prológus: Bár ez az írás részleteiben hasonlít Csikós Zsolt által írt Miért nem vettem Mercedest? című postra, nem onnan merítkezik, csak hasonló cipőben járunk.
monológ: Úgy döntöttem autót veszek. Két fő okom volt rá. A nyomósabb: beleuntam a BKV végtelenségig sorolható negatívumainak listájába, de ebből is az ár-minőség aránytalansága zavart a leginkább.
Másrészt némiképpen cikinek éreztem, hogy itt papolok az autókról, de egy sincsen itthon. Kicsit hiteltelenné tesz a többi öreg róka közt.
Másrészt némiképpen cikinek éreztem, hogy itt papolok az autókról, de egy sincsen itthon. Kicsit hiteltelenné tesz a többi öreg róka közt.
Elhátározás rendben, kipipálva. Anyagiak, rendben, őőő, nem, nincsenek rendben. Pályakezdő vagyok, nem egy hatalmas fizetéssel. Ez némiképpen korlátoz valamilyen szinten, de nem vetett gátat. Korlátoz fenntartási költségek (úgy mint alkatrész, szervízdíj, benzinköltség) terén, és való igaz, addig nyújtozkodjunk, ameddig a takaró ér.
Na de mit szeretnék? Amerikai kilőve a költségek miatt, francia és olasz kilőve, inkább legyen egy bizonytalan meghátrálás, mint egy már bevitt öngól. Japánok nem tetszenek, egyrészt szeretem is a nagy autót, hajózásipárti vagyok, másrészt a kb. 195 centimet nem jó ötlet egy kisautóba betuszkolni. Maradtak a németek.
Az Audi egyértelmű, de ár miatt kiesik, Mercedesen nem az én világom (még, de ki tudja mit hoz a jövő), BMW-k mind agyonhasználva, leboyracerkedve. Mi legyen? Volkswagenek tetszettek, tetszenek, hoppá, igen a B2-es Passat tetszik, nem egy csíkszem éra, de már akkor megfogott, amikor szomszédunk volt, tizenéve. Az akkor volt, ma mi a helyzet? Élnek még ilyenek? És ha igen milyenek? Vajh tetszik még?
Hmm, huszonéves autó, tegeződhetünk is, szervízköltség nem csillagászati, tán még én is tudom szerelni, első autónak ideális.
Hmm, huszonéves autó, tegeződhetünk is, szervízköltség nem csillagászati, tán még én is tudom szerelni, első autónak ideális.
Hamar választ kaptam a kérdésemre körütekintve az utcán és a hazai használtautó piacon. Hát siralmas. Hajlamosak rozsdásodni, de nem vészesen. Viszont a beltér inkább beltré, a mérettel és a megbízhatósággal jócskán visszaéltek az emberek. Siralmasan lelakott ülések, kapcsolók, hátul diszperzitfoltos csomagtartót és létralakúan napszítta tetőfényezést vizionáljunk.
Tomnemtom szól, hogy ha előbb jut ez eszembe, akkor nem dobja ki. KIDOBNI? Istenem, vétek. Nekem ideális lenne. Óóó, ő az én emberem,halmozottan hátrányos helyzetű volt neki több is, ért hozzá - végszükség esetén van kire támaszkodni.
Tomnemtom szól, hogy ha előbb jut ez eszembe, akkor nem dobja ki. KIDOBNI? Istenem, vétek. Nekem ideális lenne. Óóó, ő az én emberem,
Beindult a gépezet, elkezdtem hát kutakodni, a szememben kicsit megkopott az ötajtós ferdehát, szép dolog, de mostanában a szedánok jobban tetszenek. Elől doboz, középen négy ajtó, hátul doboz. Szeretem. Miért nem volt Passatból lépcsőshátú változat? Hoppá, de hát volt! Úgy hívták Santana, Amerikában pedig a Quantum nevet kapta.
Tetszik. Nagyon tetszik. De ritka mint a fene, nem baj, az alap ugyanaz, alkatrészellátás lesz, jó lesz, érzem.
Tetszik. Nagyon tetszik. De ritka mint a fene, nem baj, az alap ugyanaz, alkatrészellátás lesz, jó lesz, érzem.
Nézzük hát mi a kínálat: dízelt elvből nem, marad pár benzines az amúgyis szűk kínálatból. Marad egy igazán jó állapotú. Felveszem a kapcsolatot a tulajjal, nemrég (1,5 éve) került hozzá a kocsi Svájcból, hobbiautónak tartja, típusváltás miatt válna meg, ha lehetne szakértő kezek közt szeretné tudni az autóját. Ho-hó! Ideális alany. Plüss beltér - a kedvencem - rendben, képek alapján jó állapot, bordó színel sincs bajom.
Közben háttérben megy a szervezkedés, a még meg nem érkezett autó kapja a negatív beceneveket, Sánta, Sátán, vagy ezek kombinálva, végül egyszerűség kedvéért Sánta marad rajta. Kapom a tippeket, mindenki próbálja ajánlgatni a saját ötletét (többek közt a fent említett, Csik által bepróbált Mercit is), de nem hagyom magam, kiborulásig küzdök, nekem ez tetszik. Nem erős, nem hátulteker, de tanulópénznek nem rossz.
Alakítjuk a dolgokat, omm segít, szerz manualokat, szervízkönyveket, csak lengyelül, oroszul és spanyolul kell tudnom, de nem gond, több mint a semmi, már van ETKA is, Már csak egy Haynes hiányzik.
Felkészült vagy lúzer? Nem tudom, kezdem beleélni magam. Ha bajokkal is, de saját autóm lesz. Nem autófíl barátaim kicsit húzzák a szájukat - de hát ez öreg! Nekik hátrány, nekem előny. Autófíl barátaim készségesen segítenek, szervezzük a leutazást, stílusosan, állólámpás Mercivel megyünk a huszonéves csitriért, jönnek ők is, hozzák a tapasztalatukat, tudásokat, hogy taníthassanak, és nem utolsó sorban jó móka lesz.
Próbálok naprakész lenni, semmi meglepetés ne érhessen átíráskor, mindenolajozottan WD40-ezetten haladjon.
Prokee segítségével biztosítást is sikerül megúszni kedvező áron, nem vérszipolyozó módon.
Próbálok naprakész lenni, semmi meglepetés ne érhessen átíráskor, minden
Prokee segítségével biztosítást is sikerül megúszni kedvező áron, nem vérszipolyozó módon.
Tulajjal lebeszélem, rendben, én is ideális jelölt vagyok, nem csak munkásautónak kellene, januárban elhozom a kocsit, addig esélytelennek látom, hogy a szűk két hét alatt átirassam a kocsit az ünnepek alatt. Többiek is egyre jobban várják, lassan jobban mint én, pedig pattanásig feszülve tűkön ülök: saját autóm lesz!
És akkor beüt a krach. Olvasom a nagyfejűek által meghozott rendeletet. A jövendőbelimet nem használhatom munkábajárásra. Vagyis de, kerülőútvonalon, szívással, vagy antikrisztus módjára katalizátorossá tetetem a kocsit. Nem, ezt senki sem hagyhatja. Nincs kegyelem, nincs menekvés.
Teljes letargia. Hogy vegyek egy kocsit janurában, amit októbertől fél évig nem használhatok? Igérem anyu jó leszek, csak had autózzak. De nem, a rendelet könyörtelen, nincs esélyem. Sűrű bocsánatkérések és sajnálkozások közepette visszamondom az autót. Itt a vég.
epilógus: Egy időben a barátom, s egyben osztálytársam azzal játszott, hogy tízórai közben elhúzta az ember kezét, amikor beleharapott volna amaz a szendvicsébe. Többször megkaptam én is, vicces, de elsőre kellemetlen egy dolog. Kibontod a szendvicsed, készülsz, hogy beleharapj, a szádban érzed az ízét, megindul az emésztésed, már érzed a jóleső telítettség kezdetét, és nem, egyszerűen csak a levegőbe harapsz. Csak ez egy kicsitt nagyobb falat.
És hogyan tovább? Meglátjuk, nézelődök egyelőre utód iránt.
Beszóltak