali bordája eltört, szerencsérve nem átszúrva a tüdőt
- jobb lábfejének csontjai, sípcsontja és térde eltört, az ínszalagok elszakadtak
- combja három helyen eltört, egy esetben szilánkosan
- szemöldökcsontja eltört
- jobb alkarja szilánkosan tört, roncsolódott

Szerencsére az eddigi vizsgálatok alapján leendő gyermeküknek nincs baja. Otthon vannak mindketten, Tibor már úgy-ahogy rendbejött, lekerült kezéről-lábáról a gipsz, mintegy 2 hónappal a történtek után a közeljövőben munkába áll.
Kati helyzete nehezebb. A baleset napjának reggelére emlékszik csupán és a részleges memóriakiesés miatt sok apró dolgot elfelejtett. (Pl. nem tudta, hogy a kulcscsomóján melyik kulcs mit nyit, nem emlékezett arra, hogy redőny van a szobában stb.) Otthon van ugyan ő is, de még egy óriási kórházi ágyon fekszik, járni tanul. A járókeret már nem szükséges, most barátkozik a mankóval. Arca szépen rendbejött, de combján a 30 centiméteres műtét utáni heg látványa nagyon elgondolkodtató. Sípcsontjára valami maró folyadék folyt (valószínűleg akusav) mivel helyenként csontig belemart. Bokája még dagadt, de már legalább mozog. Nagyon óvatosan jár-kel és a sokáig gipszben lévő kéz és láb is lassan nyeri vissza formáját.
Lábában hat csavar és egy belső fémrúd tartja össze combcsontját, térdét. Jobb karjában nyolc csavar, könyökében finom drótok. A röntgenképek és a húsba, csontba maró fém a kemény realitás.
Orvosai szerint 24 hónap múlva szabadulhat meg tőlük. Addigra fiuk már másfél éves lesz.

Persze Katit már munkahelyére nem várják vissza, nem is tudna menni, és jó ideig nem is fog. A baleset miatti bevételkiesést ki lehet számolni, az örökre megmaradó fájó csontokat, hegeket és minden egyebet nem. A lakást fizetni kell, a banknak tartozni nem jó, és autó is fog kelleni, hiszen jön a gyerek. Szerencsére a biztosítótól kapott összegből tudtak venni egy pár éves családi batárt, így már legalább a kötelező vizsgálatokra, rehabilitációkra el tudnak jutni.
Nehéz most nekik, nagyon nehéz, de tudják nagyon jól, szerencséjük volt. A Kék Rigó ugyan már a roncstelepen pihen, de mázlit hozott nekik. Élnek, és ez a lényeg. Együtt lehetnek.

A vétkes sofőr küldött nekik úgymond "kompenzációként" egy 20 000 koronáról szóló csekkett (140e Ft). Visszaküldték. Felhívta őket telefonon, Tibor mondta neki, hogy inkább nem akarja látni, majd a bíróságon.

Mindössze 1,2 másodperc. És mennyi dolgot képes megváltoztatni. A karrier, az élet, a család. Miért? Azért, mert egy teljességgel idegen ember egy pillanatig nem figyel oda. Vagy valami másért? Döntsék el Önök. És mindig figyeljenek, sose legyenek "az a másik".

Ha inni akar, igyon.
Ha narkózni akar, narkózzon.
Ha álmos, aludjon.
De ne üljön autóba!

Ez csupán egy egyszerű történet, egy blogposzt. Amiben különbözik a többi ilyentől az a tény, hogy ezúttal közeli barátaimmal történt meg. Rendes, tisztességes, fiatal emberekkel.
Nem az új autó-öreg autó töréstesztről szól.
Nem a helyes-nem helyes reakcióról szól.
Nem a hülyemód száguldozásról szól.

Hanem rólunk, emberekről.
Adott az Úr (vagy a természet) nekünk mindent ahhoz, hogy az ilyen helyzeteket el tudjuk kerülni.
Agyat, hogy gondolkozzunk.
Bölcsességet, hogy okuljunk.
És szemet, szájat, végtagokat, testet, amelyikkel mindezt véghezvihetjük.

Mégis, túl sokszor nem használjuk.
És az olyankor majdnem mindig egy újabb roncs az utakon.

Bruce Springsteen: Wreck On The Highway

Last night I was out driving
Coming home at the end of the working day
I was riding alone through the drizzling rain
On a deserted stretch of a county two-lane
When I came upon a wreck on the highway

There was blood and glass all over
And there was nobody there but me
As the rain tumbled down hard and cold
I seen a young man lying by the side of the road
He cried Mister, won't you help me please

An ambulance finally came and took him to Riverside
I watched as they drove him away
And I thought of a girlfriend or a young wife
And a state trooper knocking in the middle of the night
To say your baby died in a wreck on the highway

Sometimes I sit up in the darkness
And I watch my baby as she sleeps
Then I climb in bed and I hold her tight
I just lay there awake in the middle of the night
Thinking 'bout the wreck on the highway

A jegyzőkönyv lefotózott képeit Tibortól kaptam. A minőség nem az igazi, a mondanivaló annál inkább.

Avagy az irányjelző használata a békés hétköznapokban a városi dzsungelben.

Nos, közlekedésbiztonság...

Azt azért szögezzük le, idehaza ez egy meglehetősen ismeretlen fogalom. Az értelmező kéziszótárban sem találtam. De megpróbálom az átlag user szintjén is értelmezhetően kifejteni - és előre elnézést kérek a kivételtől, amúgy ab ovo akinek nem inge, ne vegye.

A mai téma tárgya az irányjelző, gyengébbek kedvéért index. Használata forgalomban erősen ajánlott. Saját magunkat és embertársainkat is megannyi kíntól, szenvedéstől kímélhetjük meg.

A fejlesztők hatalmas energiát öltek a fény-jelrendszer kifejlesztésébe. Az alapvető vezérelvet - mint oly sok mindent - az állatvilágból merítették. Az őz pl. ha veszélyt érez felcsapja farkát, láthatóvá téve fehér szőrzetét így adja társai tudtára hogy "para" van. Ennek módszernek homo sapiensre történő átültetését hajtották végre meglepő sikerrel a magyar nemzetiségű SUV és hobbiterepjáró tulajdonosok. Hogy miért a plázák környezetében érzik a veszélyt azt nem tudni, de figyelemreméltó az hogy milyen lendülettel kovácsolódik össze a közösség és alkalmazza az eljárást. Meg kell azonban említsük, hogy - talán az őzek igen magas szellemi fejlettsége miatt - hiba csúszhatott az értelmezésbe. A franc ezekbe a fránya modern vasakba, hogy mindíg a "szentély" előtt adják meg magukat. Nem baj, ezért van az a háromszög alakú izével (lásd:piktogram) gomb, majd én kitűzöm a parkolót!

A villogó által közvetítendő helyes információ értelmezése az, hogy fel kell hívni a figyelmet egy műszaki hibás, vagy az úton álló járműre. A pláza előtt a járdán felesleges, egyrészt mert biztosan felszerelték az objektumot parkolási célt szolgáló mély vagy tetőgarázzsal - ne adj isten parkolóházzal - a Mari néni meg 50 dioptriával is ki fogja szúrni a Q7 által generált fekete foltot, és hosszú átkok után ugyan, de megkezdi majd a kitérő manővert. Istenem, a szoli-meki kombó az mindenek felett áll.

Szóval sose feledjük a sárga fény (amerikában piros az irányjelző) veszélyt jelent, és figyelmeztet. Nem pedíg alternatív parkolóhelyek instant telepítésére szolgál. Na, csak hogy beégjen a tudatba. Nesztek:)

Az index másik funkciója a kanyarodási szándékunk, a forgalomban résztvevő többi játékos tudomására juttatása.

Tudom hogy bizonyos - kizárólag az egyedi igényekkel rendelkező magyar piacra gyártott - gépjárművekből elhagyják ezt a kapcsolót.

Igen, igen azt a kis kart a kormánytól balra.

De ennek ellenére ezt a következőképpen kellene alkalmazni:

Irányváltoztatás, irányjelzés

29. § (1) Aki járművel irányt változtat (terelővonalat, az úttest szélét vagy képzeletbeli felezővonalát átlépi, forgalmi sávot változtat, másik útra bekanyarodik, főútvonalról vagy szilárd burkolatú útról letér stb.) köteles az azonos irányban vagy szemben haladó, irányt nem változtató járműveknek elsőbbséget adni.

(2) Az irányváltoztatást - ide nem értve a körforgalmú útra történő bekanyarodást - a művelet előtt kellő időben megkezdett és annak befejezéséig folyamatosan adott irányjelzéssel kell jelezni. E rendelkezést kell alkalmazni a körforgalmú útról történő letérés esetében is. A jármű vezetője egyéb esetben (pl. útkereszteződésben kanyarodó főútvonalon való továbbhaladás esetén) is adhat irányjelzést, ha ezzel továbbhaladási irányáról a közlekedés más résztvevői számára többlettájékoztatást ad, az irányjelzés azonban megtévesztő nem lehet.

(3) Az irányjelzést irányjelző készülékkel, ilyen készülékkel fel nem szerelt jármű esetében pedig karral vagy jelzőtárcsával kell adni, oly módon, hogy az elölről, hátulról és a megfelelő oldalról jól látható legyen.

Ehhez nem sok mindent lehet hozzáfűzni, mégis sajnos úgy éreztem meg kell említeni, hiszen sokan hajlamosak elfelejteni ezt a tényleg jelentéktelen, de mégis fontos infoáramlást.

Tényleg emberek, ez egy teljesen egyszerű mozdulat. Gondoljunk már bele, ezzel sokszor többet lehet spórolni mint a Tomi Kistállyal! Az a mozdulat - hogy kinyújtjuk az ujjunkat a kormány tekerése közben -, százezreket sporolhat meg a családi kasszának, ráadásul a kar még magától vissza is ugrik! Kár kihagyni. ;)

És sose feledjük, mindíg lehet mögöttünk/mellettünk/előttünk szemből egy nagyobb, és nehezebb az úton...

No, az van hogy.

Meguntam, hogy a csapból is ez a drift téma folyik. Ha rendőröknél vagy valami hasonló közegben szerepel, akkor átkozandó hülyegyerek játék, mivel kispöcsök ladával meg apu béemvéjvel is ezt gyakorolják, aztán csodálkoznak, ha hétvégente visznek hullaházba 1-4 darab 17-21 évest. Teszem hozzá, némiképpen jogos a felháborodás, aki nem tud igazán jól vezetni, az ne menőzzön, ne közveszélyeztessen

szóval kitaláltam az ellenkezőjét, vigyázat világforradalmi!: tfird!
Azt hiszem a nevéből máris adja magát: csak FWD autóval lehet indulni, természetesen az egész pályát tolatva kell megtenni. Pontosabban ahogy a szlogen is mondja: Csomagtartóval előre!

Lowtyo természetesen talált is hozzá két autót:

vót régen egy elmeroggyant autógyár, neve DAF.
nos ők csináltak egy variomatic nevű váltót, ami fokozatmentes volt (honda cvt? lol. DAF-ék 40 évvel előttük jártak)

 

a móka az vót benne, hogy a tolatást egy irányváltóval oldották meg, így hátrafelé annyit ment, mint előre ilyennel kéne indulni
http://www.hasznaltauto.hu/2435059_volvo_daf66_1975
http://www.hasznaltauto.hu/2282841_volvo_66_1975

Sokaknak tűnhet viccesnek egy-egy Suzuki Swift, hogy a népítéletek ellenére sem egy sportautó, bármennyire is annak szeretnénk látni. Nos, íme néhány érv, amelyek meggyőzőek lehetnek mellettük:

• Minden előzest alaposan meg kell fontolni.
• Csak 2 ember fér el kényelmesen benne.
• Abból is csak korlátozott méretben, 190 cm felett már trükkös a ki és beszállás is.
• Alacsony üléspozíció.
• Könnyű karosszéria.
• Nincs szervó.
• Nagy sebességnél sokat eszik.
• Puritán belső tér, nincsenek kényelmli extrák.
• Recsegős váltások.
• Belülről nézve az utakon mindenki ellenfél.
• Nem a külseje fontos, hanem hogy mennyire megy.

Nos, most már elhiszik? :)

Mi is történik, ha egy A,B,C,D,ZS kategóriás amerikai filmben autóba száll a szereplő? Bekapcsolja a rádiót, mondhatnánk. Vagy belenéz a tükörbe.  Nos, igen, de előtte még beköti magát. Ez jó eséllyel benne is marad a filmben, hogy azok az emberek is bekössék magukat, akik eddig nem tették. Még a hihetetlen Szülcsifelcsiben is beköti magát a bringa, mielőtt rokihelyre parkol az Astonnal.

A második világháború után az amerikai hatóságok elképesztő kampányba kezdtek azért, hogy az autóval közlekedők használjanak biztonsági övet. Ez a kampány a mai napig tart, gyakorlatilag megszakítás nélkül. Ennek okai között szerepelt az is, hogy a gazdaság talpra állásával megsokszorozódott az autók száma, szinte mindenki megengedhetett valamilyen autót magának, a legtöbbször hatalmas acélszörnyetegeket, piros chevy bőrrel, pereckormánnyal, lágy futóművel, két mázsa krómmal. A sok autó miatt nagyobb lett a forgalom, ennek következtében a balesetek száma ugrásszerűen megnőtt.

Egy idő után valaki rájött, hogy érdemes lenne valahogy megakadályozni, hogy egy 20 MPH sebességgel közlekedő autóban szörnyethaljon a tulajdonos attól, hogy lefejeli a kormányt, vagy kiesik az autóból. A biztonsági öv megfelelő alternatívának tűnt az ilyen esetek kiküszöbölésére, ezért pénzt és időt nem kímélve nekiálltak népszerűsíteni. A gyártók sem tiltakoztak túlságosan, hiszen viszonylag hamar belátták, hogy aki használja az övet, az lehet, hogy újból vesz tőlük autót. Lassacskán szériatartozék lett tehát a kétpontos öv minden autóban, de a legtöbb típusba utólag is be lehetett szerelni.

A Ford 1955-től feláras opcióként árulta a biztonsági övet, amely 20,5 dollárba került.  Az első autó, amiben a biztonsági öv szériatartozékként jelent meg a Saab GT750 volt 1958-ban. 1964-től az Egyesült Államokban minden eladott új autóban kötelező felszereltség volt az első biztonsági öv. 1968-tól pedig már a hátsó biztonsági öv beszerelése is kötelező volt a gyártóknak az utasok védelmében.

Bármilyen meglepő, de a kampány iszonyatos sikert aratott, egy felmérés szerint a kezdeti 14%-ról 1985-re 79%-ra nőtt azok száma, akik bekötötték az övet.  Hogyan érhették ezt el? Bebizonyították, hogy nem csak sokkolással lehet sikert elérni, hiszen ez a kis reklámfilm és a benne elhangzó suta dalocska is azt bizonyítja, hogy a meggyőzésnek vannak más eszközei is.

Vannak azonban olyanok, akik nem elég körültekintőek ahhoz, hogy belássák, be kell kötniük az övet. Őket elég csak kicsit taszigálni, és máris visszatalálnak a helyes útra. Pont úgy, ahogy a kerekesszékes fiatalember teszi az alábbi videóban. A tábláján valami ilyesmi áll:

Én sem kötöttem be magam.

Érdemes figyelni a reakciókat:

Aztán van a hülyébb kategória, aki nem ért a szép szóbol, leszarja a mókás dalocskát, meg a családos tesztbábút, nem hatja meg a segíteni akaró mozgássérült sem, Ő azért sem köti be magát. Talán segít, ha az ilyen ember megnéz néhányat azokból a filmekből, amiket például az angolok készítettek kifejezetten az olyan embereknek, akiket más módszerrel nem lehet meggyőzni. 

Durva, ugye? Ezt hívják sokkolásnak, hiszen egy borzalmas kép, vagy jelenet sokáig  megmarad az emberben, többek között ezért bújósak a lányok a horrorfilmek alatt. De ez nem ide tartozik.

Sokkal inkább ide tartozik az, hogy a Generali Alapítvány és az Indavideó közös pályázatot hírdetett, hogy a hülyék se járjanak rosszul. Készíts videókat, egy, vagy akár mindhárom kategóriában, és nyerj értékes ajándékokat. A fődíj 9 db utalvány a Generali-Autóklub Vezetéstechnikai Pályájára.

Kategóriák

Rémtörténet: Meséld el hogyan mentett meg a biztonsági öv a balesetnél, vagy azt, hogy milyen sérülést úszhattál volna meg, ha bekötöd magad.

Tanúságtétel: Mutasd meg másoknak, hogy mindig használod a biztonsági övet.

Térítés: Segíts a hülyéken, és mondd el nekik, hogy miért fontos, hogy mindig bekössék magukat.

A leadási határidő mindhárom kategóriában 2008. november 10. Most pedig Mars Forgatni!

Egyre botrányosabb a Forma-1, sportszerűtlenséggel, szabályozás és büntetés-cirkusszal tarkítva. Engem is eléggé eltántorítanak ezek az egész cirkusztól, de ezt már leírták előttem. A jó dolog viszont az, hogy vannak még "nem kicsit" pihent agyú emberek, sok szabadidővel, hogy ilyesmiket produkáljanak:

Tökéletes. Köszönjük.

Csak annyit tennék hozzá, hogy HE-HE-HE.

Rocko

Itt vannak körülöttünk szinte egyfolytában. Útépítés, közműcsere, lépten-nyomon beléjük botolhatunk, ha nem vagyunk elővigyázatosak.

Ez a kicsike alaphangon két tonna, fordulóköre 0 méter, még lesből sem kell tennie, bárhogyan támadásképes :

Nézzük ezt a nagyobbacskát, súlya üresen 11 tonna, fordulóköre 5,5 méter, amit a legtöbb személyautó megirigyelhet, kanalában két tonna cuccot tud előre-oldalra három méterre kinyújtani, közben nem billeg, hidraulikus felfüggesztésének köszönhetően :

Tehát vigyázzunk !
Nem viccből jelzik táblákkal valószínűsíthető előfordulásukat, nem véletlenül kerítik körbe munkaterületüket, ne akarjuk ezeket "okosban" kikerülni, megkerülni, átvágni közöttük-mellettük. Gondoljunk arra, tíz másodperc előny járművel, harminc méter nyereség gyalog megéri-e, hogy homlokunkat egy homlokrakodó rakodja ?

A múlt hetem elég kemény melóval telt. A civil munkahelyemen egyedül maradtam a cég összes dolgával, mert a dúskeblű Vanda - előkészítő kolléga - elhagyta a firmát. A párom a filmfesztiválon melózott napi 10-12 órát. A kisfiam nyaralt, én meg a rám szakadt "szabadidőt" egy weboldal feltöltésére szántam.

XXI. századi ungarische rutin.
Hajtás a léért, monoton robot a ma egyházának, a kereskedelemnek. Lowtyo kolléga megírta nemrég gondolatait ITT. Aztán úgy hozta a sorsom, hogy véletlenül akadt egy kis időm, és leugrottam a garázsba. Gondoltam megjáratom a Mazdát, a délután elment, de ahogy jött az alkonyat egyre furcsább gondolatok törtek rám.

Manapság a forgalom fantasztikus tükre a ma emberének, ugyanaz a hajtás egymáson átgázolás megy az utakon, mint a való életben. Naná, hogy az erősebb kutya baszik!

Ja, hogy hogy jön ez a youngtimerhez?

A hétköznapokban egy átlagos turbodiesel Clio II-t használok, robotikus és funkcionális közlekedésre, a cég adta. A Sors meg az élményt elvette. Lehet, hogy a világ frusztrációja miatt született meg a Mazda abban a formában amiben létezik.

Szóval van egy 20 éves 626-om, kombi, itt-ott belenyúlva, ahogy a vegyész keveri ki a tuti koktélt. Nem hazudik, ez az én drogom - mint még sokan másoknak közülünk.

Hogy mivé változott a mai világ - és vele az autógyártás?

Olyanok lettünk autóinkkal, mint a függő, akinek megvonták az adagját. Pótcselekvések, tuti terápiák. "Sportmodellek", biztonság, vezetési élmény. Mindez hangszigetelten, puha futóművel, és költséghatékonyan. Nehogy baj érjen...

Elvették tőlünk a gép hangját, elvették a technika szabad akaratát. Mert fő a biztonság, a minden pillanatban semleges kormányzás. Nehogy baj érjen...

Elvették a fémet az utastérből, elvették a természetes anyagokat, elvették a légkört. Nehogy baj érjen...

Egy órára sikerült kiszakadni ebből a világból. Elhittem, hogy van egy másik dimenzió. Egy másik lét, amikor nem egy szuperóvó kindertojásba zárva mozgok, hanem 1,2 tonna valóság vesz körbe. Fém, fa, plüss szövet...nem fémhatású műanyag. Befogadott, és magába szívott az 1,2 tonnányi gazdaságtalan 5 méteres országúti szobor.

Ugyanakkor azt is éreztem, hogy a hétköznap embere nem tud mit kezdeni az audiovizuális errorral, amit egy letűnt kor ősi lénye okozott a központi idegrendszerében. Olyan mint amikor a plázacica véletlenül beesik egy Audioslave koncertre, és a processzor csak dolgozik, érzi hogy hiba van a mátrixban, de nem tud mit kezdeni vele. Nem írták meg ezt a programot neki. Halvány érzései vannak a tér hibás elhajlása miatt, inkább meghúzódik. A PR civilizáció felhúzza pajzsait. Fussanak csak, meneküljetek!

Ugyanez áll a forgalomra is.
Az ismeretlen szerkezet óvatosságra kényszerít mindenkit. Meglátják a múltjukat, és félnek tőle. Nem látják a jövőjüket, és még jobban félnek. De az addig simán kivágó Audit is nyugalomra ösztökéli a gyanús szerkezet. Amikor az ember meg a forgalomban halad, mai kompaktok és kisautók gyűrűjében, lopott pillantások érkeznek. Van akit a PR és a Mónika show magabiztossága feltölt, és a versenyszellem lengi át agyvelejét. Hol hallott Ő 130-as szívótorokról, dupla fojtószelepről? Ez egy régi szar. És nem érti...nem érti, hogy ez a kövület miért és hogyan...

A félelem a múlttól, és a jövőtől meghatározza minden cselekedetünket. Harcolunk. Harcolunk, az álmainkkal, a valósággal, és a világgal. Próbálunk túlélni. Bombabiztos fedezékeket keresünk. A legkeményebb urban gerillák vagyunk. Egy 10 milliós zsoldos kommandó, akik teszik a dolguk, és mindennap meghalnak ha kell. Mert ez kell. Tényleg kell a TV, az új autó, az új ruha, akkor is ha nem mi vagyunk. Na, ezért olyan a yetro, mint egy löket. Mert abba a korba taszít vissza minket, ami lassabb, színesebb, élvezetesebb volt...lehetett...

Gazdasági világválság van...szörnyülködünk...hogy lehet. Az a nagy büdös helyzet, hogy marhák lettünk a saját vágóhídunkon. Mi csináltuk, magunknak, felgerjesztettük a fogyasztást, belekényszerítettük magunkat a túlköltekezésbe, és most összeomlott. A tükör visszalőtt emberek!

Változtatnunk kell! Nem azt mondom, hogy üljünk be a fehér Cuda-ba, és menjünk neki a világnak - vagy kenjük fel magunkat egy dózer tolólapjára. De lassan tudatosodni kellene - számunkra - új értékrendeket. Mondom, változni kelllene.

Nem tudom már mit is akartam igazából ezzel, gondolatpornó, égbekiálltás, f@szság. Nem tudom...

Lowtyo:
 
Sejtem Sanyi mit érez. És valószínű ennek most nincs köze ahhoz, hogy mindketten pécsi lokálpatrióták lennénk vagy, hogy a közeli uránbányából esetlegesen a vízbázisba jutó radioaktív anyagtól mindkettőnkben hasonló agyi deformálódások léptek volna fel. Hasonló körülmények közt élünk, hasonló dolgokkal küzdünk nap mint nap és még az érdeklődési körünk is hasonló.

 

Volt új autónk, egyszer. Valójában persze nem vadonat új, de pár éves, végig szervizelt, törésmentes gép volt. Bevallom, ez idáig valamennyi autónk közül az volt a legmegbízhatóbb. Szép volt, kényelmes, keveset fogyasztott, jól ment, tele volt mindenféle okossággal. Csak akkor láttam a szerelőmet, mikor a 10000-es szervizre (illetve inspekcióra) kellett vinnem. Valahogy mégsem volt igazi szerelem. Beleolvadt a tömegbe és ezzel együtt engem is beleolvasztott. Nem vágytam rá, hogy az egész világ rám figyeljen, mert akkor valószínű lambó-ajtókat szereltem volna rá, vagy egyszerűen letoltam volna a gatyám a Széchenyi téren. Csupán szerettem volna a saját utamon járni, aminek útvonala persze sokszor megegyezik a nagy massza vonulási irányával. Vonulni a tömeggel egyszerű és kényelmes. Megmondják a célt, ott van a többi ember, amitől védettnek érezzük magunkat, becsukott szemmel, agyat készenléti állapotba kapcsolva hömpölygünk velük némán.

 

Döntöttem. Eladtuk. Nekem kell az, hogy úgy üljek az autómban, hogy közben teli szájjal vigyorogok.

 

Nem akarom, hogy a többség határozza meg, milyen szempontok alapján kell bármit is megvennem, főleg nem egy olyan szent dolgot, mint az autó. Megbarátkoztam már vele, hogy az emberek többsége hülyének néz, ha megtudja, hol építkezem, vagy, hogy milyen autóm van. Kell a Mc Donalds, hogy egy hosszú útról hazafelé sietve, gyorsan csillapíthassam éhségemet, kell a Coca Cola, mert feleségem úgy imádja, kellenek az intelligens mosóporok, mert néha lebüfizem az ingem, de kell kicsit lázadni is, hogy ne érezzem, hogy egy pici alátét vagyok egy gépezetben, amit Nagytestvér működtet.

 

Számomra az autó egy pici mikrokörnyezet, amelybe beülve, becsukva az ajtót kizárom rövid időre a saját rohanó életemet, a sokszor izzadságszagú küzdelmemet a megfelelő egzisztencia megteremtésért. Kiállok picit a tömegből, újraterveztetem az útvonalat és másfelé indulok, hogy végül leállítva a V8-as lúdbőr-generálót ismét csatlakozzak a tömeghez.